Keresik a dunántúli méhpusztulás okait

Az átlagosnál nagyobb arányban pusztulnak a méhcsaládok a nyugati országrészben. Egyes méhészek már a vészharangot is megkongatnák, de a szakértők szerint meg kell várni a tavaszi generációváltást, mert csak akkor derül ki, mekkora a baj. A jelenség nem példa nélküli: Európában és Amerikában is egyre több méhészet esik áldozatul a különféle kór- és károkozóknak.

Nehéz megbecsülni, de egyes nyugat-magyarországi régiókban a méhállomány harminc-negyven százaléka is elpusztulhatott a tél végére – közölte lapunkkal az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) szaktanácsadója. Nagyernyei Attila elmondta, a vészharangot még nem szabad megkongatni, de érezhető, hogy valami nincs rendben. Biztosat csak a tavaszi generációváltás, vagyis az új méhnemzedék kikelése után lehet mondani a károk mértékéről – fűzte hozzá a szakértő. Szerinte a pusztulás okait még ezután is csak hoszszan tartó laboratóriumi vizsgálatokkal tudják majd megállapítani.
Tucatnyi méhész, főleg Tolna megyében, kritikusabbnak ítélte meg a helyzetet, s a helyi lapokat is megkeresték, hogy felhívják a figyelmet a látszólag minden ok nélkül bekövetkező méhpusztulásra. Végh Péternek például körülbelül negyven kaptára volt. Mint elmondta, ez nem éppen nagytermelői mennyiség, de jó keresetkiegészítésnek bizonyult. A méhész állította, télen többször is ellenőrizte a kaptárakat, valamint az ázsiai eredetű varróatka támadása ellen is védekezett, mégis február végén pár hét leforgása alatt az összes méhcsaládját elvesztette. Az OMME szaktanácsadója számos hasonló esetről hallott, s mint elmondta, legalább tizenötféle oka lehet annak, ha ilyesmi előfordul. „A méhek nagyon érzékenyek a környezetükre, indikátorállatoknak is nevezik őket, mert már egészen kis változásokra is észrevehetően reagálnak” – közölte Nagyernyei Attila. Hozzáfűzte: bár a családok kihalásának az atkák, illetve a hozzájuk kapcsolódó betegségek a leggyakoribb okai, 2007 óta a globális felmelegedés is érezteti a hatását. – A kevesebb csapadék és a nagy meleg miatt csökkent a méhek által télire „besilózott” virágpor mennyisége, ez pedig oda vezetett, hogy nem petézik a királynő. Ez egyszerre okozza a családok reprodukciójának csökkenését és a méhek legyengülését, s így könnyebben estek áldozatul a télnek – magyarázta az OMME szaktanácsadója.
A hazai helyzetre emlékeztető hírek érkeztek Németországból is, ahol minden ötödik méh elpusztult a télen. A méztermelők azonnal felbolydultak, míg a szakértők a méhek testnedveit kiszipolyozó atkák egyre agresszívabbá váló jelenlétére figyelmeztettek. Mind gyakrabban érik támadások a génmódosított növényeket és a növényvédő szereket is, mondván, azok megmérgezik az állományokat. Ezeket a kritikákat leggyakrabban a tengerentúlon hallani, nem véletlenül: tavaly az Egyesült Államokban a méhek harmada pusztult el, s mind többen hagyják el közülük a kaptárakat is, ezzel halálra ítélve a kasban maradt királynőt és az utódokat.