Milyen olvasókat képzelt maga elé, amikor kortanúk visszaemlékezéseiből, dokumentumokból megírta az árvákat felkaroló, zsidókat mentő, a kommunizmus alatt üldözött, félreállított Keken András lelkipásztor katartikus életét?
– Elsősorban fiataloknak szántam a Sem magasság, sem mélység… című kötetemet. Bevallottan népszerű könyvet, regényes életrajzot akartam írni, nem lábjegyzetekkel teli történeti munkát. A célom az volt, hogy az 1909–1974 között élt Keken András életpéldáján keresztül rekonstruáljak egy kort. Benne mindenekelőtt az egyház életét, felvillantva a 30-as évekbeli szociális tevékenységet, a zsidók háború alatti mentését, ugyanakkor a szovjetellenes magatartást, a koalíciós időkben megnyilvánuló hitvalló bátorságot, a diktatúra alatti üldöztetést, az 1956-os forradalmat, amely az egyházban hetekkel korábban kezdődött és tovább tartott, egészen 1958 elejéig. Az 1948-ban letartóztatott, több évi internáláson keresztülment, 1951-ben lelkészi állásáról lemondatott Keken András a hívek követelésére már ’56 októberének elején visszakerült hivatalába, ahogyan híres munkatársa, Ordass Lajos püspök is. Az egyházi tisztulási folyamatnak csak 1958 elején vetett véget az Állami Egyházügyi Hivatal, ismét félreállítva mindkettejüket.
– Szerepelteti könyvében a korabeli Evangélikus Élet „forradalmi” számának vezércikkét is, amelyet Keken András írt. A közelgő politikai garnitúraváltás szempontjából tanulságos lehet a cikk befejezése: „Nekünk mint egyháznak nincs politikai programunk, nincs igényünk törvényhozói helyekre, nem akarunk közjogi méltóságot, nem akarunk vezetni sem a társadalmi életben, sem a gazdasági életben (…), de ennek ellenére hirdetjük, hogy szavunk nélkül nem lehet állami életet élni, társadalmat építeni.”
– Úgy gondolom, ma sem politikai kereszténységre, hanem közéleti kereszténységre van szükség. Annak tudatosítására, hogy az egyház megkerülhetetlen tényező. Ismerjék el végre az oktatásban, a rászorulók szolgálatában – de a hitéletben is – az egyházi erőfeszítések jelentőségét. Lássa be az országban mindenki: nem kegy, hogy a szabad vallásgyakorlással élhessünk. Emellett az egyház hallathassa hangját közéleti kérdésekben is.
– Beleértve az országgyűlési választás kérdéseit, ahogyan azt utóbb Kiss-Rigó László katolikus püspök tette, kiváltva ezzel az MSZP hisztériáját?
– Csodálkozom, hogy bizonyos körökben miért szenzáció, ha a katolikus egyház egyik meghatározó személyisége kimondja: nekünk egy Fidesz-kormány sokkal jobb lenne, mint egy szocialista. Engedelmet kérek: erről szólt a nyolc év! Az egyházakat ott rövidítették meg, ahol tudták, piszkálódtak velük, félreállították őket. Nem is beszélve arról, mennyire félre voltak söpörve hazánkban a tízparancsolatból következő értékek. Mindemiatt hamis és képmutató magatartás lenne, ha egy egyházi vezető arra szólítaná fel az embereket, szavazzatok egy kicsit a Fideszre és egy kicsit az MSZP-re. Én magam kampánygyűlésre nem mentem volna el, de elismerem: katolikus kollégám kiugratta a nyulat a bokorból.
– A baloldali híveket nem kellett volna tekintetbe venni?
– Püspöktársam abban a beszédében elmondta, jelenleg nincs hiteles baloldali erő, holott azzal lehetnének értékátfedések. Az mindenesetre létező feladat, hogy a baloldali keresztények is érezzék: az egyház őértük is van. A választások idején, különösen ilyen időkben helyénvaló lehet, hogy az egyház értékalapon szót emeljen valamely politikai erő mellett. De utána nem szabad, hogy összefonódjanak.
– Az, hogy Keken nem nézett keresztül az elesetteken, árva gyerekeken, mire inspirálhatja az egyházat olyan időkben, amikor nincs remény a széles körű elszegényedés és egyéb társadalmi bajok gyors megszűnésére?
– Valóban példaértékű, hogy könyvem főhősét már hódmezővásárhelyi szolgálata alatt szíven ütötte a nyomorultak helyzete. Mivel nem volt saját gyermekük, a Keken házaspár kézenfekvőnek találta, hogy a parókiát az árvák elhelyezésére is hasznosítsák. Lám, a helyi kezdeményezések igen fontosak. Anélkül, hogy lemondanánk a normatívákról, mindig lehet és kell szolgálatot végezni saját erőből. Ma is vannak erre példák egyházunkban. A Salgótarján melletti Bátonyterenyén az evangélikus lelkésznő a hittanórái előtt mindig vesz kenyeret, felvágottat, és megeteti a cigány gyerekeket, mert azok éhesen, nemegyszer mezítláb érkeznek.
– Összevethető Keken András vészkorszakbeli zsidómentő tevékenysége a szintén evangélikus Sztehlo Gáboréval, aki a közelmúltban kapott szobrot a Deák téren?
– Mindenképp. Keken az életmentés érdekében hamis keresztleveleket is kész volt kiadni. Rejtegette az üldözötteket, főként a parókia pincéjében; de amikor megtelt, a templom szószékén rejtett el egy zsidó kisfiút az édesanyjával. Végül ennek a hajdani gyereknek a tanúskodása révén kapta meg a jeruzsálemi Jad Vasem-díjat. Egy rádiós istentiszteleti prédikációjával még ennél is jobban kiszolgáltatta magát a nyilas fenyegetettségnek. A Deák téri templomba jövet ugyanis egy sárga csillagos idős ember vérbefagyott holttestét látta az utcán. Keken András beleszőtte igehirdetésébe ezt az esetet. Biztos lehetett abban, hogy a prédikáció után letartóztatják. Csak miután lelépett a szószékről, tudta meg, hogy zavarórepülés miatt elmaradt a közvetítés. Így is működhet a Gondviselő.
– A kötetből azonban kiderül: miután a koalíciós időkben bátran kiállt Isten ügyéért, nem mentesült a későbbi vizsgálati fogságtól, a kistarcsai internálástól vagy attól, hogy lelkipásztori hivatásától megfosszák.
– Az Andrássy út 60.-ban fizikai és lelki terrornak lett kitéve. Ott írta Magamnak prédikálok című versét, amely annak a bizonysága, hogy akkor sem veszítette el hitét. Az internálás évei után hosszú ideig csak segédmunkásként, majd könyvelőként dolgozhatott. A könyvbe beválogatott prédikációrészletek viszont ennek a korszaknak az áldásairól is árulkodnak. Ugyanis a „melósok” között megtanulta, hogyan kell úgy prédikálni, hogy azt a legegyszerűbb emberek éppen olyan jól érthessék, mint a legműveltebbek, azok például, akiknek Hamvas Béla 1968-as temetésén prédikált. Azt hiszem, ez szintén tanulság az egyház számára, hogy ma is minél többeket legyen képes megszólítani célratörően és érvényesen.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
