Sortűz a magasból

Az oknyomozó újságírás legfontosabb eszközeivé válhatnak azok az internetes megosztó oldalak, amelyekre anonim informátorok juttathatják el felvételeiket, dokumentumaikat. A WikiLeaks nevű portál legutóbb az amerikaiak által Irakban elkövetett egyik vérengzésről mutatott be videofelvételt, amelyet néhány nap alatt sok millióan néztek meg. Új hírközlési modell vált nagykorúvá?

„Nem látták,
hogy gyerekek vagyunk?”

Bíróság elé állítaná az iraki civileket lemészároló amerikai katonákat az áldozatok családja. Az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió megszólaltatta azt a két gyermeket is, akik az egyik sebesült megsegítésére érkező, majd szintén tűz alá vett kisbuszban utaztak. Édesapjuk meghalt. „Nem értjük, hogyan történhetett ez. Láttunk egy sérültet a földön, apám azt mondta, be kell vinnünk a kórházba. Aztán csak a lövéseket hallottam. Miért lőttek, nem látták, hogy gyerekek vagyunk?” – tette fel a kérdést Szájjád Mutásár (Sajad Mutashar). Unokatestvére, Szátár elmondta, hogy az amerikaiak semmivel sem kárpótolták a családot, még a szétlőtt autóért sem adtak semmit. A Reuters meggyilkolt munkatársának, Szájed Smágnak (Saeed Chmagh) a családja is elszámoltatást vár. Mint a családtagok fogalmaztak, akik ezt tették, nem emberek, hanem szörnyetegek. A Pentagon vizsgálata szerint a katonák jogosan használták fegyverüket, mivel a felvételeken látható emberek kormányellenes felkelőknek tűntek. Az arab televízió megszólaltatott egy nemzetközi jogászt, a Fafo nevű független norvég kutatóközpont igazgatójaként dolgozó Mark Taylort, aki viszont úgy nyilatkozott: akár háborús bűncselekménynek is minősíthető, ami történt.

