Munka után és munka nélkül – fekete évek

A szocialisták számos ígéretet tettek a nyugdíjasoknak a 2002-es és a 2006-os országgyűlési választások előtt. Utóbb azonban kiderült, ezek többségére nem volt fedezet. Így aztán jött is a feketeleves: eltörölték a 13. havi nyugdíjat, megemelték a korhatárt, lépéseket tettek a korai nyugdíjazás visszaszorításáért, s megváltoztatták a nyugdíjemelési mérték kiszámításának módszerét, amivel hosszú távon rosszul járnak az idősek. A munka világában is olyan változások történtek, amelyek szöges ellentétben állnak az ígéretekkel. A szakemberek szerint ez nem magyarázható kizárólag a gazdasági válsággal: az ígért sok százezer új álláshelyből nem lett semmi, a munkanélküliségi ráta jelenleg 11,4 százalék – szemben a 2002-es öt százalék körüli értékkel –, s a reálbérek is csökkentek az elmúlt négy évben.fotó: Nagy Béla

Rekordot döntő
állástalanok

„300-400 ezer új munkahelyet
teremtünk.”
Az MSZP ígérete a 2002-es és 2006-os kampányból egyaránt ismerős, amelyek alapján ma 7-800 ezer munkahellyel kellene többnek lennie, mint nyolc éve. Ehhez képest a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nyolc évében – de különösen 2006 óta – drámaian nőtt a munkanélküliségi ráta: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint míg 2002-ben a munkaképes korúak valamivel több, mint öt százaléka keresett állást, addig 2006 végére 7,5 százalékra, napjainkra pedig 16 éves csúcsára, 11,4 százalékra gyarapodott a munkanélküliek aránya. Emellett beszédes a Szociális és Munkaügyi Minisztérium lapunk kérésére adott – nem teljes körű – tájékoztatása is, amely szerint a különböző munkahelyteremtő programokra 2006 és 2009 között mindössze 13,6 milliárd forintot áldoztak, körülbelül 15 ezer új munkahelyet létrehozva ezzel. Ha ezt vesszük alapul, 385 ezerrel kevesebb munkahely létesült, mint amit a szocialisták négy évvel ezelőtt ígértek.

„Olyan programot dolgozunk ki, amelynek eredményeként a foglalkoztatás évente legalább 0,5-1 százalékkal emelkedik.”
A 2006-os szocialista választási ígéretnek épp az ellenkezője valósult meg: a KSH legfrissebb adatai szerint a 15–74 éves foglalkoztatottak száma 3,726 millió, szemben a 2006-os átlag 3,948 millió fővel. A 220 ezer fős visszaesés csaknem négy év alatt 5,5 százalékos foglalkoztatottság-csökkenést jelent, míg az ígéretek 80-160 ezer fős emelkedésre utaltak.

„Védett munkahelyeket hozunk létre
a fogyatékkal élő társainknak.”
A négy évvel ezelőtti ígéret ellenére a helyzet romlott. A fogyatékkal élők ellátására szánt költségvetési források csökkentek: a Bajnai-kormány 8,5 milliárddal kurtította meg támogatási keretüket, ami tömeges munkanélkülivé válásukhoz vezethet. Emellett 2005 óta folyamatosan csökken a nappali és bentlakásos intézmények támogatására szánt összeg is. Ilyen körülmények között a szerencsésebb fogyatékos otthonok csak civil források igénybe vételével, valamint magánadományokkal képesek talpon maradni. A meglévő intézmények egyébiránt túlzsúfoltak, így előfordulhat, hogy a fogyatékosok megfelelő ellátás nélkül maradnak.

