A vezetési tanácsadók etikai kódexének főbb pontjai:
– A tanácsadó ügyfelének érdekeit mindenkor a maga érdekei elé helyezi: csak olyan ajánlásokat tesz, amelyek legjobb tudása és a helyzet tárgyilagos megítélése szerint az ügyfél tartós érdekeit szolgálják.
– Csak olyan feladatra vállalkozik, amelynek szakszerű és magas szintű elvégzéséhez az alapvető felkészültsége megvan.
– Nem vállal közreműködést olyan esetben, amikor tárgyilagosságát bármi befolyásolhatja, vagy ilyen látszat alakulhat ki.
– A tanácsadói munka során tudomására jutott, az ügyfeleivel kapcsolatos információt szigorú titoktartással kezeli, és megakadályozza, hogy ilyen információk az ügyfél engedélye nélkül harmadik fél tudomására jussanak.
– Nem fogadhat el az ügyféltől olyan pénzbeli vagy egyéb juttatást vagy kedvezményt, amelyet a szerződés nem tartalmaz.
– Nem csábítja el és nem alkalmazza ügyfelének dolgozóit, akikkel a feladat végrehajtása során került kapcsolatba a feladaton végzett munka ideje alatt és annak befejezése után egy éven belül, kivéve az ügyfél vezetőjének egyetértésével. Ugyanilyen magatartást vár el ügyfelétől is.
– A tanácsadók egymással piaci versenyben állnak, eközben egymást tiszteletben tartják, és közösen törekszenek a szakma tekintélyének emelésére. Nem tesznek és nem mondanak olyat, ami más tanácsadókat – cégeket vagy személyeket – rossz fénybe helyez, tekintélyüket rontja.
– Ha egyazon ügyfélnél azonos feladatot két vagy több tanácsadó egyidejűleg végez, a figyelmüket a vállalt feladat elvégzésére, nem pedig egymás bírálatára összpontosítják. Határterületi kérdésekben egyeztetett ajánlásokat tesznek, vagy eltérő véleményüket az ügyfél előtt feltárják.
– Egymás munkáinak felülvizsgálatát, véleményezését csak egymás tudtával vállalják.
Az állami megbízások körüli milliárdos nagyságrendű botrányok nemcsak a közbeszerzési törvény kiskapuira, hanem a szakma önszabályozásának szükségességére is ráirányították a figyelmet, s megviselték az egész tanácsadói piacot – véli a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége (VTMSZ). Meglátásuk szerint a szakma tekintélyét súlyosan aláásta, hogy az utóbbi években egyre több cég pusztán a kapcsolatai kihasználásával, és sokszor igazi verseny nélkül jutott több száz milliós nagyságrendű szerződésekhez, ráadásul a mai napig nem átlátható és pontról pontra ellenőrizhető rendszer alapján fizetnek ki közpénzeket képzések, tanácsok, illetve egyéb szakmai szolgáltatások címén.
A BKV-s szerződések kapcsán a VTMSZ – öt másik szakmai szervezettel együtt – közleményben már korábban követelte a megbízások nyilvánosságra hozatalát, s a nem tisztességes, illetve kontár szolgáltatók azonosítását, ám tiltakozásuk ellenére az állami szervek tanácsadói megbízásainak jelentős része továbbra is az udvari beszállítókhoz került. A szervezet most olyan kamarai rendszert sürget, amely a tanácsadók minősítési vizsgához, a tevékenység színvonalának méréséhez, s a közpénzes megbízások esetén a teljes átláthatósághoz kötné a tagságot. A szabályozás együtt járna azoknak a – külföldön széles körben alkalmazott, s a VTMSZ tagjaira kivétel nélkül vonatkozó – etikai normáknak az elfogadásával és betartásával, amely minden tisztességes tanácsadó számára alapelv.
– Mindez a szakma megtisztulását és egyfajta önszabályozást eredményezne – véli Csákvári Péter, a VTMSZ elnöke és Torma Kálmán, a szervezet etikai bizottságának vezetője, akik szerint az átláthatóság és a mérhetőség vezérelvét szem előtt tartva lehetne új alapokra helyezni a tanácsadói piac működését. A több száz tagot, illetve vállalatot magában foglaló, két évtizedes múltra visszatekintő szervezet álláspontja szerint az utóbbi idők botrányai miatt a szakma helyzete minden szempontból megérett a szabályozás újragondolására. Mindez a tisztességes tanácsadók becsületének helyreállításával járna, egyben a tisztességtelen úton megbízást elnyerőket végleg távol tarthatná a piactól.
– Az első tanácsadói botrányok kipattanása után a szövetség világossá tette, hogy minden közpénzből működő cég és szervezet esetében kötelezően nyilvánosságra kellene hozni a megbízási szerződéseket, ezzel párhuzamosan a jelenleg érvényben lévő szabályokat szigorúan be kellene tartatni – fogalmazott Csákvári, aki szerint csak a közzétett információk teszik ellenőrizhetővé az elvégzett munka indokoltságát és értékét.
