Második terítés. Az Atlético Madrid az 1903-as alapítása óta eltelt 107 esztendő alatt kilenc bajnoki címet és ugyanennyi spanyol kupát nyert (legutóbb mindkettőt 1996-ban). Mostani EL-sikerével második európai szintű diadalát aratta közel fél évszázad szünet, az 1962-es KEK-győzelem után, egyébként még döntőzött az 1974-es BEK-ben, valamint az 1963-as és 1986-os KEK-ben. Érdekesség, hogy 1974-ben hiába kapott ki 4-0-ra a Bayern Münchentől a BEK-fináléban, a bajorok visszalépése miatt csatázhatott az Interkontinentális Kupáért, amit az argentin Independientével szemben meg is szerzett. Jelenleg az Atlético egy körrel a zárás előtt a 9. helyen áll a spanyol bajnokságban, a jövő héten pedig hazai kupadöntőt vív a Sevillával. (D. Zs.)
Két futballközhellyel kezdeném a jéghideg Hansa-városból: a minőség többnyire felülkerekedik, és a kicsik rendre elbuknak. Mert nézzük csak: szerda éjjel két világklasszis, az argentin és az uruguayi válogatottal a dél-afrikai világbajnokságra készülődő Sergio „Kun” Agüero és Diego Forlán koprodukciós góljai juttatták 48 év után újra európai trófeához az Atlético Madridot, ezzel szertefoszlatva az ebben a vég nélküli szezonban 63. tétmérkőzését játszó és minden más együttesnél többet utazó londoni kis csapat álmát.
A Fulhamnek nincsenek olyan labdarúgói, mint a két említett dél-amerikai, kreativitásban talán éppen Gera Zoltán veszi fel a versenyt Maradona vejével és a Manchester Unitedet is megjárt szőke uruguayival – nem véletlen, hogy a The Sun a londoniak mezőnyjátékosai közül honfitársunk teljesítményét értékelte a legmagasabbra egy 8-as osztályzattal. Gera könnyezve vonult le a 120 perces csata végén az erre az estére – az UEFA szigorú szabályai miatt – Nordbank Arenából Hamburg Arenává változtatott stadion gyepéről, de mire eljutott a vegyes zónában várakozó magyar újságírókhoz, rendezte vonásait. Volt rá ideje: őt sorsolták ki doppingvizsgálatra, 110 perc után tudott mintát szolgáltatni.
„Végül sikerült, nem úgy, mint a kupagyőzelem – mondta megtört arccal csütörtök hajnali egykor.
– Szomorú vagyok, mert partiban voltunk, sőt az első félidőben még jobban is játszottunk ellenfelünknél, a végén pedig már biztosra vettem, hogy a tizenegyesek következnek. Nem így történt, óriási lehetőséget szalasztottunk el, ki tudja, lesz-e még valaha akár nekem, akár a csapatnak hasonló.”
Gera végső soron büszkén tekint vissza a Fulham tíz hónapos diadalmenetére az Európa-ligában.
„Egyre magabiztosabbá váltunk a hosszú sorozatban, külön büszke vagyok arra, hogy többször is döntő gólokat rúgtam, például a Juventus és a Hamburg ellen. Egy Premier League-csapatnak szerintem könnyű a dolga Európában, az angol bajnokságban jóval nagyobb az iram, külföldön szabadabban tudunk futballozni, több a helyünk és az időnk. Nem volt rajtunk nyomás, szerencsére senki sem várta tőlünk ezt a teljesítményt – talán csak a magyar szurkolók, akiknek, remélem, tudtam egy kis örömforrást adni. Hermetikusan el voltunk zárva a külvilágtól, ezért nem is adhattam interjút senkinek sem az utolsó héten, de éreztem az otthonról felénk irányuló hatalmas érdeklődést. Lám, most is mennyi magyar újságíró várta meg, amíg végzek a mintaadással.”
Gera kitért arra is, milyen jól érzi magát a Craven Cottage-en: „Szeretném még sokáig szolgálni a Fulham csapatát, úgy érzem, otthonra találtam itt, a társak is befogadtak, s megszilárdítottam a helyem a kezdőben. Sokat változott a helyzet tavaly óta, első idényemben még ki is fütyültek, a csatársorban azonban megtaláltam a helyem, s ma már – büszkén mondhatom – a helyi kedvencek közé tartozom. Hogy játszom-e még a magyar válogatottban, és mikor? Erre a kérdésre nem szeretnék most válaszolni…”
A döntő másik „magyar érdekeltségű” szereplője, Quique Sánchez Flores, az Atlético Madrid szakvezetője mosolyogva nyilatkozott: „Á, magyarok vagytok? Tudjátok, magyar a menyasszonyom… (Fehér Orsolya, a néhai Benfica-sztár, Fehér Miklós húga – a szerk.) Most már tényleg el kéne látogatnom az országotokba, mert eddig még nem kerítettem sort rá. Köszönöm szépen a gratulációt, de ez nem az én sikerem, hanem a csapaté. Igen, tudom, hogy a Fulhamban játszik egy magyar, olyannyira tudom, hogy legfontosabb edzői feladatomnak Gera Zoltán kikapcsolását tartottam, s ezt nem is nagyon sikerült megvalósítanunk. Ennek ellenére győztünk, edzői pályafutásom eddigi csúcsa ez a siker” – mondta az apró termetű, fekete hajú edző, majd eltűnt a hamburgi éjszakában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!