István királlyal a vártán

Az 1918-as összeomlás és a trianoni békét követő időszak alaposan megtépázta a hazai haderőt. A régi közös hadsereg maradványait és a monarchiabeli honvédséget tekintette alapjának a szerveződő új katonaság, amely a versailles-i korlátozásoknak megfelelően maximum 35 ezer főből állhatott – a sorozás, repülő-, páncélos- és nehéztüzérségi alakulatok felállítása tilos volt.
Az intézkedésen aztán a Darányi miniszterelnök által 1938 márciusában meghirdetett egymilliárd pengős győri fegyverkezési program változtatott, gyakorlatilag egyenrangúvá téve Magyarországot a környező kisantantállamok ellenséges ármádiáival, amit aztán alig fél év múlva ők is kénytelenek voltak elismerni az úgynevezett bledi egyezményben. A békés területi revíziók, a második világháborúba való szerencsétlen belépésünk új lendületet adott a hadseregfejlesztésnek, amely – legalábbis papíron – az utolsó pillanatig, szinte a hadifogságig folytatódott.
A két háború közti helyzet változása jól nyomon követhető a régi k. u. k. Hindenburg nevét viselő és a 17. honvéd gyalogezred kereteiből 1920-ban megszülető, 1930-ban a kormányzó regnálásának tizedik évfordulóján Szent Istvánra keresztelt 3. gyalogezred történetén is. Az előzmények ismertetésével az ezred második világháborús szerepéről jelent meg alapos munkával összeállított könyv a közelmúltban. A hadtörténész szerzőknek – Babucs Zoltánnak és Szabó Péternek – nem ez az első, egy alakulat életét szinte annalesszerűen bemutató műve, hiszen a magyar katonai história iránt érdeklődők az elmúlt években találkozhattak már többek között a kecskemétiekről, az egriekről szóló munkáikkal is.
A jelenlegi kötet az 1938-as dunaszerdahelyi, az 1940-es máramarosi bevonulástól a Don-kanyaron, a szovjet partizánok elleni küzdelmen, a magyarországi utóvédharcokon át egészen az amerikai hadifogságig kíséri végig a visszaemlékezéseken, levéltári adatokon nyugvó történetet. A hadi krónikát az ezred tisztikarát felsorakoztató minilexikon követi. A könyv képanyaga rendkívül gazdag, jellemző a szerzőpáros alaposságára, hogy szinte mindenkit megkerestek, akit lehetett, összesen ötvennyolc forrást felhasználva állították össze a katonaélet legkülönbözőbb tereit – hadgyakorlat, kártya, fürdés, mise, temetés, harc – bemutató gyűjteményt, valósággal személyes ismerőseinkké téve a szereplőket. A tudományosságot a családias atmoszférával ötvöző műnek köszönhetően világossá válik, mit jelenthetett a fehérvári bakáknak a címben idézett jelmondat.
(Babucs Zoltán–Szabó Péter: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát”. Puedlo Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 1980 forint)