Mátéfi Eszter szövetségi kapitány élete legfájdalmasabb mérkőzésére készülődött: Svédországból visszatérve az a hír fogadta, hogy váratlanul elhunyt a testvérbátyja. Nincs még egy nyelve, szava a világnak, amely ennyire szemléletesen írná le e rokoni kapcsolatot, test és vér összetartozását, Mátéfinak is az lehetett az első gondolata, hogy azonnal rohanjon haza, Erdélybe, mégis maradt. Hogy miért, azt magától értetődő természetességgel mondta: „Jöttek volna a rokonok, így a bátyám is Csabára, a meccsre, mindent szépen megszerveztünk, aztán csak a gyászhír jött helyettük. Borzalmas, de a családdal megbeszéltem, hogy a csapatot most nem hagyhatom itt, nekünk még feladatunk van.”
Amit a válogatott és a kapitány el is végeztek. Elöl-hátul remek első félidő (16-10) után majdnem tízpercnyi gólcsenddel (16-15), zilált hajrában – a svédek a döntetlenért is támadhattak –, de megszületett a 26-24-es győzelem. Az ellenfél szakvezetése, élén Per Johansson mesterrel, mindvégig élénken kommunikált, ezért pontosan tudjuk, hogy az első harminc percért Pálingert, a másodikért a szerb játékvezetőket okolták, mi ezúttal beérnénk előbbi méltatásával.
Kapusunk mellett kijár a dicséret a találkozó legjobbjának választott, ötgólos Szucsánszki Zitának, aki a „Necces volt” formulával értékelt, amikor pedig az első játékrészt záró bombagóljára emlékeztettük, azt így bagatellizálta el: „Néha beragad a labda, máskor kicsúszik, ez most egész jól csúszott ki.” Tóth Tímea azért érdemel elismerést, mert az összecsapás elején „kitépték” a könyökét, zokogva baktatott le a pályáról, majd még mindig komoly kínok közepette, agyonragasztva tért
vissza, de így is bevágott hatot. „Megijedtem, azt hittem, nagyobb a baj, bár így is elég nagy. Folyamatosan fáj a karom, most hallottam, hogy legalább öt napot pihentetnem kellene. Hát, abból az ötből lesz egy” – összegzett, klubja, a Vác kötelezettségeire célozva.
A válogatott viszont szusszanhat egyet. Négy forduló után ugyanis százszázalékos teljesítménnyel vezeti a 2. csoportot, amely (miután a csehek 37-25-re verték az azerieket) így áll: 1. Magyarország 8 pont, 2. Svédország 4, 3. Csehország 4, 4. Azerbajdzsán 0. Együttesünk már biztos továbbjutó, és elsőségét is csak úgy veszíthetné el, ha május 26-án legalább öt góllal kikapna Csehországtól Plzenben, majd itthon alulmaradna az azeriekkel szemben is. Ez utóbbi azonban a modern élsport egyetemes történelmének valószínűleg legvaskosabb meglepetése lenne.
Román fiaskó. Hét kvartettben folynak a selejtezők, mindenhonnan két-két csapat jut ki a decemberi, dániai és norvégiai kontinensviadalra. (A két házigazda automatikusan tagja a 16-os mezőnynek.) A magyarok mellett már biztos Eb-résztvevők a franciák (3. csoport), a németek (4.), a spanyolok (5.), a horvátok (7.), valamint a 6. csoportból az oroszok és a Zsiga Gyula vezette montenegróiak is. A Kovács Péter által dirigált törökök csak minimum háromgólos szerbiai diadallal harcolhatnák ki az indulás jogát (5.). A fennmaradó helyekért osztrák–izlandi (3.), szlovén–fehérorosz (4.) és holland–macedón (7.) párviadal zajlik.
Nem vitás, hogy az első csoportból az ukránok és a románok lépnek majd tovább, azonban utóbbiak soraiban nem kis felzúdulást keltett, hogy szombaton hazai pályán, Buzauban 36-35-re kikaptak északi szomszédaiktól. Kissé sarkítva, az Oltchim Valcea tartaléksorba kényszerített ukránjai megleckéztették kedvezményezett román klubtársaikat. Számunkra ez annyiban érdekes, hogy a Győri ETO április 11-én és 18-án éppen a Ramnicu Valceával vívja a BL-elődöntőt, és kérdéses, hogy az Olt partján milyen hatást vált ki a kisebbség dicsősége és a többség kudarca.
origo.hu
Bajba került a hévízi Tófürdő
