Kunországi Hunyadiak

Manapság ritka a jó történelmi regény. Igaz, az olvasók többsége is beéri felejthető kosztümös szappanoperákkal, újraírt évszázados pletykákkal. De ha igényesebb munka születik, az is megtalálja helyét, mint a Hunyadiak históriája, amelynek első könyve lassan harmadik kiadásban jelenik meg. Közben a következő kötetek újranyomása is szükségessé vált: a harmadik például néhány hét alatt hiánycikk lett a legtöbb könyvesboltban. A mai, olvasásra türelmetlen világban szokatlan az ilyen hosszúságú regényfolyam iránti érdeklődés. A témaválasztás mindenképpen közrejátszik a sikerben, de ez önmagában kevés lenne az üdvösséghez. Olvasmányos, bőséges tudásanyagra alapozott, térben és időben tág horizontot átölelő művel örvendeztette meg a történelem iránt érdeklődőket a regényt Bán Mór írói néven jegyző szerző.
A középkori magyar állam utolsó fénykorának szerteágazó históriáját kerettörténet fogja össze. A mohácsi csata néhány túlélője keres menedéket a Duna mocsarában rejtőző, elhagyott kolostorban, miközben káoszba fullad a katasztrófasújtott ország. Portyázó törökök és rettegve menekülők özönlik el a vidéket, az ódon falak között pedig egy életétől búcsúzó aggastyán mesél a körülötte levőknek arról a világról, amelynek halotti torát ülik éppen. Az agg története a végtelen ideig uralkodó Luxemburgi Zsigmond ifjúkorában kezdődik, amikor Csorba kenéz életét mentve Magyarországra érkezik Havasalföldről legyilkolt családjából megmaradt egyetlen fiával, Vajkkal. Csorba nem más, mint Hunyadi János nagyapja – s itt rögtön érdekes problémával szembesülünk. A Hunyadiakat a román történetírás, de nem egy lelkes magyar szerző is előszeretettel tekinti románnak. Tény, hogy Hunyadi Jánost a maga korában Oláh Jankónak is nevezték, de családjának számos más eredethistóriája is ránk maradt. A zűrzavart Mátyás király is növelte, aki mindent megtett a kérdést övező homály megőrzéséért.
A regény a kun eredetből indul ki, s ezt legalább annyi érv támogatja, mint a többi elméletet. A családban gyakori kun nevek mellett a Hunyadiak őshazájának története is ezt a származást valószínűsíti. Havasalföld egybeesik az egykori Kunországgal, és az oda bevándorló növekvő számú románság kun előkelők, a kenézek fősége alá került, akik közül nem egyet sodort hozzánk a történelem vihara. Már csak azért is, mert a tatárjárás óta a megmaradt kunok többsége a magyar korona fennhatósága alatt élte mindennapjait.
Bán Mór regényfolyama történelmi vargabetűi ellenére semmit sem veszít lendületéből és feszességéből, s alakjai is maradéktalanul hús-vér emberek. A csak régi írások lapjain ránk maradt hőseit biztos érzékkel sikerült élettel megtöltenie. Néhány kisebb pontatlansága is csak a szakma képviselőinek szúrhat szemet. A mozgalmasság a könyv nyelvezetéről és képeiről is elmondható. Stílusában egyáltalán nem archaizál, de nem is bántóan modern. Ami esetleg meglepheti az olvasót, az időnként megjelenő nyers naturalizmusa.
A Hunyadiak történetének eddig megjelent három kötete, A hajnalcsillag fénye, Az üstökös lángja és A csillagösvény hídja terjedelme ellenére lebilincselő, nehezen letehető könyv, amely valószínűleg nem egy olvasóját vitára serkenti. A mi történelemkönyveken s nem eredeti forrásokon pallérozódott tudásunkkal nehezen illik össze például az az írói állítás, hogy Mohácsot nem kevesen felszabadulásként élték meg annak idején. A könnyebb véleményalkotás érdekében ezért munkájának minden kötetét bőséges jegyzettel, adattárral és leszármazási táblázatokkal látta el a szerző, mintegy sűrítve kínálva olvasóinak mindazokat az ismereteket, melyekre maga is támaszkodott.
Bán Mór célja saját meghatározása szerint a magyar történelmi regény hagyományai előtti tisztelgés és e műfaj újrafogalmazása.
(Bán Mór: Hunyadi, I–III. Gold Book Kft., Debrecen, 2009. Ára: I. kötet 2499, II–III. kötet 2999 forint)