A fához legközelebb esett alma

Apa és fiú, edző és tanítvány – előfordul e párosítás a sport világában. Bacskai Imre, a Vasas trénere Európa-bajnoki és Világkupa-ezüstig, 1984-es „olimpiapótló” bronzig vitte a ringben. Ugyanitt gyermeke, Bacskai Balázs junior vb-t és felnőtt EU-bajnokságot nyert, s idén három nagy nemzetközi versenyt, így a moszkvai Eb egyik esélyese. Apa és fiú – magáról, egymásról.

Deák Zsigmond
2010. 05. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Versenyről versenyre előforduló jelenet, ahogy a tar üstökű, szemüveges tréner, Bacskai Imre törölközővel a vállán kíséri a ringbe fiát, a nála majd egy fejjel magasabb Balázst, majd a meccs után egy öleléssel gratulál neki. Nem volt ez mindig így, hiszen nem az édesapa gyermeke nevelőedzője: „Csak 2002-ben kezdtem edzősködni, és hatalmas szerencsével rögtön a válogatottnál. Bendzsi akkor már évek óta bokszolt a KSI-ben, olyan kiváló szakemberek keze alatt, mint Szakos József vagy Svasznek Jenő. A legjobb helyre került.” Bendzsi, azaz Balázs mindezt megerősíti: „Hétévesen vittek le edzésre, amikor otthagytak, elsírtam magam, de pár perc múlva minden rendbe jött. Eredetileg nem akartam bokszolni, hanem motorozni, ám a szüleim azt mondták, ilyen veszélyes sportot ne űzzek. Mintha a bunyó veszélytelen lenne...”
Balázs bátyjai, Lajos és Gusztáv szintén válogatottságig vitték, triplán igaz tehát, hogy Bacskai Imre „almái” nem estek messze a fájuktól. „Sokszor előfordul, hogy a gyerekek azt csinálják, amit a szüleiktől látnak, pedig én nem erőltettem őket. Bendzsi azért lett jobb Lalinál és Gusztinál, mert motiváltabb, célratörőbb. Kiváló a mozgáskészsége, őrült kitartó, és rendre felnő a feladathoz, olyan nyugodtnak látszik, hogy néha én is csodálkozom rajta.” Az édesapja veretes bokszmúltja ellenére kezdetben nem szólt bele a fiú karrierjébe. „Negatívan értékelem, ha a szülő edzésen vagy versenyen bekiabál a gyerekének, hogy mit kellene csinálnia. Apu egyszer nem jött le edzésre, a versenyekre is inkább anyu és a nővérem kísért el.” S jól tették, hiszen azt láthatták, hogy családtagjuk minden korosztályos versenyt megnyert itthon.
2004-ben aztán a Vasasnál egymásra talált apa és fia. „Maximalista, nála nincs kivételezés, mindenki egyenrangú, sőt, velem sokkal szigorúbb. Az évek során összenőttünk, s bár mások véleményét is meghallgatom, az övé a döntő, hiszen ő ismer a legjobban” – meséli Balázs. Imre szerint ennek a szituációnak akad előnye és hátránya is. „Próbálok nem elfogult lenni, és a meccseit kívülről látni, ezt a két nagyobbik fiamnál megtanultam. Ha esetleg nem értek egyet a pontozással, mindig szólok, és mivel mindent felveszek videóra, bizonyítani is tudom, amit mondok. Általában igazam van.” Bendzsi ehhez annyit tesz hozzá: „Nemcsak nálam szól, hanem a többi versenyzőjénél is, mert nagy az igazságérzete. Éppen ezért elismeri, ha vesztettem, nem loval bele ennek az ellenkezőjébe.”
Közös munkájuk első kiemelkedő nemzetközi sikerének a 2006-os junior világbajnoki cím számított Marokkóban, ahol a „kis” Bacskainak 46 fős súlycsoporton, öt kemény ellenfélen (például kazahon és oroszon) kellett felverekednie magát a csúcsra. A felnőttek között késett a berobbanás, mert a 64 kilót az ötszörös Eb- és vb-érmes Káté Gyula uralta, uralja. „Rendre húsz-harminc ponttal kikaptam tőle itthon, miközben mondjuk az olimpiai és kétszeres világbajnok Serik Sapijevtől csak nyolccal. Látszott, hogy váltanom kell.” Méghozzá kisváltóból nagyváltósúlyba (69 kg), ahol eddig EU-bajnoki címére lehet leginkább büszke. A tavalyi milánói vb-n a későbbi ezüstérmes orosz Andrej Zamkovoj állította meg, akinek a februári Bocskai-emlékversenyen 9-0-lal vágott viszsza! „Idén sikerült revánsot venni több korábbi legyőzőmön, nyertem a Bocskain, aztán Usti nad Labemben és Törökországban, veretlen vagyok. Ezért mondom, hogy az aranyért megyek Moszkvába, az Eb-re. Persze ez nem jelenti azt, hogy biztosan nyerek is, de mindent megteszek érte” – fogalmaz óvatos magabiztossággal a 22 éves kiválóság.
Arra a kérdésre, hogy mennyire hasonlít a ringben vagy azon kívül édesapjához, így válaszol: „A makacsságomat tőle örököltem, és bizonyos bunyós mozdulatokat is. Ám az ütőerejét nem, én nem tudok akkorát odaverni, mint ő, hogy kiszakadjon az ellenfél felső fogsora. Igazi fighter volt, nálam szerepel a vívó stílus is.” Bacskai Imre kissé másképp látja: „A szorgalmunk hasonló, de neki jobb a mozgáskészsége, ügyesebb, s az ütőereje is megvan, de még nem elég pontos. Csak idő kérdése, és eredményesebb lesz, mint én. Az út elején jár.”
A legszembetűnőbb különbségre egymástól függetlenül felhívják a figyelmet: az apuka már 18 éves korától kopaszodott, a fiúnak viszont – fodrásza szerint – egy hajhagymájából négy szál nő…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.