Nem szokványos gazella

Amikor 2006-ban az első ízben kiírt, és Debrecenben megrendezett 20 kilométeres utcaifutó-világbajnokságon egy kenyai származású holland hölgy világcsúccsal győzött, sokan gondolkodhattak úgy: „egy újabb kenyai gazella” nyert. Holott Lornah Kiplagat sokkal több ennél.

Történetünk, története 1974. május elsején kezdődött Kenyában, a magaslaton fekvő Kambiemit falujában, ahol Jebiwot – ez volt Lornah születési neve – a falu egyik legidősebb gazdájának sokadik gyermekeként jött a világra. A lány egy Afrikában és Kenyában teljesen átlagos, folyóvíz és áram nélküli kunyhóban cseperedett fel. Már kisgyermekkorától édesapja teheneire vigyázott, s bár imádott futni, folyvást azt hallgatta, hogy egy lánynak nem szabad sportolnia. Mégsem hagyta abba a futást, ahogyan ő mondta: „Bárhová mentem, mindig rohantam.” Volt elég alkalma a rohanásra, naponta négyszer tette meg az iskolához vezető nyolc kilométeres utat, természetesen mezítláb.
Tizenhét évesen új nevet választott magának, ekkor lett Lornah, és nagyjából ekkor döntötte el, hogy versenyezni akar. Élete első megméretése előtt pénz híján egy nyilvános illemhelyen töltötte az éjszakát, de Nairobiban így is a hetedik helyen végzett a férfiak között. Később ennek a sikernek köszönhetően bekerült egy együtt edző csapatba, ahol két tréning között arra kötelezték, hogy a férfiak ruháit mossa, koszos cipőiket pucolja, és főzzön rájuk. Talán így akarták elvenni a kedvét a versenyzéstől, egyesek szerint azért, nehogy a példája ösztönözze a többi kenyai nőt. 1995-ben jött el a nagy változás ideje, amikor Berlinben, első külföldi versenye előtt visszautasította versenyzőtársa cipőfényesítési „ajánlatát”, válaszút elé állítva menedzserét, aki végül mellette állt ki. Két évvel később egyedül készülve, a teljes ismeretlenségből előretörve megnyerte a Los Angeles-i maratont, és az első pénzdíjából rögvest házat építtetett a szüleinek. Miután sikerei ellenére is kihagyták a kenyai futócsapatból, lelkileg összetörve Hollandiába költözött, ahol társat, férjet is talált magának. Neki is köszönhetően 2000-ben, még mindig pályafutása elején megvalósította fiatalkori álmát, felépített egy modern edzőközpontot a kenyai lányoknak Kabiemit közelében. Nemcsak a fizikai képzésükre ügyelt, hanem nevelésükre is, a közel háromszáz lány közül a legtehetségesebbeket az Egyesült Államokba juttatta ki továbbtanulni. Néhányan közülük manapság a Harvard hallgatói.
Hosszú út vezetett el idáig attól az időszaktól, amikor a fiatal lányt a falubeliek még megszólták „hóbortjáért”. Lornah Kiplagat, ez az apró, látszatra törékeny nő egyike azoknak az embereknek, akik miután végigjárták a maguk hosszú, nehéz útját, a végére jutva nem elégedtek meg beteljesült sorsukkal, mindent megtettek az őt követők megsegítéséért. Amellett, hogy többszörös utcai- és mezeifutó-világbajnok, immár harmadik éve ő tartja a félmaratoni világcsúcsát. Az olimpiákkal ugyan nem volt szerencséje – Athénben „csak” ötödik, Pekingben hetedik lett 10 000 méteren –, ám ez sem törte meg lelkesedését. Saját sikereinél sokkal többet jelent számára a beteljesült álma, a magaslati edzőközpont megvalósulása eredeti hazájában.