Még a virtuózt is megkísérti az egyszerűség előbb-utóbb, húrtépés helyett zenél a csendnek, stúdió helyett pedig inkább az erdőbe vonul. Lajkó Félix legutóbbi lemeze, a Bokorból dalait a palicsi erdő ihlette. Visszanyúlt szó szerint a gyökerekhez, s aztán napokig el is időzött ott. Igazi léleksimító, természet közeli zene.
Holnap este nyolctól a Millenáris Teátrumban ráadásul olyanokkal együtt szólalnak meg a Bokorból szerzeményei, akiknél kevesen élnek közelebb a természethez. Lajkó játszott már Rúzsa Magditól Boban Markovicig tucatnyi zenésszel, a Huun Huur Tu azonban kilóg a sorból; minden eddiginél nagyobb telitalálatnak ígérkezik. A tuvai torokénekesek még a civilizáció előtti kor zenei hagyományát ápolják, szöveges énekeiket a szél, a víz, a mezők ihletik, a természet elemeiből szőnek semmihez sem fogható hangképeket. Alázattal imitálnak, saját határaikat feloldva énekelnek tudatalatti mélységből.
A zene a tuvai kultúrában médium, a xöömeinek nevezett torokéneklés által olyan erőkkel keresik a kapcsolatot, amelyek az életükben fontos szerepet játszanak. Térzene és szellemidézés az örökké változó fellegek alatt.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség