A nemzet kiközösítette az MDF-et

A hatodik szabad választáson az MDF kiesett az Országgyűlésből. De még mindig lehet rontani a sorsán. Önző és gátlástalan vezetők egy látszólagos tisztújítással ugyanis megkaparinthatják a parlamenten kívüli pártoknak járó állami támogatás felhasználásának jogát. Akkor aztán akár Dávid Ibolya és Herényi Károly várható bűnügyi perköltségét is közpénzből fedezik. Nagyobb szégyennel az MDF nem távozhatna a törvényhozásból.
Budapesti MDF-tagok a történelmi bukás után sebtében az újraalakításon töprengenek. Április 13-án kelt kérdezősködő levelükben a személyes bűntudat mellett az MDF jövője iránti felelősségre hivatkoznak. Ez a felelősség azonban általában nem számít hitelesnek. Akik 2010-ben felelősségről beszélnek, azok 2004-től miért vettek részt az MDF eredeti értékrendjének és irányultságának megtagadásában? A nemzeti, polgári, keresztény konzervatív értékrendet és irányultságot azóta folyamatosan megtagadták és meggyalázták. Most hát mit, milyen célból, kikkel alakítanának újra? Az értékeket lerombolták. Már csak saját magukat mentenék.
Az MDF-ben nincs mit újraalakítani. Az MDF önfeloszlatásának érkezett el az ideje – a jogutód nélküli önfeloszlatásnak. Végre minden megmaradt MDF-tagnak szembe kell néznie a valósággal. A 2010-es országgyűlési választáson a nemzet kiközösítette az MDF-et. Fellebbezésnek ez ellen helye nincs. Az MDF 2004 óta elvesztegette és elvesztette erkölcsi, eszmei, politikai hitelét. Az akkori kizárások törvénytelenségének bírósági elítélése világossá tette, hogy a párt működése maga is törvénytelen belső határozatokra épül. Mindezeken túl az MDF újraalakításának az alapja is hiányzik. Az MDF többé nem találhat önálló szerepet a mai és a holnapi hazai politikai mezőnyben.
Épp a 2010-es országgyűlési választás igazolja, hogy a nemzeti és a polgári önrendelkezés képviselete immár széles és elfogadott szövetségben ölt testet. Ez a szövetség 2004–2006 óta bővül. Társszervezetei kölcsönösen kiegészítik és erősítik egymást. Az MDF eredeti értékrendjét és irányultságát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetségben 2004 óta a Nemzeti Fórum Egyesület képviseli teljes jogú társszervezetként. Közben a névleges, avagy inkább névbitorló MDF a baloldali Demokratikus Chartához csatlakozott. Ez a neoliberális politikai és gazdasági érdekcsoport a nemzeti és a polgári önrendelkezéssel szemben a nemzetek feletti pénzpiac helytartójaként viselkedett – az MDF-et is függőségben tartva. Csakhogy a nemzetek feletti pénzpiac válsága miatt a Demokratikus Charta 2009-ben felbomlott. A hazai helytartók, az MSZP és az SZDSZ külön útra sodródtak. Ez az SZDSZ és ez az MDF kötött választási szövetséget 2010-ben – mindenféle támasz nélkül, a politikai senki földjén. Most aztán egymást rántották a mélybe.
A szerzők barátinak szánt levélben küldték el kérdéseiket az MDF újraalakításáról. Személyiségüket tiszteletben tartom, nevüket nem említem. De a nyilvánosság megkerülését nem vállalom. A nemzetet érintő kérdések és válaszok a nyilvánosságra tartoznak. A felelősség is a nyilvánosságban mérettetik meg. Mindenesetre az MDF jogutód nélküli önfeloszlatásának kezdeményezésével a megmaradt tagok könnyíthetnek a lelkiismeretükön. A kiközösítést súlyosbító szégyen terhe akkor legalább nem hárul rájuk.

A szerző az MDF alapító tagja, korábbi választmányi elnök