Olvasóinktól

Husz Mariann közgazdász (Budapest): A Bokros Lajos nevével fémjelzett MDF-jelenség megérdemel néhány szót. A nevezett úr már kinyilvánította tökéletességig fokozott érzéketlenségét a többségi magyar társadalom iránt. Tapasztalhattuk intézkedéseinek a magyar embereket megnyomorító hatását korábbi minisztersége idején, ami a tetteket illeti. Most azt közölte, hogy a nyugdíjasok kötelezően fizessenek egészségügyi járulékot, mert az a pénz, amit negyven évig befizettek, nem jogosítja fel őket semmire. Különös és elgondolkodtató, hogy ilyen kijelentésre éppen választás előtt ragadtatja magát. Ez felveti az MDF jelenlegi vezetésének, elsősorban Dávid Ibolya elnök asszonynak a felelősségét. Az ő megmagyarázhatatlan gyűlölete a Fidesz és annak elnöke iránt már igen sok kárt okozott a nemzeti oldalnak. Például miatta úszott el a 2006-os budapesti főpolgármesteri poszt, mert saját jelöltet indított Tarlós ellen, aki, megosztva az ellenzéki tábort, Demszkyt juttatta győzelemhez. Az sem mellékes, hogy miképpen mehetnek feledésbe az MDF megalapításakor megfogalmazott alapelvek, és az eredetileg vállalt értékrend. Vagy az ilyesmi már nem számít? Saját lelkiismeretével – rövid és hosszú távon – mindenkinek magának kell szembenéznie.

Simon Istvánné (Budapest): MSZP-s körökből hallom, miszerint a Gyurcsány–Bajnai-kormány alatt volt a nyugdíjasok aranykora. Hogy ezt mire alapozzák, nem tudni. Talán arra gondolnak, hogy az egyre növekvő szegénység miatt ezekben az években egyre tömegesebben kerültek be az idősek eddig megmaradt családi aranytárgyai (nyaklánc, karkötő, gyűrű) a zálogházakba, hogy a növekvő élelmiszer-, de főleg az energiaárak látványos növekedése miatt ne lehetetlenüljön el teljesen az életük? Az évenként esedékes januári nyugdíjemelés minden évben csekélyebb százalékot mutatott. Két éven át kaptuk ugyan még Medgyessy Péter jóvoltából a 13. havi nyugdíjunkat teljes értékben, addig csak 1-2 hetes szerény morzsányi értékben. Idén ez is elmaradt – ők úgy mondják, csak szünetel. Sokakat ez bizony nem vigasztal, hiszen tudomásom szerint karácsony előtt ebből az összegből tudták megvenni szeretteik részére ajándékaikat; vagy kivédeni azt a teljesen célszerűtlen, de megszokott tényt, hogy a nyugdíjakat december elején, igen korán kézbesítik, a következőt januárban pedig későn. Az én esetemben például a decemberi nyugdíjamat 8-án kézbesítették, a januárit pedig csak január 18-án kapom. Tehát hat hétig kell élni abból az összegből a téli nagy számlafizetések idején, ami eredetileg egy hónapra, azaz körülbelül négy hétre jár. Mi marad hát ilyenkor hátra? Akinek még van az „aranykorszakából” megmaradt csekély tartaléka, ahhoz nyúl hozzá, akinek nincs, jön a kölcsön vagy a zálogház.

Bíró Géza (Budapest): Pokollá tesszük ellenfeleink napjait! Ezt a programot hirdette meg a Nagy Manipulátor egy túszul ejtett párt elkábított, félrevezetett hívei előtt. Pedig hirdethetett volna más programot is. „Bocsánatot kérünk a választási csalásokért”. Vagy: „Mindent visszateszünk, amit szétraboltunk”. Vagy: „Vállaljuk a bűnhődést, mert 2006 októberében ismét kezet emeltünk népünkre”. Nézem ezt a szánalmas embert, amint tébolyodottan gesztikulálva, vérben forgó szemekkel hirdeti sátáni terveit. Nem először, és ha nem vigyázunk, nem utoljára. Az európai országok között egyetlen népnek sincs olyan pártja, amelyik ilyen nyíltan fordulna szembe saját nemzetével, ilyen vehemenciával tagadná történelmét és kultúráját. Mindez így is fog maradni, ha ez a politikai erő nem lesz továbbra sem nevén nevezve. Ennek elmaradása az elmúlt húsz év egyik legnagyobb hibája. Ez a párt ugyanis szélsőséges, antidemokratikus és nem utolsó- sorban nemzetellenes (lásd gyűlöletkampány a határon túli magyarok ellen). Ha nem fognak végre szembesülni tetteikkel, akkor továbbra is szalonképesek, demokráciában elfogadhatók maradnak, visszajönnek, mert számukra mindennél fontosabb a hatalom. A szembesítés és szembesülés nem maradhat el. Enélkül ugyanis újból és újból ugyanabba a verembe esünk, egy magát baloldalinak mondott, maffia módon szerveződött erő hatalmába. Ennek kell véglegesen véget vetni, bízva abban, hogy helyette majdan egy valóban demokratikus, a népét tisztelő, azért mindent vállaló, azt gazdagító, elkötelezett, szociáldemokrata politikai erő fog létrejönni. Addig viszont e program meghirdetőjének – még mielőtt pokollá tenné mindannyiunk életét – el kell vonulnia, és a törvény előtt kell felelnie. Az ő bűnei nem tévedések és nem apró hibák, nem az ország helyzetének rossz felismeréséből fakadnak, hanem tudatosan elkövetett politikai bűnök. A választás után nem folytatódik a magyar politikai időszámítás ott, ahol április 11-én abbamaradt.