Néprajzról élményszerűen a skanzenban

Malacvisítás fogadja a látogatót a márianosztrai házban, ahol épp disznótor zajlik. Szentendrén már a berendezésnél tart a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közkedvelt nevén a skanzen nyolcadik tájegysége, az észak-magyarországi falut reprezentáló, több mint hétszázmilliós beruházásból készülő épületegyüttes kialakítása.

Az Ipoly és a Bodrogköz építkezését bemutató faluban tucatnyi ház és harminc melléképület mutatja be Nógrád, Heves, Borsod és a történeti Gömör jellegzetes portáit a szegény summások barlanglakásaitól a kisnemesi lakóházakig. A másolatok huszonhat település épületeit idézik fel, csaknem ötezer begyűjtött néprajzi-kultúrtörténeti értéket képviselő tárggyal. Az új tájegység megismerteti a különféle építkezési alapanyagok hagyományos használatát, nagy segítséget nyújtva így akár a kortárs építészeknek is. Cseri Miklós, a skanzen főigazgatója nagyon büszke arra a kisnemesi házra, amely – elsőként a skanzenban – nem az anyaországból, hanem Radnóti Miklós édesapjának szülőfalujából, a felvidéki Nemesradnótról származik. Az új tájegység kiállításai zömmel a XX. századi magyar falu mindennapi életét idézik fel. A tájegység felelős muzeológusa, Nagyné Batári Zsuzsanna fontosnak tartja, hogy igazi interaktív XXI. századi múzeum jöjjön létre, amelyet a személyesség, az egykori élet aprólékos rekonstrukciója hitelesít, mégis minden tapintható, kipróbálható. Az épületegyüttest június 26-tól látogathatja a nagyközönség.