Kik gerjesztik Minszk és Varsó konfliktusát?

A két ország közötti diplomáciai konfliktussá fajult a fehérorosz lengyel kisebbség egyik Minszk által el nem ismert szervezete elleni hatósági fellépés. A kialakult helyzetről, a fehérorosz–lengyel vita nemzetközi hatásáról kérdeztük Alena Kupcsinát, a Belarusz Köztársaság budapesti nagykövetét, aki úgy véli, a mesterségesen gerjesztett konfliktusból kiutat csakis a nyugodt és felelősségteljes párbeszéd mutathat, s a vita nem lesz hatással Minszk és az Európai Unió közeledésére.

Politikai játszmák. „A fehéroroszországi lengyel kisebbség csupán gyalog a politikai sakktáblán!” – véli a konfliktust elemző írásában Jan Engelgard. A lengyel történész aláhúzza, a probléma nagyságához képest aránytalan a diaszpóra legfeljebb tíz százalékát maga mögött tudó Andzelika Borys üldöztetése körül csapott zaj. Mint hozzáteszi, az eset kapóra jön a politikusoknak is, hogy az Ukrajnában és Litvániában kapott pofonok után bizonyíthassák kiállásukat a lengyelség mellett. A harci bárdot ragadó Lech Kaczynski elnök radikalizmusa ezért a publicista szerint fals és álságos. Engelgard emlékeztet arra, Sikorski külügyminiszter felvetette, egyszerre mondjon le a két lengyel kisebbségi szervezet vezetője, s tartsanak választást, ám Borys vihart kavart, s a lengyel kormány, félve a sajtó haragjától, elállt a tervtől. A Dziennik Gazeta Prawnában az ismert külpolitikai szakíró, Andrzej Talaga arra hívja fel a figyelmet, hogy szép dolog ugyan szorongatni Andzelika Borys kezét, ám ez nem hoz sok pontot a lengyel befolyás növeléséért folyó harcban. Az elemző úgy véli, nem
a kisebbség körüli viták, hanem a privatizáció lesz a döntő a jövő szempontjából, s Varsó ahelyett, hogy megerősítette volna a Minszk és az EU közötti közvetítő szerepét, hagyta magát belerángatni ebbe a vitába. A történtek egy másik
olvasatát veti fel a Rzeczpospolitában Bronislaw Wildstein, aki szerint nem szabad elfelejteni, hogy Lukasenko eddig mindig racionálisan lépett. Ezt figyelembe véve úgy véli, könnyen lehet, hogy Moszkva egyszerűen csak ezzel teszteli az EU-t. Ezt a logikát követve veszélyesnek tartja Varsóra nézve az Európai Unió lanyha reagálását a lengyel kisebbségiek letartóztatására. (S. G.)

Nagykövet asszony, Magyarország a saját bőrén érzi, milyen az, ha kisebbségben élő nemzettársait sérelem éri. Éppen ezért megérti és együttérzéssel figyeli Varsó kiállását a fehéroroszországi lengyelek mellett. Értetlenül áll ugyanakkor a belorusz hatóságok fellépése előtt, ugyanis Minszket eddig nem jellemezték a nacionalista túlkapások. Miért akkor ez a felfokozott hangulat mindkét oldalon?
– Mindenekelőtt szeretném aláhúzni, hogy a beloruszok számára a lengyel mindig baráti nép volt és az is marad, s mi semmiképpen nem vagyunk érdekeltek a kialakult helyzet körüli feszültség élezésében. Belaruszban ma minden feltétel adott ahhoz, hogy a kisebbségek, köztük a lengyel is, gyakorolják a kulturális fejlődéshez, identitásuk megmaradásához kapcsolódó jogaikat. Megjegyzem, ehhez az állam komoly anyagi támogatást nyújt. A mesterségesen gerjesztett konfliktus egyébként a lengyelek egyik szervezetének vezetőségén belüli „leszámolás” eredménye, ugyanis néhányan nem tudnak megbékélni azzal, hogy egyébként demokratikus folyamat következtében elveszítik az egyesületben a befolyás eszközeit. Ezen kívül tény az is, hogy néhány politikus szeretné a vitás kérdéseket két, egymást a másikhoz közel érző ország kétoldalú kapcsolatainak keretei fölé emelni. Külön aggodalommal tölt el bennünket, hogy ezt a belső konfliktust egyesek megpróbálják általában a fehéroroszországi kisebbségek helyzetére kivetíteni. Ami pedig a Belaruszban élő lengyel kisebbség valódi helyzetét illeti, utalnék a bécsi Szociális és Gazdasági Kutatások Intézetének (INS – Vienna) az Európai Bizottság által finanszírozott, Oroszországban, Ukrajnában, Belaruszban, Lengyelországban, Szlovákiában, Lettországban, Litvániában és Magyarországon végzett, erre vonatkozó felmérésére. Eszerint a megkérdezett fehéroroszországi lengyelek 97 százaléka úgy véli, hogy az elmúlt évben etnikai hovatartozásukkal, származásukkal kapcsolatban nem éreztek diszkriminációt vagy bármiféle előítéleteket.
– A problémát a sajtóban megjelent hírek alapján az jelenti, hogy a fehéroroszországi lengyeleknek két szervezete is van. De miért nem képviselheti egy kisebbséget több szervezet?
– Belarusz soha nem szabta meg nemzeti kisebbségei számára, hogy hány és milyen szervezet képviselje érdekeiket. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy ezek a szervezetek a törvényesség talaján működjenek és belorusz szabályozás szerint legyenek bejegyezve.
– Valahol érthetetlen e konfliktus kirobbanásának időpontja is. Mintha Belarusz szándékosan akarná igazolni a demokrácia hiányosságai miatt ellene sokszor hangoztatott vádakat. Nem tűnik logikusnak…
– Belarusz nemzetiségi és vallási értelemben is sokszínű, és belpolitikájának egyik alapelve a tolerancia. S aki csak egy kicsit is tisztában van a fehéroroszországi viszonyokkal, abszurdnak tartja a kisebbségi jogok sérülését érő vádakat. Hadd idézzem a lengyel történész és publicista, Jan Engelgard véleményét, aki a Csak Borys maradt című írásában (www.virtualnapolonia.com, www.myslpolska.pl, www.engelgard.pl) részletesen feltárja e konfliktus természetét, s azt is, kik érdekeltek a feszültség gerjesztésében. Szeretném kiemelni, hogy Belaruszt a kiegyensúlyozott, többvektorú külpolitikája alakításában soha nem vezették konjunkturális érdekek. Nem tudjuk elképzelni a jövőnket anélkül, hogy normális és jószomszédi kapcsolatokat ápoljunk az Európai Unió országaival. Azt sem szeretnénk, ha ez a konfliktus rossz benyomást tenne rájuk. Megkérdőjelezhetetlen azonban Belarusz területén törvényeink tisztelete. Gondolom, nem vitatja, hogy ezek betartása nemzeti hovatartozástól függetlenül minden belorusz állampolgárnak kötelessége.
– Az Európai Unió és Belarusz közeledésének aligha tesz jót e konfliktus, hiszen ezt a nyitást talán leginkább éppen Lengyelország szorgalmazta. Mi lehet a megoldás?
– Nincs kétségem afelől, hogy Fehéroroszország és az EU közeledése mások mellett lengyel kollégáink közreműködésével folytatódik. A jelenlegi helyzetből kiutat a nyugodt és felelősségteljes párbeszéd mutathat. A kisebbségek helyzete olyan kényes és érzékeny kérdés, hogy bármiféle szélsőséges megközelítése aligha segít a megoldásban.