„Meglátjátok-e, mi a felelősségetek?”

Húsvéti örömmel Isten eszközévé lenni az elesettek segítésében, szembemenetelni akár a korszellemmel is, ami a pénz hatalmáról és az avulékony divatok követéséről szól, meglátni a nemzet és a kisebb közösségek szétesettségét, és ennek tudatában felelős szavazópolgárként viselkedni – ezekről is szó esett a történelmi egyházak vezetőinek ünnepi prédikációiban.

Érzékeny és mélyreható elemzését adta vasárnap Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a húsvéti történetnek. Ezen belül is annak, miként jutottak el Jézus feltámadásának teljes megértésre a tanítványok. A bíboros prímás a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott húsvéti szentmise homíliájában megállapította, az üres sír ténye nem volt elég a teljes eszmélkedéshez. „Majd csak a feltámadt Krisztussal való személyes találkozás teszi a sejtés örömét rendíthetetlen bizonyossággá, olyan húsvéti hitté és tapasztalássá, amelynek jó hírét el kell vinni a Föld végső határáig, s amelyre az embernek érdemes rátennie a saját életét” – mondta Erdő Péter. Rámutatott a – gyilkosok szándéka ellenére a mi megváltásunkat szolgáló – keresztre feszítés, illetve a feltámadás kapcsán: „a mindenható Isten még a legnagyobb földi kudarcot és megaláztatást is megengedheti magának, sőt a győzelem eszközévé teheti”. „Váltsuk hát életre húsvéti hitünket és örömünket, vegyük észre, kik azok, akiknek a mi nagylelkű szeretetünkben kell megtapasztalniuk Isten segítő jóságát” – buzdított a bíboros.
Isten életjelt adott magáról a feltámadó Krisztusban. Ezt Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke jelentette ki a debreceni Nagytemplomban tartott ünnepi istentiszteleten. A püspök az idei húsvéti ünneppel való egybeesésekre fűzte fel prédikációinak fő mondandóit. Az egyik általa láttatott egybeesés, hogy a feltámadásünnep ezúttal április 4-re esett. Rávilágított: egykor megdönthetetlennek látszó valóság volt, hogy leigázott népünknek „érctorokkal” kellett énekelni a magát felszabadítóként ünnepeltető Szovjetuniót. Ma ennek hírét sem találjuk; miközben a halálon győztes Megváltó önkéntes húsvéti dicsőítése túlélte a kényszerünnepet. A kommunista diktatúrára való utalás után egy másik egybeesést is említett Bölcskei Gusztáv: idén egy időben zajlott a zsidó páskaünnep (pészach), ami az Egyiptomból való megszabadulás ünnepe, illetve a „halál házából való szabadulás” keresztény ünnepe. Bölcskei Gusztáv azt kérte, bátran vállaljuk, hogy az Ószövetség és az Újszövetség összefügg, ne üljünk fel azoknak, akik Jézust fölöslegesen magyarítani akarják, és a prófétákat kidobálnák a Bibliából azon az alapon, hogy zsidók voltak. Harmadik egybeesésként azt említette, hogy választási előkészület van az országban. „A szétzilált közösségektől hemzsegő országban meglátjátok-e, mi a ti felelősségetek?” – tette föl a szónoki kérdést a püspök. Azt láttatta: csak a bölcs döntés következtében telhetnek meg újra élettel a honi közösségek, amelyek meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól.
Ittzés János, az evangélikus egyház elnök-püspöke arról a problémáról is szót ejtett a győri Öregtemplomban, hogy keresztény mivoltunk megélése ellen hat a korszellem, a minden értéket magának megszerezni akaró piac, a pénz hatalma, az egymást követő divatok sora. Ezért kell – magyarázta, hogy szívünkig érjen az evangélium Jézus feltámadásáról. „Húsvéti öröméből él az egyház” – hangzott Ittzés János végkövetkeztetése.