Öt évvel az úgynevezett tulipános forradalom után nyugati típusú demokráciáról Kirgizisztánban már senki sem beszél. Ez a múlt, nem hatékony, ehelyett a helyi hagyományokra kell alapozni. A Kurmanbek Bakijev elnök által meghirdetett konzultatív demokráciában a döntés az állam fejéé. Még kérdés, hogy a korporatív modell szerint formálódó új rendszerben mi lesz a választásokkal és a parlamenttel. Tavaly botrányos körülmények között választották újra Bakijevet, míg előtte a nemzetközi közösség dünnyögése közepette manipulált voksolás során az elnök pártja aratott átütő győzelmet.
Öt évvel ezelőtt a jobb életbe vetett remény érzése hatotta át a társadalmat, amelyet hamar követett a kiábrándulás. Kiderült ugyanis, hogy nem történt más, mint hogy az egyik klánt egy másik váltotta fel. Az elnöki palotában ott ül Bakijev, alatta a testőrséget vezető testvére. Az államfő fia már kormányfői funkciókkal ruházta fel önmagát, Kalimbetova miniszterelnök-helyettes maga kérkedett azzal, hogy az elnök rokona, a személyzeti ügyekért pedig az egyik unokatestvér felel. Az internet blokkolása, a sajtó cenzúrázása normává vált, az ellenzékieket, de már az elégedetlenkedő útitársakat is börtönbe zárják. Az autoriter fordulatba belenyugodni nem akaró, egyre inkább az iszlámban menedéket kereső tüntetőkbe pedig belelövet. Innen visszatekintve Akajev megbuktatott rendszerét tényleg Közép-Ázsia demokratikus szigeteként idézi fel az emlékezet.
Öt éve a világsajtó tele volt a színes forradalmakkal. Juscsenkót, Szaakasvilit, Bakijevet a demokrácia bajnokainak, reformátoroknak nevezték. Mindez azonban a múlt, lassan mindhárman a történelem sülylyesztőjébe kerülnek, országaikban pedig sok tekintetben rosszabb a helyzet, mint öt éve. Kijev mély apátiából ébredezik, Tbiliszi újabb ellenzéki tiltakozások előtt áll, Biskekben pedig halottak fekszenek az utcán. Washington eközben hallgat. Amerikának most máshol van dolga.

A Neoton-família legendás dalát élesztette újjá Lotfi Begi, Tolvai Reni és L.L. Junior