Hiteles történet az MDF-ről és a kezdetekről

Ezerkilencszáznyolcvannyolc őszén történt, akkor, amikor pattanásig feszült volt a közélet, és a világosabb fejű értelmiségiek fejében megfogalmazódott a változtatás lehetősége. Azért ekkor még egyáltalán nem voltak nyilvánvalók a történelmi események. Még 1989 tavaszán is a saját fülemmel hallottam dr. Antall Józseftől: „Uraim! Ne feledjék, hogy még nem tudjuk, hogy egy év múlva a parlamentben leszünk, vagy Szibériában…”
Nos ekkor, 1988 őszén, a MOM Kulturális Központban és az akkori Ugocsa moziban történelmi–politikai–filozófiai–közéleti előadásokat rendeztek. Okos, bölcs, felkészült emberek beszéltek arról, hogy mit kéne tenni és mi a valóság. Gergely András, Antall József, Csurka István: nem tagadom, lenyűgöztek. Akkoriban eszembe jutott (akkor már halott) édesapám többször elmondott mondata: „Fiam! Ha történelmi lehetőség lesz belépni, támogatni egy igazán demokratikus, keresztény pártot a kommunista diktatúra ellen, akkor ne habozz felállni és bátor lenni!”
1988 őszén egyértelműen emlékeztem a pár éve elhunyt apám mondataira. Habár a „felállásom és kiállásom” nem volt nyilvánvaló, hiszen egy országos közintézményben dolgoztam, ahol a kollégáim csaknem fele MSZMP-párttag volt. Úgy hiszem, hogy valami hasonló motiválhatta azt a másik 30-40 embert is, akik Budapest XII. és II. kerületének MDF- szervezetét megalapították. Máig nem tudom, hogy hogyan adódott az a szerencse, hogy ’88 végén, ’89 elején a Sánc utcai csillagvizsgáló irodai termeiben esténként összejöhettünk és beszélgethettünk a jövőről. Felemelő érzés volt az ottlétünk minden perce, még akkor is, ha esténként sok gyermeket hagytunk otthon a feleségünkre… Férfias idők voltak, és mindannyian átéreztük ezt. Általam szeretett, tisztelt emberek jöttek ott, a Sánc utcai csillagvizsgáló irodáiban, esténként össze. A teljesség igénye nélkül: Horváth Béla, aki a ’90-es választások révén országgyűlési képviselő lett a XII. kerületben, a mindig bölcs, higgadt és racionális Bedő Árpád számítástechnikus, dr. Fekete György elismert belsőépítész, későbbi egyetemi tanár, dr. Balsai István, a későbbi igazságügyi miniszter, dr. Hasznos Miklós, a KDNP képviselője és sorolhatnám még sokáig. Mind kiváló emberek.
Morális problémám jelenleg mindössze csak az, hogy közülük egyetlenegy sincs (mint ahogy én sem), akinek bármilyen köze lenne a jelenlegi MDF-hez. Miért is lenne? Dr. Antall József alighanem megfricskázná az orrunkat, ha ezzel az SZDSZ–MDF-együttműködéssel és a Bokros Lajos-féle jelöltséggel bármelyikünk egyetértene. Hááát, egy frászt értünk egyet.
Dr. Németh Miklós
Budapest