„A béreket az ország gazdasági
teljesítményének javulásával
egyező ütemben növeljük.”
A 2006-os választási program ezen pontja a fentiekhez képest némileg közelebb áll a később megvalósultakhoz. Igaz, a gazdaság teljesítményjavulása helyett már a 2008 őszén kitört gazdasági krízis előtt is drámai visszaesésnek lehettünk tanúi. Hazánkban a gazdasági növekedés – a GDP – 2006-ban plusz négy százalékot, 2007-ben 1,4 százalékot, 2008-ban nulla százalékot ért el, tavaly pedig óriási mértékű, 6,3 százalékos csökkenés következett be. (Idén az MNB prognózisa 0,2 százalékos plusszal számol.) A bruttó éves átlagjövedelem 2006-ban 171 ezer, 2007-ben 185 ezer, 2008-ban 198 ezer, tavaly pedig 199 ezer forintra rúgott, figyelembe véve azonban az inflációt, valójában nehezebb lett a megélhetés. A KSH adatai szerint tavaly 2,4 százalékkal estek, 2008-ban 0,7 százalékkal emelkedtek a reálbérek. Ezt megelőzően 2007-ben ötszázalékos volt a visszaesés, az előző választások évében pedig 3,5 emelkedtek a reálkeresetek. Valójában tehát rosszabbul élünk, mint négy éve.

„Visszaadjuk a nyugdíjasoknak azt az
52 milliárd forintot, amit 1999-ben elvettek tőlük, így minden érintett 19 ezer forintos juttatásban részesül.”
A szocialisták azért ígértek egyszeri, 19 ezer forintos juttatást a nyugdíjasoknak, mert állításuk szerint a Fidesz megkárosította őket, amikor 1999-ben a törvényben előírt 18,4 százaléknál kisebb mértékben, átlagosan csak 14,2 százalékkal emelte járandóságukat (az emelés sávosan történt, a legnagyobb mértékben a legkisebb nyugdíjak emelkedtek). Mindennek előzménye a Horn-kormány idejére datálódik. Akkor foglalták törvénybe, hogy a nyugdíjakat az úgynevezett svájci indexálás (az adott évre tervezett infláció és a várható nettó keresetemelkedés átlaga) szerint kell emelni 2001-től. A közelgő országgyűlési választásokra való tekintettel azonban Horn Gyula miniszterelnök még egy módosító indítványnyal „beerőltette” a törvénybe, hogy a 2001-ig hátralévő időszakban – így 1999-ben is – a svájci indexálásnál nagyobb mértékű emelést kell végrehajtani. Az Orbán-kormány azonban úgy döntött, ezt nem hajtja végre, mondván, így nem teljesíthetők az 1999. évi egyensúlyi célok. Medgyessy Péter, a Horn-kabinet pénzügyminisztere a kormányváltás után egy interjúban azt mondta: „Három hónapig ellenálltam a nyugdíjjal kapcsolatban elhangzott ígéreteknek, amelyben végül is alulmaradtam, de szerencsére azt a ’99-re vonatkozó ígéretsort a Fidesz már nem teljesítette. A dolog érdemi részével, tudniillik azzal, hogy az gazdaságilag túlzó ígéret volt, magam is egyetértek.” A Fidesz által elvett 4,2 százalékot 2001-ben és 2002-ben a nyugdíjasok három-három százalékos pluszemeléssel bőven visszakapták. Az egyszeri, 19 ezer forintos plusz több tíz milliárd forintos kiadást jelentett. Ráadásul a pénzt olyanoknak is kifizették 2002-ben, akiket az Orbán-kormány-féle 1999-es intézkedés nem sújtott – mert például még nem is voltak nyugdíjasok –, ugyanakkor olyanok kimaradtak a juttatásból, akik 1999-ben az előírtnál kisebb emelést kaptak. Az intézkedés államháztartásra gyakorolt hatását azzal igyekeztek tompítani, hogy az emelés nem épült be a nyugdíjalapba.

