Jelentős napja a magyar történelemnek április 11. 1848-ban a Habsburg uralkodó, V. Ferdinánd ezen a napon szentesítette a törvényhozás által még márciusban elfogadott törvénycikkeket, s feloszlatta az utolsó magyar rendi Országgyűlést. Az áprilisi törvények – amelyekkel a korabeli politikusok a modern polgári Magyarország alapjait rakták le – kimondták a jobbágyrendszer megszüntetését és a közteherviselést, határoztak többek közt a felelős magyar kormányról, Erdély Magyarországgal való egyesítéséről, a nemzetőrség megszervezéséről (ebből lett aztán a magyar honvédség).
1941-ben a magyar csapatok április 11-én lépték át az éppen felbomlott Jugoszlávia határát, s ennek következtében a Délvidék egy része ismét Magyarországhoz tartozott néhány évig. A kulturális élet és a nemzeti emlékezet is több évfordulót ül április 11-én. Ezen a napon született 1819-ben Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú, 1900-ban Márai Sándor, valamint 1905-ben József Attila (erre emlékezve a magyar költészet napja április 11.). Ezen a napon hunyt el 1842-ben a kiváló orientalista, Kőrösi Csoma Sándor. És 1896-ban április 11-én szerezte meg az első magyar olimpiai aranyat Hajós Alfréd.
Idén pedig ezen a napon tartják az országgyűlési választások első fordulóját. Hogy 2010. április 11. bevonul-e a történelmi dátumok sorába, azt előre lehetetlen megmondani. Az azonban bizonyos, hogy minden magyar választópolgárnak úgy kell részt vennie a szavazáson, mintha életének egyik sorsfordító politikai akciója lenne. Itt a lehetőség ugyanis, hogy végre befejeződjön a rendszerváltozás több mint húsz éve megkezdődött – s mindmáig befejezetlen – folyamata. Hogy ezentúl Magyarország ne a hazugságok, a téves és torz történeti és politikai illúziók országa legyen, hanem az őszinte és egyenes beszédé s a tisztességes, az egész nemzetért tenni akaró polgárok hazája. Hogy végre ne a magukat szocialistának nevező milliárdosok tanítsanak minket politikai morálra. Hogy ne történhessen meg újra az az abszurdum, hogy Kádár János kommunista diktatúrájának egykori haszonélvezői, kiszolgálói és politikai örökösei féltsék a magyar demokráciát Orbán Viktortól s a Fidesz és a KDNP politikusaitól.
Az áprilisi választások reményt hordoznak magukban, s korántsem csak a majdani kormánypárt és politikusainak reményét, hanem minden magyar állampolgárét is. Azokét, akiket a szocialistának nevezett politikai elit kétszer is tönkretett. Előbb lelkileg az államszocializmus idején, majd anyagilag és fizikailag is az elmúlt néhány év állami pazarlásaival, a válság hatásait alig-alig enyhítő hibás gazdaság- és szociálpolitikával. Úgy gondolom, legutóbb a rendszerváltozás idején volt a magyar társadalom óriási többsége egy véleményen: változás kell, új kezdetre és új alapokra van szükség. Mára egyértelmű, hogy ezekre a lépésekre csak a Fidesz és a KDNP vezette polgári szövetség képes.
A két világháború közötti kultúrpolitika legnagyobb hatású irányítója, Klebelsberg Kunó úgy vélte, „az egészséges nemzetek abban különböznek a beteg és csenevész népektől, hogy míg ezek a katasztrófák súlya alatt összeomlanak, addig az egészséges népek, mint a visszanyesett fa, a katasztrófák után kétszeres erővel fejlődnek”. A magyarság – eddigi történelmünk ezt már bizonyította – egészséges nemzet. Reménykedjünk benne, hogy egészségét még a nyolcéves szocialista kormányzás sem tudta aláásni. Noha sokat tett ellene.
A szerző történész-muzeológus
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
