A szombati nyitónapon kora délelőtt érkezem a Múzeumkertbe, de máris hatalmas a nyüzsgés a sátrak között. Pedig van hol elszélednie a közönségnek: száz fővárosi, vidéki és határon túli intézmény sátraiban várják programok az érdeklődőket, nem beszélve a hét végére idetelepült kézművesekről és vásárosokról.
Legszívesebben hozzá is kezdenék a nézelődéshez, de így is elkéstem: Csorba László, a Nemzeti Múzeum igazgatója már a megnyitó- beszédét tartja a múzeum lépcsőjével szemben felállított nagyszínpadon. A hét végén zenei produkcióknak ad helyet a színpad, de a fesztivál kezdetén a szervezőké és a múzeumok képviselőié a szó, a legfontosabb esemény pedig Az év múzeuma díj átadása. Az idén a gyöngyösi Mátra Múzeum és a Hadtörténet Intézet és Múzeum a szakmai zsűri kiválasztottja.
A múzeumok majálisától nem csak Az év múzeuma díjazottjai várnak látogatottságnövekedést: a díjátadó után a Csíki Székely Múzeum sátrában Gyarmati Zsolt igazgatóval beszélgetek, aki ugyanígy vélekedik a fesztivál szakmai jelentőségéről. Reméli, hogy a majálison való megjelenésük jó hatással lesz a székelyföldi turizmusra, és azt is megtudom tőle, hogy ők az idei majális egyik újdonsága, hiszen a Csíki Múzeum először delegált programsátrat a fesztiválra. Sajnos az eső most kezd rá, de azért teszek egy kört a múzeum körül. Azzal az ígérettel engednek útra, hogy később visszajövök játszani. A „székelyesített” Gazdálkodj okosan! a múzeum munkatársainak saját fejlesztésű társasjátéka, és már távolról is nagyon profinak tűnik.
A Múzeumkert csupa sátor: a legtöbb intézmény a kiadványok árusításával és a témájukba vágó kirakós játékokkal készült, de találkozom egy mesélő bohóccal a Bajor Gizi Színészmúzeumtól, és játszanék a távirányítós tankkal is a Hadtörténeti Múzeum akadálypályáján, de esélyem sincs a gyerekek mellett. A kézműves-foglalkozásokon is az övék a főszerep: rajzolnak, maszkot festenek, a Petőfi Irodalmi Múzeum sátrában pedig mindenféle lehetetlen színű és mintájú bohém csokornyakkendő készül.
Átverekszem magam a vásárosbódékon, és rendületlenül mantrázom magam elé, hogy nem veszek még egy kézzel varrott táskát, akármilyen gyönyörűek. Egyébként is menekülni kell az eső elől, úgyhogy bevágódom a Ludwig Múzeum sátrába, ahol a legújabb kiállításukhoz kapcsolódó kérdőívvel kedveskednek, miközben a sátor tetejéről a nyakunkba folyik a víz. A kortárs műalkotás értelmezéséért megdicsérnek, új olvasat, én pedig átveszem a vászonszatyrot, legalább lesz mit a fejemre húzni, mert most már tényleg ömlik.
A csíkiak is beáztak, míg odajártam, de ez nem rontott a hangulaton, nagy a tolongás. A székely kvíz főleg a Magyarországon nem használt kifejezések tömegében rejlő lehetőségeket aknázza ki, sikerrel. A Gazdálkodj okosan!-ban pedig házat, csűrt, majorságot kell gyűjteni, de én folyton csak fizetek (Székelyföld-előfizetésért háromszor is), és több körre bennragadok a kocsmában. Ekkor már fogyatkoznak az esernyők a kertben. Mindenki kellően elázott, de nem úgy tűnik, mintha bánnák.

Ezt kell tudnia a hétvége időjárásáról