– Nehéz meghúzni az etikai határvonalat a közszféra és a magánszféra átjárhatóságának kérdésében – reagált lapunk azon kérdésére, miszerint etikus-e, hogy egy magáncégtől az államigazgatásba frissen érkezett magas rangú tisztviselők később kizárólag volt vállalatuknak juttatnak megbízásokat. A szakember szerint kétségtelen, hogy aki megjárta a közigazgatást, egyszersmind a magánszférában is dolgozott, tanácsadóként olyan piacképes tudással rendelkezik, amely jól hasznosítható. A visszaélések és összefonódások egyetlen ellenszere a transzparencia és a versenyegyenlőség, valamint az egyes közbeszerzések értékelési szempontjainak nyilvánossága.
– A multinacionális nagyvállalatok is sokszor veszik igénybe a tanácsadók szolgáltatásait: ekkor olyan listát állítanak fel, amely alapján az üzleti tanácsadás szűrési feltételeit saját maguk számára is rögzítik – hangsúlyozta Torma Kálmán, aki szerint hasonló elvi alapok a közszférában is lefektethetők, így azonnal ki lehetne szűrni a referencia nélküli, szinte csak a megbízás időtartamára létrehozott „tanácsadói” cégeket. Rámutatott: a kontár munka ellen hat az a minősítési vizsgarendszer – a Certified Management Consultant (CMC) cím – is, amely nemzetközi normákhoz igazodva ad támpontot a megbízott szakmai képességei felől. A VTMSZ etikai bizottságának vezetője szerint az egészségügyi, mérnöki, jogász- és adótanácsadó kamarák mintájára létrehozott tanácsadói szakmai szervezet már a tagfelvételt is egy szigorú, független minősítővizsgához kötné, amelyet a tanácsadói működés során egybekötné a teljesítmények mérésével.
– Nem biztos, hogy a tagság kötelező lenne, mint egyes nyugat-európai országokban, de bizonyosan rangot adna a belépőnek – fűzte hozzá Torma, aki szerint a regiszter létrehozása jelentősen emelné a szakma tekintélyét, amelyet a mostani botrányok alaposan megtépáztak.
Hozzátette: a VTMSZ hosszú távú törekvése egy hivatáskamara létrehozása, amely a szakmát érintő jogszabályok megalkotásakor is véleményt formálna, így a törvényhozás lényegében a szakmát használná fel arra, hogy az önszabályozási feltételeket létrehozza. A közigazgatásból érkező megbízások legnagyobb problémájának azt nevezte, hogy az üzleti szférával összehasonlítva, itt nincsenek a piac által szabályozott tájékozódási pontok a tanácsadói munka hasznosságára, értékére, minősítésére. A magánszférában a tanácsadói munkák ár:érték arányát a piac alakítja ki – ez a közszféra megrendeléseinél megfelelő értékelési szempontok hiányában nehézkesebben működik.
– A magánszférában hamar tönkremegy az a tanácsadó, aki nem teljesít megfelelően. Ugyanez a felelősség nem mindig érvényesül az állami megrendelések esetében – fogalmazott a szakember.
Általános problémaként mindkét vezető az államigazgatás kompetencia- és kapacitáshiányát említette, valamint azt, hogy minisztériumonként jelentősen eltérnek a teljesítés feltételei. – Éppen ezért rövid távon nem lehet megszűntetni a külső tanácsadók megbízásait, ám a szűrési módszereken igenis lehet változtatni – vette át a szót Csákvári. Véleménye szerint csak így lehet elérni, hogy a tanácsadási szolgáltatással ne lehessen visszaélni. Rámutatott: jelenleg a multinacionális vállalatok a tanácsadók legnagyobb foglalkoztatói, ami mutatja, hogy erre a szakmára a piaci feltételek között nagy szükség van, mivel egy-egy cég nem rendelkezhet minden területen és minden időpontban a szükséges kapacitással és/vagy kompetenciával.
A VTMSZ szerint a megoldás kulcsa így az lenne, ha az államigazgatásban is egyfajta akkreditációs rendszer alapján lehetne megszervezni a külső tanácsadók megbízását, ezenfelül a független szakértői tudás hasznosulásának mérésére is szükség lenne.
Lapunk kérdésére, miszerint néhány szerződés árai már a jó erkölcsbe ütköznek, ráadásul az ár:érték arány sem átlátható, a VTMSZ elnöke elmondta: ugyan bizalmi üzletágról van szó, ennek ellenére a versenynek minden esetben érvényesülnie kellene.
– A verseny ellen hatna és viszszaélésekre adna lehetőséget, ha szabott árakon dolgoznának a tanácsadók – fűzte hozzá Torma Kálmán, megjegyezve: a közszféra megbízásai mögött viszont sok esetben nem áll üzleti értékelési rendszer.
