Bővítés, sokadik szuszra

Ki gondolta volna, hogy éppen az ország legsikeresebb múzeumának bővítése körül hangzanak el majd azok a kritikák, amelyek a hazai szimbolikus jelentőségű közberuházások bármelyikét illethetnék? A Szépművészeti Múzeum – eredetileg – a homlokzati lépcső megbontásával járó átalakítási terve körül hónapok óta nem szűnik a vita. Szentségtörés vagy szükségszerű átértelmezés? Kell-e modern jel egy nemzeti emlékhelyen? Egyáltalán: kié a tér?

Klementisz Réka
2010. 05. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha a beteg legalább négy, operációt igénylő panasszal fordul az orvosához, meggyógyul-e, ha a doktor műtét helyett beültet neki egy mellimplantátumot? – tette fel a kérdést a Kortárs Építészeti Központ által a Szépművészeti Múzeum bővítéséről az épület Barokk csarnokában kedd este rendezett nyilvános vitaest résztvevőinek a beszélgetés egyik vendége, Székely Miklós művészettörténész, a CentrArt elnöke. Székely szerint a Szépművészeti Múzeum bővítési tervét jegyző építész, Karácsony Tamás koncepciója a múzeum aktuális problémáira nem nyújt megoldást, s leginkább a „lehet, de nem szabad” kategóriába esik. A látványtervek nyilvánosságra kerülése óta nem ő az egyetlen, aki így gondolja.
Csaknem három éve, 2007. július 27-én született meg a Szépművészeti bővítését lehetővé tevő kormánydöntés, amelynek eredményeként a Baán László főigazgató által vezetett művészeti tanácsadó testület hét építészt kért fel, terjeszszenek elő javaslatot az előzetes munkák elvégzésére korábban már kijelölt építész, Szécsi Zsolt terveinek kiegészítésére. A beérkezett elképzelések közül a testület egyhangúlag Karácsony Tamás tervét támogatta, aki étteremmel, információs térrel, kreatív foglalkoztatókkal, előadóteremmel és új kiállítótérrel bővített, két emelet mély föld alatti élménycentrumot álmodott meg a Hősök terére. A legtöbb kritika a bejárat átalakítását érte. Karácsony egy üvegkubusnak becézett új lejárat mellett lebillentő metszéssel megbontotta volna a főbejárati lépcsősor jobb oldalát is, ahol a látogató a föld alatti világba juthat.
A lépcsőbontás ötlete felborzolta a kedélyeket, s bár a vita látszólag azóta is a metszés megengedhetősége körül folyik, a feszültség oka mélyebben gyökerezik – mutatott rá a vitán György Péter esztéta. – Évtizedek óta hiányzik a magyar építészet és a hatalom viszonyának nyilvános kontrollja, így a feszültség a szimbolikus jelentőségű beruházásoknál csúcsosodik ki. Az építészet az érzékek birodalma, nincs olyan szakmai logika, amely alapján abszolút ítéletet lehet mondani róla – tette hozzá. György Péter szerint az tudja feloldani a kódolt feszültségeket, ha minél többen részt tudnak venni a beruházásokat megelőző nyilvános vitában. A Szépművészeti bővítésének tervei hónapok óta készen vannak, vitaalapnak már csak költői kérdések maradtak.
Megőrizni vagy hozzányúlni? Meg lehet-e bolygatni kortárs építészeti elemekkel egy nemzeti emlékhelyként őrzött tér összetett szimbólumrendszerét? Barkóczi István muzeológus, művészettörténész szerint a tér bolygatása helyett például a Szépművészeti udvarának lefedésével meg lehetett volna oldani a múzeum helyhiányát, míg György Péter szerint a múzeum nem más, mint a történeti idő metaforája, azaz éppen „a hozzányúlás helye”. A vita résztvevői szerint a Szépművészeti bővítése inkább muzeológiai, mint építészeti dilemma. A legnagyobb kérdés ugyanis az, milyen funkciót szánunk a XXI. században egy múzeumnak.
Egyesek már most amiatt aggódnak, mi lesz, ha a sok tízezer látogatót vonzó nagy nemzetközi tárlatoknak egyszer vége szakad, mások – közöttük a Szépművészeti főigazgatója – előre szaladnának. Baán László a vitán is kifejtette: 2004-es hivatalba lépése óta azon dolgozik, hogy a Szépművészeti alvó múzeumból szakmailag is nagyra becsült, a látogatók előtt nyitott, egy pusztán megőrzésre vállalkozó művészeti archívumnál szélesebb funkciót betöltő befogadótérré váljon, ehhez pedig elengedhetetlen a koncepcióváltással is járó bővítés.
Talán kíméletesebb lett volna a kritika, ha a nyertes terv nem egy meghívásos alapon összeállt művészeti tanácsadó testület szintén meghívásos elven működő tervjavaslatkérése eredményeként születik meg – nyilvános tervpályázat helyett. Baán László szerint a szükség szülte ezt a megoldást: – Annak érdekében, hogy a kivitelezési költség kilencven százalékát biztosító európai uniós forrásokhoz még ebben a költségvetési ciklusban hozzájuthassunk, gyors eljárást kellett választanunk. Egy nemzetközi tervpályázat kiírásához nem volt elég idő, és pénz sem – hangsúlyozta.
A kritika, ha utóbb is, de elérte a célját. A lépcső megbontását ellenzők véleményét tiszteletben tartva Baán László felkérte Karácsony Tamás építészt a tervek módosítására. Az új tervek néhány héten belül elkészülnek, be kell szerezni az új engedélyeket, így a tervek szerint négymilliárd forintból megvalósuló beruházás kivitelezése két hónap múlva megkezdődhet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.