A jelenlegi válságra minden országnak újszerű válaszokat kell adnia. 2009-ben a svéd EU-elnökség rendezésében a svéd parlamentben konferenciát rendeztek a válság lelki következményeiről. Előadásomban azt hangsúlyoztam, hogy a társadalmi tőke megerősítése ellensúlyozhatná a pénztőkébe vetett hit megingását. Bár a magyar társadalomban a társadalmi tőke alapjai, a bizalom, a kölcsönösség, az erős civil szervezetek rendkívül meggyengültek, a magyarokra jellemző igen pozitív értékelvárások jó feltételeket teremthetnek arra, hogy közös célok érdekében összefogjunk. Képesek vagyunk-e erre?
1956 a magyar lelkiállapot igazi tükre – az egész világ csodálata övezi ma is. Mindenki, aki átélte, élete legboldogabb tizenkét napjának tekinti. Szegények voltunk, mégis boldogok – lélekben gazdagok –, visszanyertük a közös értékeinket: a hazaszeretet, a becsület, a bizalom, az összetartozás érzését, a szavak visszakapták értelmüket, átéltük az igazság kimondásának élményét. A magyar kreativitás a nemzeti azonosságtudat talaján megváltoztatta a világ sorsát. A kérdés az, hogy hogyan nyerhetnénk vissza 1956 összetartozás-élményének, a közös célokért vállalt egységnek a boldogságát.
1956 után a rendszer számára a legnagyobb veszély a nemzeti egység, a bizalom, a kölcsönösség, az önbizalom érzése volt, ezt próbálták minden módon a tudatalattiba fojtani, például a „bűnös nemzet, rasszista nemzet” önkép sulykolásával. Céljuk az önértékelés, az emberi méltóság alapjainak szétrombolása, a közös – különösen a vallási – értékek megtagadása volt. 1989-ig figyelték és jelentették, hogy ki jár templomba. A felvételiknél súlyos diszkrimináció érvényesült. Ha egy diákról tudták, hogy vallásos, nem lehetett tanár. Céljuk volt a gyökerek elvágása, a közösségek szétrombolása a közéletben, az oktatásban, a médiumokban. Magyar József csodálatos, A remény és a halál 19 napja című dokumentumfilmjében Hegedűs András elmondja, hogy az ötvenes években egyszer egy páholyban ültek Nagy Imrével a Bánk bán előadásán. Amikor Bánk azt énekelte, hogy: „Hazám borítja szemfödél / s elvész becsületem!”, Hegedűs látta, hogy Nagy Imre szeméből könnyek csorognak. Akkor döbbent rá, hogy ennek az embernek egész mást jelent a hazaszeretet, mint az internacionalista banda többi tagjának.
A lelki rombolás máig élő következménye, hogy a valódi értékek helyett a fogyasztói boldogságideált sulykolták, amit nagyon jól jellemez a „kicsi vagy kocsi” jelszó. Kialakult a kettős mérce, hogy az államtól lopni nem bűn. A cinkos összekacsintás vált a társadalmi túlélés feltételévé a többség számára. Ennek az ideológiának a következménye volt a társadalmi tőke (bizalom, kölcsönösség, civil szervezetek) rendkívüli csökkenése.
A fogyasztói szemlélet vezetett a magányosan szorongó, depressziós emberek tömegjelenséggé válásához, hiszen ők a leginkább manipulálhatók. A fogyasztói társadalmat mozgatóerők célja az erkölcsi tartás, a közös normák nélküli, anómiás emberek, az unalommal, belő ürességgel jellemezhető fiatalok „tömeggyártása”. A fogyasztói társadalom üzenete: az emberi kapcsolatok is fogyasztási cikké váltak, természetes, hogy jobb partnerre cseréljük fel a megunt régit.
Mit jelent mindez a mai magyar lelkiállapot szempontjából?
A legutóbbi nemzetközi életminőség-felmérés eredményei (www1.internationalliving.com) szerint ami nem az emberek megkérdezésén, hanem kilenc objektív mutatón alapult, Magyarország a 20. helyen áll a világ országai között, Nagy-Britannia, Csehország és Svédország előtt. Az egyre fontosabb időjárási mutatók, a környezetszennyezés és a szabadidő eltöltésének lehetőségei szerint viszonylag jó a helyzetünk, például iható a csapvíz, elkerülnek az időjárási katasztrófák, sok a gyógyvíz. Gazdasági helyzetünket igen rossznak minősíti ez az összehasonlítás is. Ugyanakkor hogyan minősítjük mi magunk az életminőségünket? A világ 120 országa közül Zimbabwe után nálunk a legmagasabb (34 százalék) azoknak az aránya, akik az életminőségüket rossznak minősítik, és azt gondolják, hogy a következő öt évben is ilyen marad (Gallup World Poll, 2009). Az objektív egészségi mutatók szerint is igen rossz a helyzet nálunk, ami a szubjektív életminőség legfontosabb mutatója. A 15–60 éves korosztályban a férfiak halálozási aránya nálunk 25 százalék, minden nyugat-európai országban 10 százalék alatt, a cseheknél 15, a szlovákok, a lengyelek, de a bolgárok és a románok arányai is jobbak a mienknél, csak Ukrajnában, Oroszországban és a Baltikumban rosszabb az idő előtti halálozási arány (OECD, 2009).