„A kormányzati ciklus végéig fokozatosan bevezetjük a 13. havi nyugdíjat.”
A juttatás bevezetését valóban megkezdték 2003-ban. Kezdetben egyheti plusz- pénzt kaptak az érintettek, majd az összeg évről évre nőtt, s 2006-ban fizették ki először a teljes 13. havi nyugdíjat. Utóbb kiderült: a szakemberek már a bevezetésekor tudták, hogy a 8,3 százalékos nyugdíjemelésnek megfelelő juttatáshoz nincs meg a fedezet, ám ezt eltitkolták. Az idősek öröme nem is tartott sokáig: 2008-ban a kormány bejelentette, hogy a következő évtől a kifizethető összeget 80 ezer forintban maximálják, s az öregségi nyugdíjban részesülők közül csak azoknak fizetik ki, akik betöltötték 62. életévüket. Az igazi hideg zuhany akkor következett, amikor kiderült, hogy a két részletben tervezett kifizetés második felét nem is folyósítják. A 13. havi nyugdíj megszüntetése a tavaly januárban érvényes 83 ezer forintos átlagnyugdíjnál havonta csaknem 6700 forintos kiesést jelent. A kormány mindezt azzal próbálta csillapítani, hogy ígéretet tett egy újabb pluszjuttatásra. Ez a hiánycéltól és a bruttó hazai termék (GDP) növekedésének mértékétől függő nyugdíjprémium. Ha a hiánycél teljesül, és a GDP bővülése 3,5-5 százalék között lesz, akkor egyheti (de legfeljebb húszezer), öt-hat százalékos növekedés esetén kétheti (de legfeljebb negyvenezer), hat és hét százalék között háromheti (de legfeljebb hatvanezer), ennél magasabb növekedés esetén pedig négyheti, de nyolcvanezer forintban maximált nyugdíj-kiegészítés jár az év végén. A mostani kilátások szerint a prémium azonban egyelőre csak elméletben létezik, hazánk gazdaságának ilyen mértékű növekedésére ugyanis nincs esély.

„A kormány elengedhetetlennek tartja, hogy a befizetett járulékok és a költségvetés társadalombiztosítási hozzájárulásainak a felhasználása nyilvános, áttekinthető és ellenőrizhető legyen. Olyan felügyeleti rendszert hozunk létre, amelyik, a parlamenttől kapott felhatalmazásával élve, szavatolni tudja
a rendszer törvényes, napi politikai
befolyástól mentes, szakszerű
és hatékony működését.”
Létrejött ugyan az Egészségbiztosítási és a Nyugdíj-biztosítási Ellenőrző Testület, ez azonban érdemi ellenőrző jogkörök nélkül nem teljesíti az eredetileg megfogalmazott funkciókat. Tagjai viszont jelentős tiszteletdíjat kapnak.

„Ismét kérhető méltányossági
nyugdíjemelés.”
Teljesítették az ígéretet.
„Az egyszemélyes háztartásban élő idős emberek, főként a kistelepüléseken
lakó nők helyzetét jelentősen javítjuk. Hetvenöt éves kor felett folyósítjuk
az »egyedülálló idősek pótlékát«,
megkímélve így az érintetteket
a segély kérelmezésétől.”
Nem vezettek be ilyen juttatást, igaz, az időskorúak járadéka a 75. életévüket betöltötteknél a nyugdíjminimum 95 százalékáról 130 százalékára emelkedett.

„Az induló nyugdíjak kiszámítási
módszerének megváltoztatása.”
2006-ban komoly változtatást hajtottak végre a nyugdíjak kiszámításánál. Mint tudjuk, a társadalombiztosítási nyugdíjat az határozza meg, hogy mennyi szolgálati évünk volt, illetve mekkora az 1988 és a nyugdíjazás időpontja közötti időszak alatt megszerzett átlagjövedelmünk. Utóbbi kiszámítási módjában hozták az érintettek számára kedvezőtlen változást azzal, hogy a 2007. után megállapított járandóságok esetében a havi bruttó átlagkeresetet nemcsak a személyi jövedelemadóval kell csökkenteni, hanem az egyéni járulékokkal is.

A nyugdíj melletti munkavégzés
közterheinek emelése.
Igaz, ezt nem ígérték, mégis emelték a nyugdíj melletti munkavégzés közterheit. Ezzel később minimális többletnyugdíjra is jogosultak lesznek az érintettek.

