Digitális gramofon

Közös digitális padlást épít évek óta egy közhasznú szervezet, amelyet a feledésre ítélt kultúrkincsek átmentésére hoztak létre a kilencvenes évek végén. Bár a Neumann-ház már rég túllépett eredeti küldetésén, feladata azóta is csak szaporodik. Ősszel régi filmhíradókat összegző portál indult, márciusban pedig hasonló szellemben egy új: a Gramofon online.

Tartaloméhség helyett információs zaj és digitális szénakazal. Adatdömping és szédület ingerküszöbig. A kilencvenes évek eleje óta a tapogatózástól fénysebességnél is nagyobb lendülettel jutott el a globális információs társadalom magyar szelete (is) a másik végletig. Mindössze húsz év alatt.
– Ma már nem az a baj, hogy nincs az interneten elegendő, magyarul is elérhető kulturális tartalom. Hiába halmozódott fel rengeteg értékes digitalizált információ, ha a nagy túlkínálat miatt nem tud eljutni a felhasználókhoz – foglalja össze az információs kor aktuális kihívásának lényegét Kitzinger Dávid, a magyar internetestartalom-fejlesztés kiemelkedő szereplőjének számító közhasznú szervezet, a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (Neumann-ház) ügyvezetője.
A Neumann-ház volt többek között az áprilisban Focal-díjra is jelölt Filmhíradók online kezdeményezője; a filmhiradok.nava.hu oldal több mint ötezer filmhírt rendszerez 1931-től 1943-ig. Tavaly kultúra kategóriában az év honlapjának választották, novemberi indulása óta csaknem százezren látogatták. A siker kulcsa: tartalom-infrastruktúra.
– Ami nincs az interneten, a feledés fenyegeti. Eljárt az idő az olyan tévhitek felett, hogy a magaskultúra azoké, akik nagy nehezen hozzáférnek. A feledésre ítélt kultúrkincsek átmentése érdekében múltunk darabjait be kellett vezetnünk az információs versenybe – magyarázza a nemzeti digitális adatvagyon kezelésére 1997-ben létrehozott szervezetet vezető médiaszociológus, Kitzinger Dávid. Szerinte az archívumok legfőbb feladata ma az, hogy a felhasználók erősen megváltozott fogyasztási szokásaihoz igazodva új technológiákba ágyazva célba juttassák a felhalmozott információkat, azaz interneten, blogokon, közösségi oldalakon. A Neumann-ház március végén indult új kezdeményezése, a hiánypótló Gramofon online (gramofon.nava.hu) követi is a digitális filmhíradókkal már kipróbált receptet. Úgy működik, mint egy padlásról előásott, webkettőbe ágyazott régi lemezjátszó vagy virtuális vurstli, amely gombnyomásra eljátssza bárki kívánságát. Nemcsak közzé, de könnyen kereshetővé és ingyenesen meghallgathatóvá is teszi a 78-as fordulatszámú hanglemezeket az 1906-os kezdetektől a gramofonkor végéig, a hatvanas évekig. Néhány kattintás, és a hangfalakból megszólal Fedák Sári, Kabos Gyula, Karády Katalin. Sanzonok, kuplék, operettek és nóták recsegő lemezek hangján, a majdnem feledésből. – Míg Ausztriában például nemzeti hangtár összegzi a régi lemezeket, nálunk eddig semmilyen közgyűjtemény nem foglalkozott a megmentésükkel – mondja Kitzinger Dávid, hozzátéve: – a lemezkincseket itthon néhány lelkes gyűjtő őrzi.
A Gramofon online két gyűjtőtől szerezte be digitalizálásra és közzétételre kétezer felvételből álló anyagát. – Az információ nem szűkös erőforrás. Minél többen vágynak rá, annál többet ér. Ráadásul az emberi méltóságnak egyre inkább alapelemévé válik az információhoz való hozzáférés – hangsúlyozza a Neumann-ház ügyvezetője. A szervezet a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben a szerzői jogok tisztázását is magára vállalta, és a tervek szerint havonta kétszáz felvétellel bővíti majd a digitális lemezjátszó adatbázisát.