A mai rendkívül rossz lelkiállapot legfőbb oka az elvárt értékek és a megélt valóság közötti hatalmas különbség. Ha a nemzetközi értékfelmérések adatait vizsgáljuk, egyetlen ország esetében sincs ilyen nagy különbség az értékelvárások és a valóság megélése között, mint nálunk. A pszichológiában, a pszichiátriában az ideális én és az aktuális én közötti igen nagy feszültséget a szorongás, depresszió egyik legfontosabb háttértényezőjének tartják, ilyen lelkiállapotban van ma a magyar társadalom többsége. Nemeskürty István Parázs a hamu alatt című kitűnő könyvében írja le, hogyan őrizte a magyar társadalom 1848 eszményeit a következő évtizedekben – de a könyv áthallásai nyilvánvalók, ha 1956 utóéletére gondolunk. Miközben lelke mélyén a társadalom többsége őrizte a forradalom eszményeit, hatalmas tömeg vonult ki a kényszer hatására 1957. május elsején. Történelmi örökségünk a kuruc lelkület megőrzése a labanc kényszer idején.
Miben mutatkozik meg leginkább az értékelvárások és a valóság közötti ellentmondás? Folyamatosan sulykolják, hogy bűnös nemzet, rasszista nemzet vagyunk. Felméréseink eredményei szerint a magyarok 89 százaléka válaszolta azt, hogy elfogadom azokat az embereket, akik nagyon különböznek tőlem. Tehát van egy szélsőséges kisebbség, de nem ez jellemzi a társadalmat.
A magyarok a hazaszeretetet különösen fontosnak tartják, 1999-ben 89 százaléka mondta azt, hogy büszke arra, hogy magyar, ez az arány 2008-ban is 85 százalék volt. Ugyanakkor az anómia (értékvesztés) és a társadalmi tőke (bizalom, kölcsönösség) katasztrofális értékei a társadalmi, nemzeti azonosságtudat megélésének szinte teljes hiányára mutatnak. Az ellenséges társadalom és az értékek közötti áthidalhatatlan ellentét a bizonytalanság, a kilátástalanság, a bizalomvesztés miatt vezet társadalmi méretű szorongáshoz.
Európában a magyarok közül mondják legtöbben, hogy nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyermeke (több mint 70 százalék), ugyanakkor szinte nálunk születik meg a legkevesebb gyerek. Nálunk húsz fiatal huszonhárom gyereket szeretne, és csak tizenhárom születik meg. Miért nem teszünk meg mindent, hogy valóban boldogok lehessünk, lelkileg egészségesek lehessünk, hogy tovább éljünk? Hiszen a boldog országokban tovább élnek az emberek.
Melyek a magyarok legfontosabb kulturális jellemzői? Individualizmus tekintetében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália és Hollandia után már mi következünk, a szomszédaink sokkal inkább kollektivisták. Az individualista társadalom igen sikeres lehet demokratikus vezetés mellett. Az Egyesült Államok vagy Hollandia kultúrájához hozzátartozik az erős társadalmi, nemzeti azonosságtudat, ez az alapja a közös értékek elfogadásának, a magas társadalmi tőkének, az alacsony anómiának.
Ugyanakkor a vizsgált országok közül 2006-ban nálunk találtuk a legmagasabb bizonytalanságkerülés értéket, ez az állapot országos szintű szorongó állapotot jelez. A nagyfokú bizonytalanságkerülés, a szorongó állapot megbénítja a társadalmat. Hofstede, a ma legtöbbet idézett szociológus szerint a bizonytalanságkerülés legfontosabb háttértényezője a jogbizonytalanság érzése. Ha a játékszabályok kiszámíthatatlanok, bárki bármikor megbüntethető, ez a szorongáskeltés a diktatúrák alapja. Következményei a bénultság vagy az agresszív kitörési kísérletek, sajnos ebben a tekintetben még nem volt valódi rendszerváltozás. A magyar társadalomra jellemző a kiábrándultság és a lelkesedés közötti ingadozás, a bipoláris típusok gyakoribbak, nem a depresszió. Ha vannak közös céljaink, csodákra vagyunk képesek, mint a 2000-es nagy árvizek vagy a romániai forradalom idején megmutattuk. Ez jó alap az egyéni teljesítményt, kreativitást támogató, nem tekintélyelvű vezetésre. Kétféle politikai berendezkedés létezik, az egyik az „oszd meg, és uralkodj” elvére épít, és szembeállítja az orvosokat és a betegeket, a kisebbséget és a többséget, a határainkon túl és belül élőket. A másik az értékek mentén szerveződő összefogást, kezdeményezőkészséget, a társadalmi tőkét-bizalmat, kölcsönösséget, az erős civil szervezetek és a családok támogatását tekinti alapvető céljának. Az úgynevezett konfliktusszociológusok, -politológusok ma is úgy gondolják, hogy az első, a machiavellista politika az egyedül üdvözítő, hiszen a hatalom megtartásának igen eredményes eszköze. A recski táborban a felirat arra buzdított: Ne csak őrizd, gyűlöld! Ez a szemlélet vezetett a huszadik század két totális diktatúrájához, de ma is eredményes az a demagóg magatartás, amely az ellenfél életének pokollá tételét ígéri a szélsőbal retorikában, illetve kollektív felelősségre vonást emleget a szélsőjobb szólamokban.
A másik szemléletet leghatározottabban talán Robert Schumann képviselte, amikor az Európai Unióval kapcsolatos víziójában a politika alapjának az összefogást, a bizalmat, egy új típusú együttműködési képességet jelölte meg, ami hosszú távon egyedül lehet eredményes válasz a mai világ kihívásaira. A magyar társadalom értékelvárásai ilyen jövőképet vetítenek elénk, nagyon reméljük, hogy sikerül végre újra rátalálnunk erre az útra.
A szerző orvos, pszichológus, a SOTE Magatartás-
tudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
