ANNO

28 éve
A riadó
Király Nagy papírt és tollat ragadott. „Tisztelt Elvtársak! – kezdte levelét. – Mi, a Fleiser Ignác utca 17-es szám lakói arra kérjük önöket, hogy a bizonytalan nemzetközi helyzetben egy próba-atomriadót elrendelni szíveskedjenek. Ezzel szeretnénk megmutatni az imperializmusnak. Kérem, csatlakozzanak felhívásunkhoz, amit a NATO illetékeseinek is elküldtünk. Várjuk a D. napot. A jelszó: gyöngyvirág. Elvtársi és mentálhigiénés üdvözlettel: [ide aztán Király Nagy vagy negyven aláírást hamisított].”
Hamza Péter alközponti főelőadó ahelyett, hogy rögtön telefonált volna a mentőknek, íróasztalfiókjából elővette a majrékalapnak csúfolt rohamsisakot. A páncélszekrényből előkerültek az operatív tervek…
Elérkezett a D. nap. A Fleiser Ignác utca 17.-ben ezen a napon is csendesen indult az élet. Seidl Ica fölkeltette kisfiát, Olgi néni a tolószék fémrészeit pucolta króm-putzcal. Virág Antal összekészítette szatyrába az almavodkás üvegeket.
És fölharsant a síp. Gázálarcos, marcona férfiak rohantak elő, és szögesdrót kordont vontak az épület elé. A ház lakói rémülten rohantak az udvarra.
– Atomriadó! Elvtársak! Gyöngyvirág! – üvöltötte Hamza. – Nem addig a’, elvtársak! Ahogy meglátják az atomvillanást, azonnal a földre vetik magukat. Lehetőleg úgy, hogy szétterpesztett lábbal a robbanás felé legyenek. A léglöket miatt.
A ház lakói a földön hevertek, kezüket szorosan a szemükre tapasztva.
– Hozzák a sebesülteket! – rendelkezett Hamza. Erre a gang felől megindultak a hordágyasok csoportjai. Elöl Király Nagyot cipelték, ami ösztönös ráérzésre vallott. Permetezővel felszerelt emberek tűntek fel, és a csótányirtáshoz használatos vegyi anyaggal spricceltek be minden zeget és zugot. Pontban öt órakor Hamza a sípjába fújt:
– Atomtámadás kifújt! – kiáltotta.
– Holnap szabad szombat – mondta az egyik gázálarcos, és mindenki a másnapra gondolt. Csak Király Nagy vacogtatta kellőképpen a fogát a mentőautóban, és ezt kérdezte az ügyeletes orvostól:
– Így jó lesz, parancsnok elvtárs?
Az orvos erre adott neki egy nagyadag nyugtató injekciót, és intett a sofőrnek:
– Ma a Lipót az ügyeletes.
1982. május 22., szombat
A Magyar Nemzet korábbi számaiból választotta: Pethő Tibor