Bioszféra, csizma és egy fura sapka

Sebeők János úgy döntött, végleg visszatér a celebkirándulásból a párducketrecbe. Nem csalódottságból, hanem okszerűségből. Az esőerdőkért szóló kiáltásának üzenete ugyanis a bulvármédián keresztül nem bizonyult hatékonynak. Sebeők Jánost a közönség nagy része különösnek, ha nem habókosnak tartja, furcsa a ruhája, a beszéde, túl sovány, továbbá túl öreg és túl fiatal egyszerre, főként pedig nehezen bogozható ki, hogy mit akar. Szerepelni, magát híressé tenni, vagy küldetésben járni? Aki azonban figyeli, tudja, hogy nem hírre vágyó hobszter, rajta nem álruha, jelmez a csizma és a sapka, hanem egyszerűen így néz ki. Mert Sebeők Jánost ez egyáltalán nem érdekli. Őt az esőerdők érdeklik, a bioszféra, nem a tornacipő. Mindemellett rendkívül koherens és tudatos személyiség. Erről megbizonyosodhattak az Arcvonások című műsor múlt csütörtöki (ismétlés péntek este) hallgatói is. Visy László riporternek köszönhetően igen alapos és közérthető formában.
Oxigénmaszk nélkül másztam meg a celebvilág Csomolungmáját, mondja az író, hiszen Sebeők elsősorban és végsősorban is az. Író és filozófus, akinek tizenkét évesen már versei jelentek meg az Élet is Irodalomban, huszonkét évesen pedig nagyregényt tett le az asztalra. Nagy ívű darab volt, ma azt mondja róla, hogy túl bonyolultnak bizonyult. Az üzenet azonban fontos maradt, ezért bármilyen formában, de el kellett juttatnia az emberiséghez. Az írógép felől az akcionizmus felé fordult, párducketrecbe ült, igaz, oda is írógéppel, és bement a Big Brother-házba. Persze hiába is bizonygatja Sebeők, hogy ebbe a celebvilágba ő nem volt szerelmes, azért fennáll a gyanú, hogy megérintette a szenvedély. Hiszen celebnek lenni egy kicsi időre bizonyosan jó dolog. De mindennek van határa. Sebeők végül is azért ábrándult ki az egészből, mert kiderült, hogy a vállalkozás illúzió, a bioszféra megmentésének üzenete nem nagyobb hatású a bulvársajtóban sem, mint a Médium című nagyregény oldalain.
Visy László jól kérdez, rendhagyóan. Nem bratyizós, de kedvesen oldott és közvetlen, igazán nem is hallottam még hasonlót. A hangulat talán Sebeőkből ered, akiről nem köztudott, hogy van humora, pedig van. Olyan, mintha mindent túl komolyan venne, de mert őt magát nem lehet, ezért kénytelen kibújni a szerepből. A kettő, a külső és a belső Sebeők adja az egészet, ettől gondolja végül is úgy az ember, hogy oda kell rá figyelni.
Jó lenne, ha sok Sebeők lenne a világban, és kevés mexikói-öbölbeli fúrótorony. És akkor Obama elnöknek nem azzal kellene nyugtatgatnia az embereket, hogy van, aki kifizeti majd az olajtenger befogásának az árát. Mert a kár nem anyagi. Nem megtéríthető.
(Arcvonások, MR1-Kossuth rádió.)