Ön 2006-ban néhány társával megalapította a Széchenyi- terv Gazdaságfejlesztő Társaságot, amely nemrég ismét megválasztotta az elnökévé. Mi vitte rá erre, hiszen a szocialista–szabad demokrata kormányzat már évekkel korábban megszüntette ezt a programot?
– A látómezőmet a gazdaság rezdülései határozzák meg. Iparosember vagyok, s a nagy átlagtól az különböztetett meg, hogy mindig hosszú távra szóló gondolatokat fogalmaztam meg. Az ember akkor válik jó iparossá, ha tudja, hogy mit tesz majd holnap, úgy három-öt esztendő múlva. A kormányok között is az a lényeges különbség, hogy rövid vagy hosszú távra rendezkednek-e be. S az eltelt tizenkét év alatt egyértelművé vált, hogy a Fidesz, illetve a polgári kormányzat tudott jövőképet felkínálni a polgároknak. E jövőkép nem volt egy erőltetett, a társadalomra, a vállalkozásokra és a településekre ráerőszakolt tervezet, hiszen a kabinet azt mondta, hogy álmodj, s én segítek. Ugyanis minden embernek vannak álmai, amelyek között igen sok reális, azaz megvalósítható is akad. Ez a mentalitás Orbán Viktor és Matolcsy György gazdasági koncepciójából ered, amelyet végtelenül emberinek tartok, s ezért bizonyult működőképesnek, és borzasztóan nagy kár, hogy sokan nem hitték el, hogy a terveik a Széchenyi-terv által megvalósíthatók, s nem fogadták el a feléjük nyújtott kezet. Pedig az azóta eltelt évek bizonyítják, hogy 2002-ig komoly gazdasági fellendülés vette kezdetét, s ezt követően jött a megtorpanás. És hiába próbálta meg a baloldali média bemocskolni és lehúzni ezeket a teljesítményeket, hiszen ma már majdnem minden vállalkozó ezt az időszakot sírja vissza. Ebből a gondolatsorból rajzolódik ki annak az indoka, hogy miért alapítottuk meg 2006-ban az országgyűlési választások előtt a Széchenyi-terv Gazdaságfejlesztő Társaságot – amelyet nem hivatalosan Széchenyi Klubnak is nevezünk –, és miért vállaltuk fel, hogy ennek a bevált és hiteles gazdasági programnak a projektgazdáiként kiállunk, és a kormányzati szereplőkkel tárgyalunk arról, hogy ezen az úton kellene haladni.
– Később viszont megtört a lendületük…
– Igen, mert 2007-ben Debrecenben hihetetlenül rossz élményben részesültem. Egészen addig bizakodtunk, amíg meg nem hívtuk az akkor kormánybiztosi pozícióban lévő Bajnai Gordont, hogy mutassa be a Nemzeti fejlesztési tervet, s hogy erről párbeszédet folytassunk. Ő akkor a kis- és középvállalkozásoknak a válság időszakában történő támogatásának, tőkejuttatásának fontossága kapcsán feltett kérdéseinkre közölte: az MSZP-kormányzat nem kívánja közpénzből magánvállalkozások zsebeit tömni. Ez a mondat engem oly mértékben letaglózott, hogy ezt követően a 2008-as esztendő végéig nem volt kedvem – talán értelme sem lett volna – összehívni a Széchenyi-terv Gazdaságfejlesztő Társaságot, mert számomra egyértelművé vált, hogy a Nemzeti fejlesztési terv kormánybiztosa, aki később gazdasági miniszter lett, s jelenleg pedig ő a kormányfő, habár nem buta ember, de nagyon rosszindulatú. Hiszen a parasztember is tudja, hogy aki nem veszi meg a kiscsibéket, az ne keressen a tyúk alatt tojást. S ha ezzel ő is tisztában van, akkor milyen gazság és felelőtlenség okán hozhatott a kormányzat ilyen döntést, amikor nyilvánvaló, hogy a kis- és középvállalkozások jóléte nélkül egyetlen ország sem kormányozható? Minden európai államban, úgy hazánkban is a kisvállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók zömét, tehát Bajnainak ez a kijelentése gonosz volt.
