Esélytelen szélsőségesek. A brit választási rendszer, a „first past the post” (első befutó), talán a világ legegyszerűbb választási rendszere. Mint nevéből is kiderül, minden egyes választói körzetben az a képviselőjelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot kapta. Második fordulót abban az esetben sem tartanak, ha egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok több mint ötven százalékát. Listás szavazás nincs, minden egyes képviselő egy adott körzetet reprezentál, összesen 650 körzet van. Miniszterelnök vagy kormánytag is csak olyan politikus lehet, akit képviselőként is megválasztottak. A választási rendszer csökkenti a kis pártok, így a szélsőséges alakulatok parlamentbe való bejutási esélyeit. Az idei választásokon fontos szerepe lehet az úgynevezett taktikai szavazásnak, vagyis annak, hogy egyes szavazók nem a legszimpatikusabb jelöltre szavaznak, hanem annak a pártnak a politikusára, akinek nagyobb esélye van a győzelemre. Az oxfordi egyetem politológusa, Stephen Fisher a BBC-nek nyilatkozva elmondta, becslései szerint a szavazók mintegy 9 százaléka taktikai megfontolásokból adja le voksát, ezáltal mintegy 45 körzet végeredményét befolyásolva. Elemzők szerint a Munkáspárt 1997-ben húsz olyan körzetben is nyert, ahol a feltehetőleg liberális demokrata szimpatizánsok a konzervatívok 18 éves uralmát megelégelve inkább az esélyesebb munkáspárti jelöltre adták le voksukat. Egyes munkáspárti és konzervatív politikusok az idén arra hívták fel a liberális demokratákkal szimpatizálókat, hogy az ingadozó körzetekben inkább a nagyobb pártok jelöltjeire szavazzanak. Peter Hain walesi ügyekkel foglalkozó miniszter is a taktikai szavazásra buzdító munkáspártiak közé tartozik, mondván, a választók „a fejükkel, és ne a szívükkel” szavazzanak. (K. Z.)
Nick Clegg. A liberális demokraták 43 éves vezetője modern politikusnak titulálja magát, aki a pártvezetők televíziós vitáin nyújtott alakításai miatt került a média érdeklődésének középpontjába. Interjúiból kiderül egyebek között, hogy valaha nagy nőcsábász volt, nem „hisz aktívan” istenben, és több híres barátja van, így Sam Mendes, az Amerikai szépség című film rendezője. Három gyermek édesapja, felesége egy spanyol ügyvédnő. Cambridge-ben, Amerikában és Belgiumban volt egyetemi hallgató. 1999-ben európai, 2005-ben brit parlamenti képviselővé választották. 2007 óta vezeti a pártot.
Gordon Brown. Az 59 éves munkáspárti miniszterelnök három éve irányítja az országot, 2007-ben vette át a stafétabotot Tony Blairtől. Előtte ő volt a modernkori Nagy-Britannia leghosszabb ideig, tíz évig szolgáló pénzügyminisztere. Sokan szürke személyiségként, komoly emberként tartják számon, aki ért a pénzügyekhez. Hiányzik belőle a karizma, elődjével szemben nem tud bánni a médiával. Skóciában nőtt fel egy presbiteriánus lelkész fiaként. Az edinburghi egyetemen doktorált, egy rögbisérülés következtében fél szemére megvakult. 1983 óta képviselője a brit parlamentnek.
David Cameron. Minden bizonnyal Margaret Thatcher óta a konzervatívok legkarizmatikusabb vezetője. Egykor Tony Blair „örököseként” írta le saját magát, hiszen ugyanúgy fiatal társai segítségével modernizálta múltban ragadt pártját – fontosnak nevezve például a klímaváltozás ügyét –, másrészt elegáns fellépésével képes lenyűgözni hallgatóságát. A dél-angliai Berkshire-ben nőtt fel, tőzsdeügynök fia. A neves Eton College-ban, majd az oxfordi egyetemen tanult, ahol belépett a tagjai részeges randalírozásai miatt hírhedtté vált bullingdoni hallgatói klubba. 2005 óta áll a párt élén.
