Dzsungli Baba

Dzsungli Baba a Himalája egyik barlangjában élt, ott látogatta meg egy Budai Szücs Ferenc nevű magyar világcsavargó, és írta meg aztán róla (is) a világ egyik legjobb könyvét (Verigudlájf, Csöndes Társ Kiadó, 2002). Dzsungli Baba így búcsúzott a szerzőtől az elválás pillanataiban: És ha valaki bolondnak nevez téged, nevess rajta, és vedd megtiszteltetésnek… Hidd el, százszor jobb bolondnak lenni, mint képmutatónak vagy ájtatoskodónak… És ha visszamész Európába, nehogy azt híreszteld nekem, hogy egy szent emberrel találkoztál, mert úgy fenéken billentelek a mankómmal, hogy attól koldulsz. Te csak az igazat mondjad, a színtiszta igazat, hogy ott ül a barlangjában egy hosszú hajú, nagy szakállú ősember, aki csak teázik és pipázik, és bolondságokat beszél, akinek Bob Marley a kedvence, és állandóan azt hajtogatja: Very good life, very good karma!
Prahlad Dzsanit két héten át napi huszonnégy órában harminc orvos vizsgálta a nyugat-indiai Ahmedábád egyik kórházában. Nyilván mindent bevetettek a hagyományos és a nyugati orvoslás tapasztalataiból, majd a végén Szudhir Sah neurológus a következőt nyilatkozta a sajtó képviselőinek: Még mindig nem tudjuk, hogyan marad életben. G. Ilavazahagan, az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet élettani kutatásokkal foglalkozó részlegének igazgatója még hozzátette: A két hét alatt semmilyen táplálékot, folyadékot nem vett magához, vízzel csak fürdéskor és gargalizáláskor lépett kapcsolatba, és vécén sem volt. Miközben a doktorok belekezdtek a vizsgálatok (mágnesrezonancia, DNS-elemzés, hormon, agy, vese, szív, vér, idegélettani) elemzésébe, Prahlad Dzsani öszszecihelődött, és hazatért a falujába. A 83 éves férfi azt mondja, kizárólag meditációból nyeri az életben maradáshoz szükséges energiát, miután nyolcéves korában egy istenség megáldotta. Azóta egy misztikus és megmagyarázhatatlan folyamat révén, egy a szájpadlásán található lyukon keresztül nyer vízcseppeket. A tudós kollégák fejvakargatása valószínűleg még eltart egy darabig, nézegetik majd a jógit, mint egy ufonautát vagy egy delfint, hogy aztán esetleg hasznosítsanak. Nemzetbiztonságban, hadseregben, titkosszolgálatban, túlélési stratégiákra, természeti katasztrófák és szélsőséges stresszhelyzetek esetére, űrkutatási célokra. A haladás, a fejlődés megszállottjai már megint nem tudnak leesni az anyagról, és ez a baj. Budai Szücs azt mondja, hogy Arisztotelész korában a legmagasabb rendű tevékenység a kontemplatív elmélyülés, magyarul a nem cselekvés volt, a dolgok mögé nézni, érezni. Ezt hirdette Jézus, Buddha, Lao-ce. Elmélyedés, meditáció. Az, hogy a kizsákmányolás (gátak, csatornák, víztárolók) miatt összeomlott a Jordán folyó ökorendszere, és már a jövő évtől a kiszáradás fenyegeti, súlyos környezetvédelmi katasztrófa. „Csak” annak tekinteni viszont még súlyosabb spirituális tragédia. Ott keresztelte meg János Jézust. És hát, ugye, nem csak kenyéren és vízen él az ember. Dr. Sah szerint ha Dzsani nem táplálékból vagy folyadékból nyeri az energiáját, akkor feltehetőleg valamilyen körülötte lévő energiaforrásnak köszönheti életben maradását.