Mindig örömmel keresem Seszták Ágnes írásait a lapban, ezzel szoktam kezdeni az olvasást, mert általában szép stílusban, szakavatottan az én megfogalmazhatatlan gondolataimat írja le.
Azonban a március 22-i, az Egy gusztustalan magánügy című írása kiverte nálam a biztosítékot. Amiről ír, az valóban gusztustalan magánügy – idézőjel nélkül. A gyermeknemzés, a szülés, a szoptatás az intim szférába tartozik: szent dolgok, nem cirkuszi mutatványba valók. Teljesen mindegy, hogy pornófilmben mutogatnak egy női mellet vagy a hajón szórakoztatják azzal a nagyérdeműt. A mutogatás alól nem ment fel bennünket a tény, hogy kevés baba születik, vagy hogy az anyatejes táplálást reklámozni kellene. (Ennyi erővel nyilvános lehet a gyermeknemzés is, ha az biológiai célt szolgál?)
Nemcsak hogy a szoptatás nem való hajóra, kirándulásra, színházba, étterembe, tudom is én, hova, hanem a szoptatásra szoruló csecsemő sem. Ugyan mit keres a csecsemő a színházban? A saját szórakozását? Megkérdezték őt, hogy akar-e odamenni? Neki csendre, nyugalomra, megfelelő hőmérsékletre, biztonságra van szüksége. A nyilvánosságra két indokot tudok elképzelni, az anyuka szórakozását vagy a feltűnési vágyát. Nyilván minden anyának a „legédibb” (ahogy mondani szokták) a maga gyereke, de biztos, hogy a színházi közönségnek is az? Megengedhető, hogy egy csecsemő a mamájával végig zavarja a színházi előadást? (Három-négy óra alatt csak tisztába kell tenni, bár a mostani pelenkák sokat elbírnak, ahogy írta, megszoptatták, közben zörögnek, nyöszörögnek.) Van ebben valami öröme a csöppségnek? A közönségnek sem.
Puff, kigombolom, megszoptatom, tele a poci, pelenkacsere, mögöttem a gyönyörű tenger, a szikrázó napsütés, irigykedve vagy sajnálkozva megbámulnak, mi kell még?
Ezekből a babákból lesz (lett) az a generáció, akiknek mindenhol jó, csak otthon ne legyünk. Ha éhesek leszünk, lenyomunk valamit egy gyorsétteremben, kezünkben az üdítős üveg, mert ma mondják, hogy sok folyadékot kell inni (azzal ugyan ki törődik, mennyi antimon oldódik ki egy ásványvizes palackból). Mindez azért, mert az anyuka (a család) nem tud lemondani arról, hogy egy-két évig, amennyit csak lehet, otthon legyenek, megadják a babának azt, amire a legnagyobb szüksége van – igaz, az egyik az anyatej –, a csendet, a nyugalmat, a biztonságot, az intimitást. Egy újszülöttnek nagyobb élmény a kiságya mellett felfedezni a csörgőt, egy puha rongyot vagy egy árnyékot. Nincsen szüksége a tengerre, a szikrázó napsütésre, az étteremre és a színházra sem.
Nem kizárólag a szoptatás az, ami megvédhet egy pici babát a fertőzésektől, hanem egy megszokott biológiai környezet. Rossz látni, amikor a csoda gyerekhordó szerkentyűket babástul leteszik a földre az utcán, boltban, orvosnál stb., oda, ahova a cipő nélküli lábammal sem lépnék. Igen, minket is szoptatott az édesanyánk, mi is szoptattunk gyermekeket, de megőriztük a bensőséges kapcsolatot, nem szolgáltattuk ki magunkat ország-világnak. A szoptatásnak is vannak higiénés követelményei, amit illik betartani.
Visy Mária
Cegléd
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