Szigorították az öregségi nyugdíjkorhatár elérését megelőző öregségi
nyugdíjazás szabályait.
Ezt sem ígérték, de megcsinálták. Az induló nyugdíj jelentős mértékű csökkentésére számíthatnak azok, akik a korhatár elérése előtt, vagy az előírtnál kevesebb szolgálati idővel mennek nyugdíjba.

„Áttekintjük a legidősebb nyugdíjasok jubileumi juttatásának lehetőségét.”
Fokozatosan bevezették a juttatást.

„Az özvegyi nyugdíjakat
50 százalékkal emeljük.”
Teljesítették az ígéretet: az elhunyt házastárs nyugdíja után járó 20 százalékos juttatást először 25 százalékra, majd 25-ről 30 százalékra emelték.

„Ötéves nyugdíj-felzárkóztatási programot vezetünk be, amely kiterjed valamennyi 1998-ig megállapított saját jogú nyugdíj és az özvegyi nyugdíjak emelésére. Ennek célja, hogy a korábbi években, előnytelenebb szabályok szerint megállapított nyugdíjakat korrigáljuk
a hátrányosan érintett korosztályok számára, csökkentve ezzel a nyugdíjrendszer »örökölt« igazságtalanságait.”
Az ígéret nagy része megvalósult, az érintettek a szokásos emelésen felül megkapták a nyugdíjba vonulásuk éve alapján meghatározott két-, illetve négyszázalékos többletet. Igaz, egy részük az eredetileg tervezett időpontnál később, 2009 helyett csak 2010-től részesült a pluszjuttatásban. A rokkantnyugdíjasoknak tett ígéretet azonban hatályon kívül helyezték, így ők ugyan megkapták a nyugdíjazás éve szerint járó többletet, de az azon felüli vállalást esetükben nem teljesítette a kormány.

„Biztosítjuk, hogy a nyugdíjak éves emelése az előző évi tényszámok
(bér és infláció) változása alapján
kiszámítható módon történjen meg.”
Noha nem ígérték, sőt 2002-ben még az ellenkezőjét állították, mégis megváltoztatták a nyugdíjkiszámítás módszerét. Az idei évtől már nem az úgynevezett svájci indexálás (az adott évre tervezett infláció és a várható nettó kereset emelkedés átlaga) határozza meg a nyugdíjemelés mértékét. Bevezettek egy új módszert, a bruttó hazai termék növekedésétől függő, sávos indexálást. Eszerint a nyugdíjakat a GDP háromszázalékos növekedése alatt éves szinten csak az inflációval megegyező mértékben kell emelni. Vegyes indexálást kell alkalmazni három-öt százalék közötti gazdasági növekedés esetén, vagyis az infláció és a nettó keresetemelkedés meghatározott arányát kell figyelembe venni. Ha a GDP több mint öt százalékkal emelkedik, akkor lehet a jelenleg is érvényben lévő svájci indexálást alkalmazni. A pénzügyi tárca szerint a legnagyobb megtakarítást ezzel lehet elérni. Becslések szerint tíz év után a svájci indexálással és az árindexálással kapott nyugdíj között 11,5 százalék, húsz év után 25 százalék lehet a különbség az előbbi javára. Lehetnek olyan helyzetek – ilyen volt 2007 –, amikor az új nyugdíjemelési módszerrel sem jártak rosszabbul az idősek.

„2010-től fokozatos emelik
a nyugdíjkorhatárt.”
Bár Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége elején cáfolta az erről szóló híreket, később egyértelművé vált, hogy emelni kell a jelenleg 62 évben meghatározott nyugdíjkorhatárt. Az akkori tervek szerint 2016-tól évente négy hónap lett volna az emelés, addig, amíg el nem érjük a 65 éves korhatárt. A Bajnai-kormány radikálisabb intézkedésre kényszerült: 2012-től évente fél évet emel. A jelenlegi 62 éves korhatár már csak az 1952 előtt születettekre vonatkozik majd, az 1952-es születésűeknek fél évvel, az 1953-asoknak egy évvel tovább kell dolgozniuk, az 1957-ben vagy azt követően születettek pedig már csak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba anélkül, hogy járandóságuk jelentős mértékben csökkenne.