A visszatérés kiállítása

Koppány Attila festőművész nemcsak diákéveit töltötte Székesfehérvárott, de a hetvenes évek első felében számos kiállításon szerepelt, grafikai alkotásaival éppen abban az évben nyerte el a megyei tárlat díját, amikor Győrbe költözött. A Szabadművelődés Háza Kondor Béláról elnevezett galériájában rendezett tárlatával viszont úgy mutatkozik be hazai közönség előtt, hogy ismét fehérvári polgárnak tudhatja magát.

Nemcsak a visszatérés kiállítása ez a tárlat – hanem a folyamatosságé is. „Kétségtelen, hogy nehéz, sőt veszélyes utakon jár, de ezt tudatosan teszi” – írta évtizedekkel ezelőtt első tárlatáról Pogány Frigyes professzor. Azóta a művészet veszélyes útjain járva Koppány Attila egyre mélyebbre hatol a természet és az emberi lélek, a történelem és a filozófia titokzatos világában. Valahogy úgy hatol előre, ahogyan a közelmúltban elhunyt kiváló kortárs, El Kazovszkij előtt tisztelgő munkája mutatja: keresve a tökéletes formát, megteremtve a teljességet kifejező kör vagy épp a születést, újjászületést jelképező tojás alakzatot. Vagy éppen úgy hatol előre félelmek és fenyegetések sötétjében, a sejtések és megvilágosodások fényétől vezetve az elképzelt s megtalálni vágyott tiszta forrás felé, ahogyan a szarvassá változott fiúk csörtetnek a Bartók előtt tisztelgő Allegro Barbarón.
E művek mintegy előlegezik a kiállításon szereplő, egymást kiegészítő, egymással párbeszédet folytató képek kétféle vonulatát. Az egyik, ahogyan Koppány Attila egyik festményének a címe mondja, azoknak a Humanoid műveknek a sora, amelyek utalnak a kör, a tojás említett motívumára is, de még inkább a maszkszerűség jellemzi őket. A másik pedig az a műcsoport, amely a természeti motívum által inspirált víziót fogalmazza meg, folyamatos mozgásban, amelyet fölerősít a képek mindegyikén megfigyelhető diagonális tengely, erővonal. A makrokozmosz felé vezető utazás állomásait mutatják meg ezek az alkotások, míg az előbbi csoport művei a mikrokozmosz, a lélek, a psziché titkait tárják föl a néző előtt. Ugyancsak szüntelen változásban, nem véletlen, hogy ez a fogalom háromféle változatban is fölbukkan a művek címei között: Átváltozás, Metamorfózis, Reinkarnáció. A maszk, amely az utóbb említett mű mellett világosan értelmezhető például az Alien vagy a Humanoid című festményen is, önmagában is a változatok végtelenségét szimbolizálhatja, hiszen miközben valamit eltakar, megnyitja az utat a képzelet számára, sokkal többet sejtet, mint amennyit az egyedi látványa jelenthet. A kiállítás néhány alkotásán egybeízül a Humanoid és a természeti formák szerkezeti rendszere, s e rendszerbe foglalt mondandója a tökéletességről és annak szüntelen kereséséről, a tökéletes körformával jellemezhető értékekről és e forma törékenységéről, fenyegetettségéről.
(Koppány Attila kiállítása, Székesfehérvár, Szabadművelődés Háza, április 11-ig.)