– Összességében miként értékeli a 2002-vel kezdődő időszakot?
– Medgyessy a támogatások kifizetésének visszatartásával igyekezett a költségvetési hiányt leplezni, s ez indította el Draskovics Tibor pénzügyminisztersége idején a gazdaság lejtmenetét. S amikor Gyurcsány Ferenc átvette a kormányzást, úgy látszott, hogy a privatizálásban szerzett tapasztalatai nem elegendők az ország irányítására. Súlyos hiba volt az SZDSZ-nek átengedni a gazdaságunk irányítását, s ezt a hatalmi elbizakodottságból lenyúlásba bocsátkozott vezetők bukása is bizonyítja.
– A Széchenyi Klub milyen szerepet játszhatna a gazdaság rendbetételében?
– A Széchenyi Klub megfogalmazta az alapítása idején, hogy mit szeretne. A jövő gazdaságfejlesztési elképzeléseinek felvázolásával segíteni szeretnénk a jelenlegi áldatlan állapot megszüntetésében. Szeretnénk akár kemény kritika mellett is kidolgozni és végrehajtani azokat a programokat, amelyek a lehető leggyorsabban növekedési pályára állítják az országot.
– S erre receptjük is van?
– Vannak ötleteink, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ne legyen gyors és határozott a hangulatváltás, kiemelten a munkában lévők helyzetére és jövőképére fókuszálva. Például a pofátlanság netovábbjának tartjuk, hogy az üdülési csekket megadóztatják, pedig ez nem történt volna meg, ha a döntéshozók végiggondolják, hogy az ország lakosságának a munkában lévő harmada, aki ebben részesülhet, nem is tudja, mi a pihenés, az üdülés, így esélye sincs a munkaerejének újratermelésére. A gazdaságfejlesztésben nagy szerepet játszó belső turizmus fejlesztése miatt is nagyon fontosnak tartjuk a rekreáció támogatását. Visszatérve a tyúk és a tojás hasonlathoz: a legyengült állatot is illik etetni és pihentetni, s utána lehet elvárni, hogy az elvárásainknak eleget tegyen.
– Vállalkozóként tervez további beruházásokat?
– Igen. Egy Kehidakustány közelében fekvő zsákfaluban vásároltam öt összeomlóban lévő parasztházat, amelyeket most újítok fel. Az a vágyam, hogy XIX. századi eszközökkel, hagyományos kályhával rendezem be az épületeket, s Jézus Krisztus és Szűz Mária XIX. század végéről származó képe is minden házban ott függ majd a falon. A házak részben modernek lesznek, ám televíziót és rádiót nem teszünk a szobákba, a karámokban viszont ott lesznek az állatok. Első lépésként ugyanis elkezdtem állatokat tenyészteni, s most van húsz magyar tarka tehenem, ötven birkám, de szeretnénk baromfikat, többek között gyöngytyúkokat is tartani. Hiszen lassan már a falvakban sem láthatunk állatokat. Abszolút természeti környezetben felnevelkedett állatokból és növényekből készülnek majd az ételek. Helyi termelőktől is vásárolok borokat a magamé mellé, az ottani szőlőhegyen az utóbbi években kitűnő borkultúra alakult ki. A családi házamat is ott építem majd fel az erdőszélre. Ugyanakkor kialakítok egy birtokközpontot istállóval és gazdasági épületekkel. S ha ezzel a beruházássorozattal sikerül felértékelnem ezt a kis régiót, akkor talán a falusi turizmus felerősödésével az itt élők életkörülményei is javulnak.
origo.hu
Bajba került a hévízi Tófürdő
