Mosolymérleg

A közelmúlt politikatörténeti tárlatát tekintheti meg, aki kimegy az utcára. A választás kampányplakátjai, -portréi néznek vissza ránk jövőbe tekintő nagy-nagy bizakodással. Eredeti szerepük véget ért, csak az arcok végtelen derűjének értékelése maradt. A győztesek portréival találkozunk még, a vesztesekéinek sorsa egyelőre ismeretlen. Utóbbiak zöme valószínűleg beleszürkül a mindennapokba. Lesznek, akik színes hírekben, bűnügyi rovatokban hívják fel magukra ismét a figyelmet. Vesztesre is várhat tarka karrier.
Nem tud végképp eltűnni az a politikus – ha veszített, akkor sem –, akinek karrierje ciklusokon átívelt. Dávid Ibolya ábrándosan félrebillentett fejére nemcsak az átejtett MDF-hívők emlékeznek majd. A szocialisták battonyai fenegyereke, a közelmúlt Marosán Bucija, Karsai József, bár kifogyott a szuszból, veretes szappanoperái sokáig közöttünk maradnak. Debreczeni József illuzionista emlékét szintén megőrzi majd az utókor. A makaói agresszort, Veres Jánost sem feledjük egyhamar, nyájas tekintete, ugráló szemgolyói pótolhatatlan űrt hagynak maguk után. Bokros Lajos is része marad a magyar politika kórtörténetének, tervezett megszorításainak hiányát érezni fogjuk. (Hál’ istennek!) Hosszú a sor…
Akik pedig okkal mosolyogtak ránk a plakátokról, azokról sokat hallunk majd. Nekik kell majd ebből a romhalmazból felépíteniük a mosoly országát.