Ártatlan maffiózók

Az MSZP nem foglalkozik Ladossal – olvashattuk lapunk tegnapi számában. Pedig jó okuk volna foglalkozni vele, Zuschlag János első fokon két év börtönre elítélt volt személyi titkárával, de legalább is illő – sőt ajánlatos – volna arra reagálnia a jelenleg még kormányzó pártnak, amiről Lados István a Hír TV riporterének beszélt. Megszólalhatna az ügyben mondjuk Lendvai Ildikó pártelnök aszszony, aki egy, a büntetőperben lejátszott telefonbeszélgetés tanúsága szerint „tényleg meg volt lepődve, amikor tízmilliókról ment az alkudozás…” Még ha abban az időben „csak” a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője volt – vagy annál inkább, hiszen egyszerű parlamenti képviselőként is az a kötelessége, hogy őrködjék a végrehajtó hatalom törvényes és erkölcsös működése fölött. Nagyjából erre tett esküt, és konkrétan ezért kapja a fizetését az Országházban. Persze, lássuk be, nem a legkellemesebb beszélgetési téma ez most a választási kampány finisében, még a nyugdíjas MSZP-hívők szűk körű társaságában sem, ahol talán még arra sem emlékeznek kristálytisztán, volt-e gázáremelés Magyarországon 2002 óta.
Már arra sem hivatkozhatnak a Zuschlag-per tanúvallomásai, szembesítései során képbe került politikusok, és jogi képviselőik, hogy a súlyos büntetéssel fenyegetett vádlottak azt mondanak, amit akarnak, csakhogy szabadulhassanak a felelősség terhe alól, enyhíthessék a büntetésüket. Az elmarasztaló ítéletek megszülettek, a fellebbviteli tanács a gyakorlat szerint csak fontos új bizonyíték felmerülése esetén változtat azokon. Lados már az előzetesben leülte a büntetése javát, az, hogy most kipakol a nyilvánosság előtt, inkább az elszántsága és szavahihetőségre mellett szól, mintsem önérdekű számításra utalna. A felelősségre vonás után fellázadhatott benne az önérzet, megszólalhatott benne a bűntudat, kikívánkozhat belőle a lenyelt sértésekre adott válasz. Bizony elég kutyául bánt vele a kis főnöke. Lados, elmondása szerint, amikor észrevette, hogy bűncselekményben vesz részt, és ezt szóvá tette, Zuschlag ezt vágta a képébe: „ha nem csinálod, akkor szedd a cuccodat, b…meg, és húzz a p…ba”.
Arra hivatkozni a per kapcsán szóba került felsőbb vezetők, politikusok részéről, hogy az idézett szövegrészlet puszta koholmány, nem egyéb hatásvadász módszernél az MSZP tisztségviselőinek lejáratására, nem érdemes. Nagyon is életszerűen hangzik abból a környezetből, munkaközösségből, amelyiknek a nagyfőnöke akkor történetesen Gyurcsány Ferenc volt. Gyurcsány stílusát, beszédmodorát, trágárságokban tobzódó szókincsét sokáig csak a szűkebb környezetében és a szocialista párt belső köreiben ismerhették, az ország csak a hírhedt zártkörű beszéd nyilvánosságra kerülése által ismerhette meg miniszterelnökének igazi retorikai képességeit. Ha valami valóban életszerűtlen, az éppenséggel az, hogy Gyurcsány sport- és ifjúsági miniszterként ne tudott volna arról, miféle suskusok folynak a hivatalában. Tény, hogy tárcavezetőként minden fontos sportügyet másodlagosként kezelt, elhanyagolt, mert már akkor minden figyelmét, igyekezetét a hatalom megkaparintására fordította. Az MSZP zsebre vágásával és Medgyessy megpuccsolásával megmutatta az igazi énjét, képviselői vagyonbevallásai egy kétszínű, gátlástalan, pénzsóvár újgazdag szégyenletes tanúsítványai. A miniszteri poszton játszott szerepe csak az előjáték volt, bemelegítés a hatalmi játékokba. Mostanában divatba jött az a védekezés, volt és jelenlegi kormánytagok részéről, hogy ők bizony „nem tudtak” arról, ami a hivatalukban történt, semmi közük sem volt a csalási, lopási, hűtlen kezelési, korrupciós ügyekhez. Lados István szerint „egy percig sem működhetett volna a Zuschlag-féle pénzszerzési mechanizmus az állami szervek nélkül”.
Amit ő mond, sokkal hihetőbb, mint az ellenkezője.