(elakad-e Tárnoki néni )

Én nem tudom, egyáltalán elveszítette-e, de úgy látom, rendőrségünk kezdi visszanyerni becsületét – vetett egy pillantást Tárnoki néni az egész falat betöltő tévéképernyőre, ahol betakart fejű embereket kísértek símaszkos kommandósok. – Őrizetbe vételben messze lepipáljuk az FBI-t is. – Miután a bemondó felsorolta a szokásos közhelyeket: „hűtlen kezelés”, „kenőpénz”, „társtettesként”, „üzletszerűen”, „bűnszövetkezetben” és „előre megfontolt szándékkal” –, így folytatta szemét lesütve az idős hölgy: – S mivel esztendők óta nem került sor szemkilövetésre, erősödik a nép bizalma. Ezt az eredményt is fel kellene tüntetnünk a szórólapokon. Épp özvegy Lágocsi Ernő (Vörös Székfű) háromszintes, süllyesztett rózsadombi villájában voltak vendégségben, helyesebben gyerekzsúron Esztikével. A zsúrt Lágocsi elvtárs szervezte, a Duna túlpartján elterülő MSZP-s vonzáskörű kerület hátrányos helyzetű gyermekei számára EU-pénzen, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 91. évfordulójára.
Szeretettel legeltette szemét az egymástól kissé elkülönült gyermekcsoportokon. A zsúron a szoci csemeték voltak többségben, ők Monopolyt játszottak, és szolidaritásból csak néha lopták el egymás zsetonjait. A másik kisebb csoport a Jobbik, a Ne nevess korán társasjátékkal szórakozott, s csak három-négy volt közöttük, aki midőn leütötte ellenfele bábuját, így kiáltott: „Utolértek a magyarok nyilai.” Esztikéék a balosok és a jobbikosok között egy libikókán helyezkedtek el, kezükben stopperórával, jelezve, hogy itt az idő. Két LMP-s gyermek félrehúzódva gyomlálta a télikertben a parlagfüvet, az egyetlen MDF-es pedig a sarokban édesanyukája után sírdogált, s valamit erősen szorongatott a kezében.
„Mit szorongatsz?” – kérdezte Tárnoki néni. „Az antalli örökséget” – felelte a kislány. „Őrizd csak – simogatta meg az arcát jólelkűen az öreg hölgy –, de nem vágyol a monopolysok közé?” „Vágyom, de magas a küszöb” – sírdogált tovább a gyermek.
Miután a „magyarok nyilai” mindenkit kinyiffantottak a Ne nevess koránban, azt javasolták, hogy játszanak ügyészesdit és tartsanak testüregre is kiterjedő motozást a monopolysoknál. Erre az egyik MSZP-s játékos néhány zsetont csúsztatott a jobbikosok vezérének zsebébe, így ügyészi beavatkozásra nem került sor. A grillezőben fogva tartott Budaházyt azonban kiszabadították. Hirtelen a lakás minden órája csörögni kezdett, Esztike felkiáltott: „Itt az idő!” Az MSZP-sek összerezzentek, s átmentették az összes zsetont a szomszéd szobába, majd magukra zárták az ajtót.
„Offshorizálásból jeles ”– nevetett Vörös Székfű. Az öreg hölgy intett Erzsikének: „Mi megyünk is.” A karrarai márványlépcsőkön elköszöntek Vörös Székfűtől. „Itt minden az unokámé – mosolygott rájuk özvegy Lágocsi. – Csak egy kis tengerparti udvarházat tartottam meg magamnak Barbadoson.” „Az önkormányzat a Monopolynál is jövedelmezőbb – állapította meg Tárnoki néni és gázt adott. – Fél óra múlva otthon vagyok.”
A lezárt Margit híd helyett az Erzsébet hídon keltek át. A rakparton száguldó fekete autósort rendőrkocsik és motorosok kísérték. Tárnoki néni lekanyarodott a hídról, hogy a szokott útvonalon közelítse meg otthonát. Ám minden le volt zárva. Három órába telt, míg hazaértek. „Dögölnének meg – mondta Tárnoki néni, miközben leparkolt a tilosban.” – Hogy az elvtársak nem lőnek-e túl olykor a célon kordonozásban, én nem tudom…