Paksra jön Poppa, a bronxi gitárördög

Igazi anticeleb az idén nagykorúvá érő paksi Nemzetközi Gastroblues Fesztivál húzóneve, Poppa Chubby. A bronxi gitárördög folyamatosan turnézik, a francia klubokban szétszedik, itthon azonban csak a bluesszubkultúra bennfentesei ismerik. Van egy klub Bécsben, ahová mindig visszatér. Utánamentünk.

Szabadság és rock and roll – nagyjából ennyiben összefoglalható a dobosból bluesgitárossá lett amerikai mágus alapvetése, s a villáminterjú – ha rajta múlna – itt véget is érne. Csakhogy belefutunk egy apró nézeteltérésbe. – A blues nem ér semmit, amit én játszom, az színtiszta rock and roll – fakad ki Poppa Chubby a bluesgitáros megnevezésre, s kell néhány perc, mire túljutunk a bökkenőn, hogy a kritika által a ma élő egyik legjobb bluesgitárosnak tartott amerikai zenésznek a blueshoz – saját bevallása szerint – semmi köze. Nem értjük a dolgot (vegyük akár egyik leghíresebb szerzeményét, a New York City Bluest), de már csak a jelentős erőfölény miatt sem firtatjuk.
Poppa Chubby kemény dió. Nem csak műfajelméleti kérdésekben rúgja fel a kereteket. Még be sem fejezte az elemit, már dobolt, aztán jött a Rolling Stones, és a rock and roll tarolt. Autodidakta módon lesett el mindent a nagyoktól, játszott Hendrixet és bluest, majd a kilencvenes évek elején megnyert egy kaliforniai tehetségkutatót. Azóta nincs megállás. Néhány éve külön albumot szentelt Hendrix emlékének (Electric Chubbyland 2006), koncertről koncertre utazik, az év kétszáz napján átlagosan kétórás fellépéseket teker végig. És amire külön büszke: koncert előtt minden alkalommal súlyzózik.
Chubby láthatóan tesz a show-bizniszre – a saját szabályai szerint él. Néha a feleségével együtt, Bécsben épp szólóban feszíti a húrt, lázad minden ízében, még ha nem is világos, mi ellen. Elhangzik a Hendrix-féle Hey Joe, eldurrant egy Motörheadet, izzít, hergel, s a bécsi külvárosi szocióba illő közönség vérmérséklete maximumán követi is. Ha ráolvasnánk, valószínűleg megharagudna; hiába a lázadó póz, a tényleg elképesztő gitártudás, ami az egész koncerten a legjobban szól tőle, az a Cohen-féle lírai Hallelujah. Hozza azt az emelkedettséget, amiért egyébként a paksi templomkoncerteket is anynyira szeretni lehet. A Szent Lélek-templomban éjszakai fellépésük másnapján néhány órára még a legmarconább bluessztárok is megigazulnak.
Poppa Chubby ugyan nem (csak július 2-án, a paksi ESZI Csarnokban lép fel), de a tizennyolcadik Nemzetközi Gastroblues Fesztivál másik nagyágyúja, Ken Hensley ott lesz július 3-án a paksi templomban. Ő is megér egy misét.