Hová tűnt a Lop-stop tábla?

Amikor először hallottuk, hogy Medgyessy Péter szóbeli tanácsokat adott 15 millióért, nem hittük el. Szóbeli tanácsadás? Világnagy buli, nyoma nincs, számla van, kifizetés szabályos. Az utóbbi nyolc évben a legarcátlanabb pénzlopási módszer a tanácsadási szerződés

Látom a kilencvenes híradókat, és meglep, mekkora optimizmus sugárzik a bejátszásokból. Sorjáztak a meg nem oldott problémák, a kádári korszak sérelmei, de ezeken átlengett a bizalom, hogy itt minden megváltozik. Megható, ahogy a Feszty-körképről tudósítottak, amivel minden magyarnak egyszer találkoznia kell. Még nem látták, micsoda tökéletes közönybe fullad a körképre csurgó esővíz, és mennyire süket fülekre talál a kép megmentésére indított akció. Sok mindenről hittük, hogy megváltozik. Milyen önérzetesek voltunk, hogy nekünk is van személyi jövedelemadónk. Hány amerikai filmben hallottuk vissza, hogy „az én befizetett adómból”. Azt gondoltuk, az új parlament nagyon megnézi, mire költi az állampolgárok adóját. Követhető lesz, nincs több titok, elszórt közpénz, és itt az idő, hogy adótudatos állampolgárokká váljunk alattvalók helyett. Aki ezt komolyan vette, és megpróbált adótudatos manóként viselkedni, az furcsa tapasztalatokra tett szert a húsz, illetve az utóbbi nyolc évben. A kettős elbírálás közönséges alanya az adózó állampolgár volt, miközben a baloldali kormányok pártjai, politikusi és értelmiségi gárdája, hivatali kiszolgálóik, kollaboránsaik, üzlet és képviselőtársaik érinthetetlenek voltak.
Hogyan kezdődött? Talán Németh Miklós volt miniszterelnök bejelentésével, hogy az államadósság jóval magasabb, mint amiről tudunk. Akkor és ott, ha nevesítik a felelősöket, talán minden másképp alakul. De nem ez történt. Elkezdődött egy titkos alkukkal megtűzdelt, romlott átjátszási technológia, amit eleinte nem is értettünk. Amikor már minden külföldi cég itt nyaraltatta a tanácsadóit, menedzsereit, hogy megtanítsák a magyarokat a szabad piacra, a versenyre, a magánosításra, és amikor kezdtek bedőlni magyar vállalatok, felderengett, hogy a dolgok rossz irányt vettek. Az Állami Számvevőszéknek joga volt felmutatni a hibákat, a kormánynak meg negligálni azokat. Nem volt Hír TV, sem Echo TV, a Magyar Nemzet nyolc oldala konzervatív volt, a másik nyolc liberális. Semmi hatásos ellensúly nem működött, a médiaháború folyamatos csatái mindenfajta érdemi bírálatot, kritikát a velünk vagy ellenünk dimenziójába helyezett. Abban az időben a nyilvánosság hangadói az MDF-kormány cipóvá verésével voltak elfoglalva. Hogy közben mi folyt a színfalak mögött, arról keveset tudtunk.
Elveszett egymillió munkahely, és a magyar béreket úgy adóztatták meg, hogy az összes béren kívüli kedvezményt elvonták, de az adója maradt. Így lettünk az etióp bérekre svéd adórendszer országa, ahol az emberek – Orbán Viktor ezzel tömegek tapasztalatát tolmácsolta – fizetésük vagy más jövedelmük (pl. nyugdíjuk) háromnegyedét rezsire és megélhetésre költik. Egy átlag magyar család nem megél az esetleges két fizetésből, hanem vegetál. Ha az egyik felnőtt kereső elveszti a munkáját, vagy a másik kórházba kerül, a család stabilitásának vége. Onnantól csak lefelé vezet az út. Csak egy napot késik a banki befizetés, jönnek a telefonok, a számonkérés, a zaklatásig. Hogy adóügyekben hogyan megy ez, végképp nem tudjuk. Nem tudjuk például, hogy a százmilliós adótartozásokat kiknek nézik el és miért? Mások százezer forintos büntetéssel és letiltással néznek szembe egy félnapos késésért vagy hibás kitöltésért.
