Feloldott súlyos szerb titkok

Nem titkosak többé Szerbiában a második világháború végén és közvetlenül a háború után elkövetett vérengzésekre vonatkozó dokumentumok. A szerb kormány ugyanis feloldotta az okmányok titkosságát, amelyek ezáltal hozzáférhetővé válnak a kutatók számára.

Késői rehabilitáció. Szenzációnak számít, hogy az Újvidéki Felsőbíróság rehabilitált négy Sajkás-vidéki (Zsablya, Csúrog és Mozsor) magyart, a Novák család tagjait, akik közül egyet a megtorlások idején meggyilkoltak, hármat pedig lágerbe vittek. Mint az egész vidék kollektíve bűnösnek nyilvánított magyar lakossága, akiket örökre kitiltottak e településekről, s vagyonukat elvették. Erről a vidékről most ez az első rehabilitáció. A bírósági ítélet alapján a hozzátartozóknak joguk lenne az elvett vagyon visszakövetelésére. (S. I.)

Több mint hatvan év után tehát ismertekké válhatnak az adatok, köztük az is, hogy hány ártatlan magyart vertek agyon vagy lőttek le bosszúból a katonai igazgatás idején a Vajdaságban. A katonai levéltárak teljes megnyitása áttörésnek tekinthető, az első jele annak a szándéknak, hogy Szerbia történelmi igazságot szolgáltat az ártatlanul meggyilkolt, meghurcolt polgárainak és azok hozzátartozóinak.
Szerbia polgárait, főleg az idősebbeket nem éri meglepetésként a kommunista vérengzések ismertetése. Az eddig is ismert volt, hogy a kommunista hatalom áldozatainak száma több tízezerre tehető Szerbiában. Szrdjan Cvetkovics történész szerint 60–80 ezer embert mészároltak le, s a tömegsírok száma is több száz szerte Szerbiában. Ebből 40–45 ezer embert a Vajdaságban öltek meg, az úgynevezett szűkebb Szerbiában pedig mintegy 35 ezret. Mindkét adat visszafogottnak tekinthető, s feltehetőleg ezt helyre is teszik majd a kutatások, hiszen a Vajdaságban szinte a teljes német közösséget kiirtották, s a magyarok elleni kegyetlen megtorlás is tízezrek életét követelte, de azt is tudni, hogy a kommunista boszszú sem a szerbeket, sem a többi nemzetet nem kímélte. Az az adat, amely szerint Jugoszlávia a világháborúban 1,7 millió embert vesztett, csak úgy igaz, hogy ezeknek egy jó része nem a háborúnak, hanem a háború végi megtorlásnak esett áldozatául. Egyes volt jugoszláv utódállamokban találtak már a partizánok ellen bizonyítékokat.
Azt is meg kell a szerb közvéleménynek emésztenie, hogy a meggyilkolt magyarok száma nem néhány ezer volt, s nem háborús bűnösök voltak, hanem a Vajdaság békés és ártatlan civil lakossága, amely tagjainak csak azért kellett embertelen és megalázó körülmények között meghalniuk, mert magyarok voltak.