Ki hitte volna, hogy Belgium lesz az első? A mindig simulékonynak tekintett, a kompromisszumok bajnokának tartott ország most olyan témára lelt, amelyet kemény kézzel szabályozhatnak: nyártól tilos lesz a belga közterületeken és középületekben burkát vagy nikábot viselni. A földrészen ez az első olyan törvény, amely általánosságban tiltja ezeket a muzulmán öltözeteket. Miután a múlt heti bizottsági ülésen minden egyes belga parlamenti párt jóváhagyását adta a törvénytervezethez, két hét múlva kerül rá a parlament pecsétje erre a rendelkezésre.
De honnan van ez a nagy iszlámellenes felbuzdulás, ez a rendrakási szándék a flamand és vallon viszály miatt alig kormányozható országban, ahol a tízmilliós népességben majd négyszázezer muzulmán vallású él? A parlamenti képviselők végre találtak egy olyan témát, amelyben egyetértenek, még a környezetvédők is, a szélsőjobbról nem is beszélve, mind-mind azért törtek lándzsát, hogy a törvényt mielőbb fogadják el. Talán az is sarkallta őket erre, hogy a közvélemény-kutatások a lakosság erőteljes támogatását mutatták e kérdésben.
A törvényhozók két indokkal magyarázzák a döntésüket: az első közbiztonsági, míg a másik az alapvető demokratikus jogokat érinti.
Ha valakinek le van fedve az arca, azt igen nehéz azonosítani. Emiatt közterületen, utcán, parkban, közkertben, járdán, sportpályán, kulturális intézményben, közösségi helyen, tömegközlekedésben tilos olyan ruhát viselni – bukósisakot, álarcot, csuklyát, burkát és nikábot –, amely meggátolja az arcfelismerést. Aki ezt a rendelkezést megszegi, az pénzbüntetésre vagy egytől hét napig terjedő börtönbüntetésre számíthat – szól a törvénytervezet. Az önkormányzatok a tiltás alól adhatnak ideiglenes felmentést, például karneválok idejére.
A belga képviselők ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy ez a törvény visszaadja azoknak az asszonyoknak a jogát, akik kénytelenek burkát hordani, amely valóságos „mozgó börtön”, s – céljából eredően – lehetetlenné teszi a kommunikációt. A nyugati felfogás szerint ez a bánásmód a nő megalázását szolgálja, ami ellentmond a nemek közti egyenlőségnek. Nehezen fogadható el az az érvelés, hogy egyesek vallási okot említenek a burkaviselésre, ugyanis számtalan muzulmán tudós emlékeztetett arra: a Korán nem tartalmaz ilyen jellegű előírást.
A muzulmánok a vallásszabadság jogával érvelnek az egyik oldalon, míg a másik fél egyszerűen az asszonyok alávetettségéről beszél, ezért nehéz – különösen törvény szavaiba vésve – megtalálni az elfogadható középutat. De egyáltalán kell-e itt törvényi szabályozás? – teszik fel a kérdést, és nem csak Belgiumban. Hiszen ezt a kérdést az önkormányzatok rendelettel elintézhetnék: ha olyan ügyintézésről van szó, amikor szükség van a személyazonosításra, kötelező feltárni az arcot.
A szomszédos Franciaországban egy éve folyik a vita a burkaviselés betiltásáról. Akkor Nicolas Sarkozy, a francia állam feje kijelentette: „A burka nem üdvözlendő viselet a köztársaságban. A mi országunkban nem tudjuk elfogadni, hogy rácsok mögé börtönözzék be a nőket, akiket mindenféle társasági élettől elvágnak, megfosztanak minden önazonosság-tudatuktól. Ez nem a Francia Köztársaság eszméje, amely tiszteli és becsüli a nőket.”
Hát akkor nincs mit tenni, meg kell alkotni a burkatörvényt! Francois Fillon kormányfőre azonban nem jellemző a hebehurgyaság. A miniszterelnök – tudván, hogy igen ingoványos talajon jár – a közelmúltban az államtanács véleményét kérte az ügyben. A mintegy háromszáz jogászból álló testület válaszában aggályosnak nevezte a készülő törvényt. A legmagasabb szintű közigazgatási hatóság szerint általános tiltást nem lehet bevezetni Franciaországban, vagyis be lehet, de akkor számolni kell a francia alkotmánybíróság és a különböző nemzetközi emberjogi szervezetek elítélő véleményével.
Ennek ellenére a francia jobbközép többség mégis nekirugaszkodik a törvénynek – ha az államelnök kéri, márpedig ez a helyzet –, megpróbálják a legszélső határokig elvinni a megfogalmazást. Valószínűleg általános, „belga stílusú” tiltás nem fog érvénybe lépni Franciaországban, de – különösen a biztonsági elvekre hivatkozva – igen korlátozott lesz a burkaviselés lehetősége.
Azok a parlamenti képviselők, akik ma a leghangosabban érvelnek a rendelkezés elfogadása mellett, főként arra a 2004-es törvényre hivatkoznak, amely az állami iskolákban hordott feltűnő vallási jelvények betiltását szabályozta, és amelyről az államtanács ugyancsak előzetesen elmarasztalóan szólt. Ám szakértők arra mutatnak rá, hogy jelen esetben nem minden vallást érintene a rendelkezés, hanem egyet, a muzulmánokét. A törvényt lóhalálában kell megalkotnia a francia nemzetgyűlésnek, hiszen a belgák már beelőztek.
