Lánybúcsú a labirintusban

H O N F O G L A L ÓLánybúcsút sokféle helyszínre szervezhetünk: vidámparkba, bowlingklubba, gokartpályára, cukrászdába vagy akár egy sétahajóra is. Mi egy titokzatos föld alatti helyre, a Budavári Labirintusba vittük a menyasszonyt – ahol könnyen el lehet veszíteni a fonalat.

Mankó. A Budavári Labirintus mindennap fél tíztől este fél nyolcig várja a látogatókat, de hat óra után csak olajlámpásokkal lehet bolyongani a sötétben. Előzetes bejelentkezéssel és időpont-egyeztetéssel lehet kérni éjszakai, egyszemélyes labirintusjárást is (ami nagyobbrészt teljes sötétséggel jár), de a jegyespárok is próbára tehetik magukat, ha más-más bejáraton elindulva keresik meg egymást. A felnőtteknek 2000 forintba, a diákoknak és nyugdíjasoknak 1500 forintba kerül a belépőjegy. A labirintusról és az aktuális programokról a www.labirintus.com oldalon találunk bővebb információkat.

Az Úri utcai bejáratnál rögtön magunkhoz veszünk egy kis szíverősítőt, néhány olajlámpást és egy térképet, hogy felkészüljünk a több mint ötezer négyzetméteres labirintusban való bolyongásra. Persze egy térkép és egy csapat lány nem jó párosítás, rögtön az első lépéseknél elbizonytalanodunk. Néhány percig semmit sem látni, aztán lassan körvonalazódni kezdenek a különböző történelmi korszakoknak emléket állító termek. Az őskort bemutató ágban ismert európai barlangrajzok másolatai, állatalakok, ember- és sámánábrázolások sejlenek fel a nyirkos falakon, közben valahonnan sejtelmes, szívdobogásszerű zene szól. Megragadjuk a helyszín hangulatát, és egy ősi lánybúcsúztató szertartás részeként hatalmas fátylat és virágmintás otthonkát adunk a menyaszszonyra.
A Sámán-átjáróhoz érve egy kétarcú, szarvas- és farkasmaszkos sámánt ábrázoló szobor hozza ránk a frászt, az alvilág, illetve az ég felé tartó sámánfával. A magyarok ősi vallása a sámánizmus volt, a sámán (a magyar néphagyomány táltosa) pedig egyszerre volt szellemi vezető, pap, jós és gyógyító. Tudását az alvilági és égi utazásai során szerezte meg, emberfeletti áldozatok árán. Azt hiszem, ezen a ponton mi is kezdtük elérni a sámáni transzállapotot.
Az átjárón túlhaladva megérkezünk a Csodaszarvas-ösvényre. Az ősmagyar kezdetek mitológiájának alakjai állnak itt: Hunor, Magor és a csodaszarvas, a magyarok totemállata, ősanyja. Még ugyanebből a teremből nyílik egy ajtó egy lépcsőfeljáróhoz, amely a Hun-magaslat nevet viseli. Tetején Atillának, Isten ostorának legendás kardja látható a sejtelmes fényben. Továbbmenve az Árpád-házi boltíves terembe érkezünk, ahol egy keresztelőmedence áll, a magyarok keresztény hitre való áttérésének jeleként. (Valamilyen rejtélyes oknál fogva az idelátogatók szeretnek pénzérméket dobálni bele. Ők inkább a pénz istenét imádják.) A tatárjárás időszakának a Tatárfolyosó állít emléket, ahol utunkat kővé vált harcosok szegélyezik, miközben hallatszik a lovak patáinak dobogása. A mi szívdobogásunk is.
A sok bolyongás után szinte mi is kővé dermedünk, miután a sötét labirintusokon át, tapogatózva eljutunk a fénytől szikrázó, Mátyás király udvarát idéző reneszánsz sziklaterembe. Középen élő borostyánnal sűrűn beszőtt kovácsoltvas kút áll, amelynek minden csapján vörösbor folyik. Bár felirat jelzi, hogy a bor fogyasztásra nem alkalmas, minket senki nem állíthat meg, hogy megkóstoljuk.
A következő terembe csak a folyosóról nézhettünk be. Itt egy, a földben félig elsüllyedt koronás emberfej látható a vesztes mohácsi csata és az ország három részre szakadásának emlékére. Ez az utolsó magyar történelmi témájú terem. Sci-fi-rajongóként magával ragad a Más-világi labirintus fikciós kiállítása, amely az idő természetében ismerteti fel az útvesztőt. Egy (képzeletbeli) ásatás során a régészek egy emberi lábnyomatot hordozó őskőzetre bukkantak, amelyről kiderült, hogy nem a mi világunkból származik. Ezután lázas régészeti kutatások kezdődtek a barlangrendszer egész területén. Egy 38 millió éve eltűnő civilizáció leleteit találták meg, amelyek különféle fogyasztási eszközök – bankautomata, számítógép, edzőcipő – lenyomatai. A tárlat bemutat egy fiktív temetkezési helyet is, ahol a halott mellé a legfontosabb tárgyait temették: sörösüveget, telefont, laptopot. Nem messze a „sírhelytől” egy kólásüveg háromméteres mása látható, kőből kifaragva.
Mivel az eddigi feltárások során szellemi tevékenységre, kultúrára, művészetre, vallásra utaló leleteket még nyomokban sem találtak a kutatók, az idáig ismeretlen embert homo consumusként határozták meg. Egyes nézetek szerint a homo consumusi civilizáció idegen bolygóról származik, azaz olyan ember formájú lényektől, akik a szóban forgó időszakban egyszer vagy többször megfordultak, esetleg tartósan megtelepedtek a Földön.
A labirintusból kivezető utat megtalálva rádöbbenünk, hogy ez nem is kiállítás volt: inkább egyfajta misztikus hangulat, amit át kell élni. A labirintus egyszerre jelenti azt a kiismerhetetlen és megfejthetetlen helyet, ahol eltévedünk, ahol szimbolikus értelemben elveszítjük magunkat, ugyanakkor kihívás is: olyan tér, ahol miután eltévedtünk, végül rátalálhatunk a helyes útra, így visszatalálhatunk önmagunkhoz is.