Lavinaveszély után a csúcs felé

Ennyire megérdemelten régen jutott tovább csapat a labdarúgó Bajnokok Ligája elődöntőjéből, mint kedden a Bayern München, hiszen 1-0-s hazai sikere után idegenben söpörte le 3-0-ra a francia Lyont. Ennyire érdemtelenül ellenben még régebben verekedte el magát bárki is a legjobb négyig; bár pontosabb úgy fogalmaznunk, ekkora szerencsével.

Úgy érhet fel idén – 1974, ’75, ’76 és 2001 után ötödször – a BEK-, illetve a BL-csúcsra a Bayern München, hogy háromszor tűnhetett volna el nyomtalanul. Először a 32 között, amikor az A csoport utolsó fordulójáig kiesésre állt, ám a Juventus feletti, torinói 4-1-gyel becsusszant másodiknak. Másodszor a nyolcaddöntőben, hiszen Münchenben Klose lesgóljával a 89. percben gyűrte csak le 2-1-re a Fiorentinát, majd Firenzében 0-2-es és 1-3-as hátrányból kapaszkodott vissza 3-2-re, Robben bombájával. Harmadszor a negyeddöntőben a Manchester United lehetett volna a „lavina”, ám az angolok 1-0-s idegenbeli vezetésüket Ribéry megpattant szabadrúgásával, majd a 92. percben Olic góljával 2-1-es vereséggé rontották, és az Old Traffordon is hiába vezettek 3-0-ra, megint Olic és Robben hozta vissza 3-2-re és lökte tovább a németeket.
Tehát kétszer is az idegenben szerzett több gól segített 4-4-es öszszesítés után, aztán az elődöntőben, a Lyon elleni 4-0-nál csak az egyik négyes maradt meg. Pedig Ribéry az „odavágó” 37. percében piros lapot (tegnap pedig hárommérkőzéses eltiltást) kapott, a négy félidőből így bő hármat világsztárja nélkül futballozott a Bayern. Nincs okunk rá, hogy Ivica Olicot mostantól leminősítsük, vélt technikai fogyatékosságain fanyalogjunk. A horvát csatár kilenc idei BL-meccsén hét gólt vágott, az MU-nak oda-vissza beköszönt, Lyonban pedig mesterhármast ért el. Nem is győzött áradozni: „Eddig a Manchester ellenire mondtam, hogy életem meccse, de a lyoni felülmúlta.” A szintén sorsdöntő gólokat jegyző holland Arjen Robben így méltatta: „Főleg azt szeretem benne, hogy mindig száz százaléknál is többet nyújt. Végigfutja a kilencven percet, néha úgy kell megállítani.” Valóban, amikor Olic ápolásra szorult, még akkor is azt mondta a csapatorvosnak: „Én erről a pályáról le nem megyek.”
Végül illendő szót ejteni Louis van Gaal edzőről. 1995-ben a BL-címvédő Ajaxszal és gőgjével érkezett az Üllői útra, ahol ránk sütötte a rasszizmus bélyegét. Ezért itthon többen fogadták kárörömmel, hogy előbb – két bajnoki arany és KEK-győzelem dacára – a Barcelonánál telt ki a becsülete pökhendisége és a holland invázió miatt, aztán szövetségi kapitányként hazája válogatottjával maradt le a 2002-es vb-ről. Úgy tűnt, az AZ Alkmaarral belevész a szürkeségbe, csakhogy 2009-ben ezt az alakulatot is bajnoki címre vezette, május 22-én pedig Madridban már a BL-trófeáért viheti csatába a Bayern Münchent.