Angliában, különösen az idősebb generáció körében, nem kelt sokkot egy-egy síró német látványa, hát még ha a futballpálya a színtér. Így aztán a brit lapok egymással versengő lelkesedéssel elevenítik fel az 1999-es barcelonai döntőt, amelyen Mario Basler 6. percben lőtt góljával 84 percen át vezetett, és győztesnek látszott a Bayern München, a Manchester United azonban Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solksjaer révén a hosszabbításban fordított, és
2-1-re felülkerekedett. E valószínűtlen, egészen szürreálisba hajló végkifejlet pozitív és negatív hősei a The Sunday Times hasábjain különösen személyes hangvételben emlékeznek. Oliver Kahn kapus például bevallja, az utolsó percekben már arról képzelgett, amint a kezében tartja a serleget, Lothar Matthäus úgy fogalmaz, meccs után soha olyan csendet nem élt át futballöltözőben, mint akkor, a legszínesebben azonban a 81. percben becserélt, majd a 92-ben győztes gólt szerzett norvég csatár, Solksjaer mesél:
„A döntő délutánja volt. Jaap Stammal laktam egy szobában, mint általában, ő elszunyókált, én pedig felhívtam az egyik legkedvesebb barátomat otthon, Norvégiában, mert kíváncsi voltam rá, nézi-e majd a meccset. Azt felelte, persze, csak az utolsó tizenöt percet nem fogja látni, mert éjszakai műszakba kell indulnia. Találj valakit, aki egy órára beugrik helyetted, mondtam, mert éreztem, hogy valami nagy dolog készülődik. Nehéz megmagyarázni, miért, talán a pozitív gondolkodásom lehet az oka, az, hogy mindig magam elé képzelem, ahogyan gólt lövök. Pedig sem a negyed-, sem az elődöntőkben nem játszottam egy percet sem, csak három csoportmeccsen, aztán egyszer a hajrában szóltak, hogy melegítsek.”
Rég volt, de igaz volt. Olyanynyira, hogy a múlt évezredben diadalmas Manchesterből Ryan Giggs és Gary Neville még a mai keretnek is tagja. Azt persze már nem tartják olyan fontosnak megjegyezni odaát, a csatorna túloldalán, hogy a Bayern a 2001-es BL-negyeddöntőben – tehát a mostanival megegyező fázisban – kettős győzelemmel vágott vissza, majd egészen a kupasikerig masírozott. Persze, erre emlékezzenek a németek, azóta úgysem nagyon van nekik mire. Hisz négyszer hatoltak el a legjobb nyolcig, de ott mind a négyszer meg is álltak, legutóbb éppen tavaly. Idén pedig majdnem kiszédültek egy körrel korábban, a Série A-ban csupán nyolcadik Fiorentina ellen hazai pályán egy kapitális lesgól, majd idegenben egy a semmiből jött Robben-bomba kellett a 4-4-es összesítéshez. Az MU bezzeg oda-vissza verte a Milant, a San Siróban 3-2-re, az Old Traffordon 4-0-ra és a hét végén a Premiershipben is 4-0-ra gyalulta a Boltont, miközben a Bayern a Bundesligában zsinórban másodszor kapott ki, ezzel át is engedve az elsőséget a Schalkének.
Az előjelek tehát angol sikert sejtetnek. De tizenegy éve, 89 percen át a németeknek állt a zászló, aztán tessék.
A Lyon a Bordeaux-val közel ekkora tétért sem mérkőzött soha, bár ettől még nem biztos, hogy ezen a fronton alacsonyabb lesz a feszültség és a színvonal. Hiszen a két gárda a hazai porondon már 89-szer megütközött, és a 32 Bordeaux-, valamint 31 Lyon-siker melletti 26 döntetlen teljes kiegyensúlyozottságot mutat. A mai pályaválasztó negyedszer negyeddöntős a BL-ben, míg vendége először, de büszke bajnoki címvédő, ráadásul éppen mostani vetélytársa hétéves nyerő szériáját törte meg tavaly. A BL-ben legutóbbi hét mérkőzésén győzött, ami „Európa-rekord” (a csoportban a Bayern Münchent, a 16 között a görög Olimpiakoszt is kétszer verte), cserében a Lyon felmutathatja a Real Madrid skalpját, és csupán egy döntetlentől szeplős hazai BL-mérlegét.
Úgyhogy mindkét fél mellett szólnak érvek bőven. Miközben a legnyomósabb azért úgy hangzik: mindenképpen csak egyikük juthat tovább.
Mai program. Negyeddöntő, 1. mérkőzések: Olympique Lyon–Girondins Bordeaux és Bayern München–Manchester United 20.45.
darts
Hiába üzengetett a világbajnok, Littler csattanós választ adott a tábla előtt
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!