Amióta adót fizetünk, minden kormány elismeri, hogy az ország túladóztatott. Ha egy vállalkozó minden törvényt betartana, csődbe menne. Csak fogadkozások hangzottak el az adóegyszerűsítés ügyében. Olyan adóbevallás kellene, ami két oldalon elfér. Van ilyen, a neve: egyszerűsített vállalkozói adó. Negyedévenként a munkavállaló összeszámolja a bevételeket, és a harminc százalékát befizeti az adóhivatalnak. Ennyi. Az evát mindenki hivatalból szidja, átláthatósága miatt, de eltűrik, mert sok milliárdot szednek be belőle. Fizetnek, különben azonnal ki vannak rúgva az evakörből. Történetesen ebben az évben a 108 ezer evás 182,6 milliárdot fog kicsengetni a költségvetésnek, és csak a józan politikán múlik, hogy az egyszerűsített vállalkozói adót kövesse az egyszerűsített személyi jövedelemadó is. Ha ismered adód évi összegét, igencsak érdekelhet, hová lett a pénzed. Lényegileg úgy érzed, hogy minden módon kizsarolnak: nem adhatsz a gyerekednek pénzt, a nagyanyja sem, mert szabályellenes, nem kaphatsz hagyatékból néhány akvarellt, mert szabályellenes, de ha hirtelen rád esne egy lakás, annak még az illetékét sem tudod kiszorítani, csak ha hivatalos kölcsönt veszel fel, arra meg jelzálogot.
Nem csoda, ha az emberek egyre idegesebben kérdezik, hová lesznek az adóba befizetett ezermilliárdok. A végjátéknál, az utolsó fél évben megindul az igazságlavina, és maga alá temeti a nyolc év óta kormányzó intézményrendszert. Amikor először hallottuk, hogy Medgyessy Péter szóbeli tanácsokat adott 15 millióért, nem hittük el. Szóbeli tanácsadás? Világnagy buli, nyoma nincs, számla van, kifizetés szabályos. Az utóbbi nyolc évben a legarcátlanabb pénzlopási módszer a tanácsadási szerződés. Cégeknek, politikusoknak, vezető embereknek lehet tanácsot, sőt főtanácsot adni súlyos milliárdokért. Ezt a pénzkifolyatási módot a BKV-n belül professzionálisan űzték. Megjegyzés: Nyakó István tahóságát, az ingyen kikövetelt buszokat valakinek ki kellett fizetnie. Mi fizettük ki, de Nyakó annyira bolsevik, hogy visszaigazolja Orbán Viktor mondását: Ezek azt hiszik, így működik a világ. Pénzlenyúlásban utánuk jönnek a szakértők. Szakértőnek lenni jó, mert lehet szakérteni egymást, többször, aztán főszakérteni még egyszer. Fiktív számlák, alibicégek, nem létező beosztásokra felvett nagyon is valódi rokonok, hajléktalan milliomosok, milliós áfacsalások, számlagyárak.
Aztán ott vannak a Gyurcsány-kormányok legtömöttebb pénzes- zacskói, a pályázati pénzek. Mennyit is kell visszacsorgatni a pártkasszákba? Huszonötöt, harmincat? Az egész Zuschlag-per csak kósza jelzés arról, mi pénzek folytak így el, a kormányzati szervek hallgatólagos asszisztenciájával. Közben a mezei állampolgár örökös APEH-zsarolásnak van kitéve: vagyonosodási vizsgálat, késedelmi kamatok, végrehajtás, foglalás, fenyegetés, azonnali inkasszó (banktitok, hahaha). Az egyszerű adózóban kicsírázik a kérdés, vajh’ Hagyó Miklósnál meddig várnak a vagyonosodási vizsgálattal, amíg kutyaól sem lesz a nevén? A közvélemény ezalatt megutálta az összes igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságokat. Az egész konstrukció a párthaverok és a busás zsebpénzre áhítozó holdudvarból állt. Nem különbek bizonyos alapítványokhoz elvermelt pénzek, az ínséges időkre. Szinte minden pénzmozgást követ a korrupció, ilyen vagy olyan mértékben.
A legriasztóbb példája ennek a metróépítkezés, amely egy megalomán ember víziója. Ebből az irdatlan pénzmennyiségből az egész felszíni közlekedést rendbe tehették volna. Az azonban kisebb üzlet, mint egy gigaberuházás, aminek örve alatt sok minden megtörténhet. Kiváló pénztermelő gép a politikushoz közel eső információk kiárusítása: hol épül út, hol minősítik át a földeket, ki kapja a zsírosabb állami megrendeléseket, és mennyiért. Így könnyű Ferrarival járni, a zöld-foki-szigeteken nyaralni és talpig trendinek öltözve minden lúzert lenézni. Ha összeadjuk az autópálya egy négyzetméterének árát, a völgyhídra elpocsékolt pénzeket a lenyúlásokkal, megvan az adóba befizetett pénzünk. Már csak az a kérdés, hogyan lehetne ezeket visszaszerezni.