Hatalmas lett a felháborodás, miután belső forrásból napvilágra került az a felvétel, amelyen amerikai katonák civileknek tűnő bagdadiakat (köztük a Reuters két újságíróját) mészárolnak le helikopterről. A filmet az amerikai hatóságok figyelmének központjában álló WikiLeaks portál hozta nyilvánosságra: csak a YouTube-on hatmillióan nézték meg három nap alatt. Ha televízió sugározná a videofelvételt, előtte alighanem figyelmeztetne: csak erős idegzetűeknek és nagykorúaknak ajánlott. De így tett a YouTube is. A film finomítás, cenzúra nélkül közli a képsorokat s alattuk az irakiak halálán rendre nagyokat derülő amerikai pilóták és lövészek hangját, körülbelül 39 percben. (A rövidített változat 18 perces.)
A tucatnyi járókelőt (egyesek úgy tudják, egy vagy több fegyveres is volt köztük, mások szerint a felvételek ennek ellenkezőjét bizonyítják) 2007. július 12-én lőtték agyon harminc milliméteres gépágyúval két Apache harci helikopterről. Az amerikaiak azt feltételezték, hogy fegyver van náluk, egyiküknél páncéltörő gránát kilövésére alkalmas eszközt (RPG) véltek látni, holott csak fényképezőgép lógott az oldalán. Akkor is golyózáport zúdítottak az irakiakra, amikor egy polgári személy kisbusszal próbálta kimenekíteni az egyik sérültet. Eközben az a két kisgyermek is súlyosan megsérült, akik a járműben ültek.
Senki sem ismeri az áldozatok többségének személyazonosságát. De minden bizonnyal rajtuk kívül irakiak százai, ezrei haltak meg hasonló módon. Ezúttal azonban a lekaszabolt emberek között volt a Reuters két helyi munkatársa, Szájed Smág (Saeed Chmagh) és Námír Núr-Eldín (Namir Noor-Eldeen), akiknek a halála miatt vizsgálatot követel a világhírű hírügynökség és a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI).
Az adományokból élő, magát nonprofitnak nevező WikiLeaks sokadszorra tör borsot az amerikai vezetés orra alá, hiszen szinte folyamatosan hozza napvilágra a CIA, a Pentagon vagy a Fehér Ház számára kellemetlen információkat. A sokkoló videó közlését megelőzően hírt adott például egy CIA-elemzésről, amely azt taglalja, miként lehetne a német és a francia lakosságot megnyerni, hogy támogassák az afganisztáni háború folytatását (miután a hollandok kivonták csapataikat, s Washingtonban attól tartanak, más nyugat-európai országok is követhetik példájukat). Részleteket közölt Sarah Palin volt republikánus alelnökjelölt e-mailjeiből, információkat tett közzé a guantánamói rabok fogva tartásának körülményeiről. De foglalkozott a pekingi rezsim által elkövetett jogtiprásokkal – az oldalt üzemeltető Sunshine Presst Kínából disszidált újságírók hozták létre –, a kenyai hatóságok számlájára írható gyilkosságokkal is, a napokban pedig ismertette, kik követelik a pénzüket, összesen 40 milliárd eurót az összeomlott izlandi Kaupthing Banktól.
Nem csoda, hogy az Egyesült Államok hadseregének kémelhárító központja – egy szintén a WikiLeaks által közreadott dokumentum szerint – potenciális biztonsági veszélyforrásnak minősítette a honlapot. Izlandtól Ausztráliáig számos vizsgálat indult a portállal szemben, azt azonban eddig egyetlen hatóság sem tudta bizonyítani, hogy a közölt információk valótlanok lennének. Úgyhogy egyelőre maradnak az ilyen vádak: a WikiLeaks propagandacélokat szolgál, és veszélyes az Egyesült Államok biztonságára nézve.
A 2006 decemberében létrehozott oldalra kezdetben bárki tölthetett fel információkat, lényegében internetes megosztó oldalként funkcionált, így körülbelül egymillió dokumentum került hozzá. Az oldal működtetői arra számítottak, hogy a kormányzatokban a kínos információkhoz hozzáférő, de a közügyekért aggódó hivatalnokok névtelenül feltöltenek majd olyan dokumentumokat, amelyek számot tarthatnak a köz érdeklődésére. Számításuk bejött, hiszen a fenti példákból is kiderül, hogy sokan élnek a lehetőséggel.
Az adományokból időközben 600 ezer dollár gyűlt össze az WikiLeakset üzemeltetők számláján, így ma már módjukban áll alaposan utánajárni egyes információknak, ellenőrizni hitelességüket, az oldalt moderálni. Szóvivőjük, Daniel Schmitt azt nyilatkozta a The New York Timesnak, hogy nyolcszáz–ezer ember dolgozik nekik, mindannyian önkéntesként. Az iraki videó eredetiségét például két munkatársuk kutatta, a vérengzés helyszínére is elutaztak, interjúkat készítettek szemtanúkkal és illetékesekkel. A munka 50 ezer dollárt emésztett fel.
Különböző szerverekről üzemeltetik az oldalt, mivel folyamatosan próbálják ellehetetleníteni működését. Ez azonban egyelőre még a kínaiaknak sem sikerült. A WikiLeaks egyik szolgáltatója az a svéd ISP PeRiQuito, amely az illegálisnak minősített világhírű fájlcserélő oldallal, a Pirate Bayjel is együttműködik.
Az internetes megosztó oldalak – mindenekelőtt a YouTube – persze korábban is fontos kommunikációs eszközként funkcionáltak: nem csupán szórakoztató, hanem fontos informatív anyagok is megjelentek rajtuk. A modern újságírás történetének következő lépcsőfoka lehet, hogy sorra jöhetnek létre a WikiLeakshez hasonló elv alapján működő nyilvános oldalak, amelyek kimondottan tényfeltáró funkciót töltenek be. Ezek hátterében profi riporterstáb áll, de az önkéntes munkatársak és informátorok hadseregére támaszkodnak. Munkájukat pedig az olvasók, nézők adományaiból finanszírozzák. Vagyis lehetőség nyílik az anonim forrásból származó felvételek, információk utáni nyomozásra, hitelességük megerősítésére. A kész anyag pedig akár órákon belül milliókhoz juthat el.
E módszer életképességét mutatja, hogy a WikiLeaks a tíz-húsz dolláros támogatások mellett a beszámolók szerint már most együttműködik nagy hírügynökségekkel, kiadókkal és jogvédő szervezetekkel. A leglényegesebb persze, hogy továbbra is jelentkezzenek fontos informátorok, akik a lebukás veszélye ellenére hajlandók közölni megbotránkoztató adatokat, anyagokat, akár a CIA-ről, akár egy nagy bankról. Az amerikai hadseregnél átfogó belső vizsgálatot rendeltek el, hogy kiderítsék, ki szivárogtatja ki az ilyen jellegű anyagokat. Mint megüzenték, a „tettesek” elrettentő mértékű felelősségre vonásra számíthatnak.
Jellemző azonban, hogy a Pentagon kezdetben tagadta a WikiLeaks által bemutatott bagdadi vérengzés tényét, sőt azt közölte, hogy nem is volt katonai akció akkor a területen. Ha a videó nem jelenik meg, s a modern technikának köszönhetően nem jut el emberek millióihoz, alighanem ma is ez lenne a hivatalos álláspont.