Bor és címke

P I N C E S Z E R

Belehabarodtam egy palackba és egy címkébe. Csak úgy, az asztalon álló, bontatlan üvegbe. Ritka élmény: sajnos még mindig gyakori, hogy a jó bort silány címke takarja, ami azért (is) rossz, mert a fogyasztó nem emeli le az áruházi polcról. Valamiért azt gondolják bizonyos borászok, hogy mindenhez értenek, a szőlő gondozásától a borfeldolgozáson át a marketingig és a dizájnig. Címkéket barkácsolnak, a végeredmény meg a nyolcvanas évek borkombinát-romantikáját idézi. Pedig a címketervezés komoly mesterség, akár a vincellérkedés, nem szabadna elbagatellizálni.
Weninger pincészet, merlot-syrah küvé. Már a névadás is tökéletes, telitalálat: Sopron 2007. Nézem a palackot a borozó asztalán, s elönt mindaz, ami – hangulatképekben – Sopron. Tetőcserép, macskakő, csipke, meggy, rusztikusság és egyszerűség. Nőies melegség, férfias játékosság, egyszerűségében osztrák és kedvességében magyaros elegancia. Minden, ami egyszer Sopron lehet, s minden, ami a fénykorban volt. Ez a palack a tűztorony maga, a címke nem eltakarja, hanem öltözteti a bort, ünnepli a szülővárost. Bájos és kedves. Példamutató.