Argentin csapdahelyzet

Argentína különös csapdahelyzetbe került: a 2001-es államcsőd után a dél-amerikai államnak ismét minél előbb hitelre lenne szüksége, de külföldről egyelőre csak kosarakat kap. Még otthonról is, mert a 42 millió argentin lakosnak az a kis része, amelyik még időben külföldre vagy biztonságos hazai széfekbe mentette pénzét, annyira nem bízik kormányában, hogy nem hajlandó a segítségére sietni.

Pedig az argentin statisztikai hivatal több mint 133 milliárd dollárra becsüli az otthon maradt vagy a külföldi bankokba vagy offshore cégekbe került vagyonokat, amit a jól értesült vagy előrelátó argentinok eltettek a jobb időkre. Az utolsó diktatúra (1976–1983) bukása után a részben adósságcsapdába csalt és majdnem minden fontos erőforrását, stratégiai ágazatát magánkézbe adó Argentína pénzügyi rendszere látványosan csődbe ment 2001 decemberében.
Az ország gazdasága azóta sem heverte ki a csapás következményeit. Néhány hete derült ki, hogy a hivatalosan bejegyzett munkaképes lakosságnak csak kis része adózik: a 42 milliós lakosságból mindössze 14 millióan. A valóban adózók 70 százaléka így is havi kétezer pezónál kevesebbet keres (ez a minimálbér alatt van), ők szenvedik meg leginkább az országot évtizedek óta sújtó és tavaly nyár óta ismét elszabaduló inflációt. Az említett adat azt is bizonyítja, hogy alig szorult vissza az államcsőd előtt általánosan elterjedt feketemunka.
A csőd után egy évig tartó készpénzkorlátozás feloldása után az új elnök, Néstor Kirchner úgy döntött, hogy megválik a Nemzetközi Valutaalap gyámkodásától, és 2005 végén egy összegben kifizette az IMF-nek utolsó hiteltörlesztését – kilencmilliárd dollárt. Azóta valóságos hitelbojkott sújtja Argentínát, a külföldi tőke menekül az országból. Argentína megpróbált segíteni magán: a készpénzkorlátozás feloldása után, 2003-tól 2007-ig felpörgette gazdaságának növekedési ütemét, de előbb a hitelválság, majd a 2008-ban kezdődött és hat hónapig tartó hazai gazdasztrájk akadályozta meg, hogy éljen kiváló mezőgazdasági adottságaival, kihasználja az élelmiszerválság miatt megugró élelmiszerárakat és növelje kivitelét.
2007 decemberében, Néstor Kirchner utódja és egyben felesége, Cristina Fernández elnöki esküje után jelentette volna be, hogy hivatalosan is létrejön a dél-amerikai integráció egyik pillérének szánt Banco del Sur, hogy az IMF és a Világbank helyett ezentúl ez az új intézmény hitelezzen a térség államainak. A Banco del Sur azóta megalakult, de nem tud hitelezni.