Hányan hordanak burkát Európában? Elenyészően kevesen. Belgiumban néhány százan, de a hatszor nagyobb Franciaországban sem éri el a számuk a kétezret. Az ötszázmilliós földrészen is aligha haladhatja meg a tízezer főt a burkaviselők száma. „Mit érdekel engem, hogy miben engedi ki a szomszéd a nejét az utcára!” – mondhatják sokan. Abban viszont van igazság, hogy ha valamivel idejében nem foglalkozunk, akkor mire tömegessé válik, már igen nehéz kezelni.
Röviden tekintsük át, milyen szabályok uralkodnak vagy milyen rendelkezéseken törik a fejüket a különböző európai országokban, ugyanis valóságos burkatörvény-alkotási láz söpör végig a kontinensen. Egyébként a belgák sem elsők a sorban, január végén Koppenhágában hoztak rendelkezést a burkaviselésről. A dán képviselők azonban igen fifikásak: továbbpasszolták a helyi hatóságoknak az intézkedést. Dániában sem lesz általános burkaviselési tilalom, de például az oktatási intézmények, önkormányzatok, sőt a munkahelyek is szabályozhatják a teljes testet fedő ruhadarab használatát. A hatósági személyazonosság-ellenőrzésnél is fel kell emelni az arcot borító fátylat.
Különös gondot okoz ez a kérdés a liberalizmusáról híres Hollandiában. Számos törvényjavaslat van a parlament előtt, amely gondos tanulmányozásra vár. A közvéleményre hivatkozva, amely jelentős arányban burkaellenes, valószínűleg szigorúan fogják szabályozni a kérdést, különösen a köztereken és közoktatási intézményekben. Nem kell azonnali eredményt várni, ugyanis a holland parlament különböző bizottságai 2003 óta vizsgálják a törvényi szabályozás lehetőségét. Eközben Amszterdam polgármestere hozott egy rendelkezést: a munkanélküli-segély összegét csökkentette azoknál a nőknél, akik azért nem találtak munkát, mert burkában jelentek meg a felvételin.
Talán Németország az az állam, ahol valójában még a hivatalos országos vita szintjére sem emelkedett ez a probléma. A németek pragmatikussága győz: ők esetekre keresnek megoldást, nem az egészet szabályozzák. Például a közegészségügyi intézményekben női orvosokból álló csapatot szerveznek, amely megvizsgálhatja a burkás beteget. De a tartományok már hoztak olyan rendelkezéseket, amelyek megtiltják a burka viselését bizonyos foglalkozási ágakban.
Ausztriában – úgy látszik – nem hat a nők elnyomását hangoztató érvzuhatag: mindenhol engedélyezett a burkaviselés, még az iskolákban is. Sőt, ha a muzulmán nő strandra megy, ott is viselheti a fürdőzésre átalakított, teljes testet fedő burkinijét. Svédországban is a vallásszabadság, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség körül folyik a vita. Bár a muzulmánok aránya a bevándorlók közt igen magas, mégis alig látni a skandináv országban burkát viselő nőt. Egy 2003-as rendelkezés felhatalmazza az oktatási intézmények vezetőit, hogy ha akarják, megtilthassák az iskolákban a vallási jegyek viselését, így a burkáét is.
Itáliában egyetlen szóval sem foglalkoznak a muzulmán viselettel, ott egy 1975-ös törvény van érvényben, amely „a közrend védelmében” mindenkinek előírja, hogy közterületeken nem rejtheti el arcvonásait. Egyébként számos francia szakértő is az olasz megoldást szorgalmazza, amely nem foglalkozik vallási kérdésekkel, mintegy megkerüli azokat, és mégis célba ér.
A multikulturalizmusára oly büszke Nagy-Britanniában is szükség lenne burkaviselési törvényre, legalábbis a közvélemény-kutatási adatok ezt sugallják. Négy polgárból három bizony szabályozná a burkahordást, ugyanis ma teljes a szabadság e téren. A képviselők nyilvánvalóan rettegnek ilyenfajta megkülönböztetési törvénytől. A felsőház öt éve úgy ítélte meg, ha egy iskola vezetője „biztonsági kérdést és az oktatás minőségét érintő okokat” lát, akkor megtilthatja intézményében a burka viseletét.
A sokféleséget Európában meg kell védelmezni – szólalt meg az Európa Tanács svéd illetékese. A burkatörvénnyel még jobban kirekesztenénk azokat a nőket, akiket e ruhadarab viselésére kényszerítenek – mondta Thomas Hammarberg emberi jogi biztos. Szerinte nem sikerült bebizonyítani, hogy a burkaviselés sértené a demokráciát, a biztonságot, a rendet és az erkölcsöt. A svéd biztos úgy véli, az államnak tartózkodnia kell tiltó rendeletek meghozatalától, mert ezek összeegyeztethetetlenek az emberi jogok európai konvenciójával.
origo.hu
Videón a látványos drogfogás
