Rajzanak az „idényfideszes” közgazdászok

Az új kormány a megörökölt kötöttségek ellenére is jó néhány olyan intézkedést hozhat az idén, amelyek szinte azonnali, kedvező hatással járnak – mutatott rá lapunknak adott interjújában Heim Péter közgazdász. A szakember véleménye szerint elszaporodtak az „idényfideszes” közgazdászok, ám közülük csak azokra lehet támaszkodni, akik a bajra évek óta figyelmeztettek.

Nemrég megalapította a Századvég Gazdaságkutató Intézetet. Egyik versenytársuk rögtön el is könyvelte önöket fideszesnek. Noha ezt azonnal cáfolták, az utóbbi időben mintha tényleg megszaporodtak volna a magukat fideszesnek valló intézmények. Mi alapján lehet majd kiválasztani, hogy valaki tényleg karakán szakember, vagy csak a politikai árral sodródó haszonleső?
– Szezonálisan fideszes közgazdászból ma tényleg több van, mint korábban. Azokat lehet azonban csak komolyan venni, akik hosszú évek óta figyelmeztettek a helytelen irányra, az irreális előrejelzésekre, a meglévő problémákra. Könnyen vissza lehet keresni, hogy ki, mikor és mit mondott az államháztartásról, a gazdaság teljesítményéről 2005 óta. Aki figyelmeztetett, hogy kétezer milliárdos lyuk tátong a büdzsében, és nem azt hajtogatta, hogy mi vagyunk a pannon puma, annak a szakértelmével nincs nagy probléma. Sajnos a hazai közgazdászok körében nem is igazán az „idényfideszes” látásmód hódít, hanem az „idényszakmaiság”. Most előtörnek a szakmai érvek, évekig azonban háttérbe szorultak.
– Mekkora mozgásteret hagy az új kormánynak az idei költségvetés?
– Fel kell szabadítani a terhek alól a magyar gazdaságot, legalábbis részlegesen. Az idei, elfogadott büdzsé számai nem reálisak: a MÁV-nál például 40 milliárd forinttal kurtították meg az állami támogatás mértékét, olyan intézkedések azonban nem születtek, amelyek meg is alapozhatták volna ezt az elvonást. A mellékvonalak bezárása – ahogyan azt sokan jó előre megmondtuk – eddig egyetlen forint megtakarítást sem eredményezett, sőt, eddig 3 milliárd forintnyi pluszkiadás keletkezett. Arról ne is beszéljünk, hogy a Költségvetési Tanács szerint az idei büdzsé alkotmányossági aggályokat is felvet…
– Milyen szempontból?
– Az állami vállalatok veszteségét másképp kellett volna kezelni az államháztartási szabályok szerint. De hagyjuk a jogi aggályokat, bőséggel akadnak szakmai kifogások is. A kormányzat működésére a költségvetés nem szánt elég pénzt, feladatokat nem vont el, tehát itt is jelentős túllépés várható. Az egészségügy finanszírozására betervezett összeg csak arra elegendő, hogy júniusig életben tartsa a rendszert.
– Nem lenne egyszerűbb megszabadulni az idén a költségvetésben elhelyezett összes bombától? Így legalább tiszta lappal lehetne nekivágni a következő évnek…
– Fogadjuk el, amit a Magyar Nemzeti Bank – meglehetősen optimistán – mond, vagyis hogy az eladósodott állami vállalatok helyzete és más konszolidációs igények a GDP 2,7 százalékát, durván 675 milliárd forintot jelent. Ez az alapfolyamatokból adódó többi tétellel együtt azonnal 7,5 százalékos idei hiányhoz vezet. A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió azonban csak akkor fogad el a tervezettnél magasabb hiányt, ha látja a meginduló reformokat. Az idén tehát nagyon sok változtatást meg kell kezdeni. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a bürokráciát vissza kell vágni. Ez nem csupán létszámcsökkentést jelent, hanem például az engedélyezési rendszer egyszerűbbé tételét. A jelenlegi óriási bürokrácia csak lassítja a gazdaságot. Ha egy vállalkozás nagyobb léptékű beruházást szeretne hazánkban megvalósítani, akkor azt nem hosszú évekre érvényes adókedvezménnyel, hanem fejlesztési támogatással kell segíteni.
– Az elmúlt években a kormánydöntések nyertesei szinte kizárólag multicégek lehettek, ők juthattak hozzá sok száz milliós támogatásokhoz, adókedvezményekhez. E téren is változtatni kellene?
– A korábban megítélt és szerződésben rögzített adókedvezményeken már nem lehet utólag módosítani, azt viszont el lehet dönteni, hogy mostantól fogva a kedvezmények rendszerét megváltoztatjuk. Szorgalmazni kell, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben lehessenek beszállítói a hazánkban működő óriáscégeknek.
– Milyen lépésekkel lehetne felpörgetni az uniós pénzek lehívását?
– Ez egy olyan terület, ahol gyors lépésekkel már az idén érdemi előrelépést lehet elérni a bürokrácia leépítésével és az elbírálás felgyorsításával. Emellett mielőbb el kell kezdeni a pénzügyi rendszerünk újjáépítését, hiszen tőke és hitel nélkül nem tud talpra állni a magyar gazdaság. A pénzügyi felügyelet fontos döntésekkel maradt adós. A felügyeleti és pénzügyi szabályok megfelelő módosításával már sok pénzt lehetett volna pumpálni a gazdaságba. Ez sajnos nem történt meg, csak gyenge próbálkozásokra futotta. Meg kell szüntetni azt az állapotot is, hogy a kereskedelmi bankok a jegybanknál parkoltatják a pénzeiket. A pénzintézeteknek az a dolga, hogy hitelekkel segítsék a gazdaság működését. A jegybanknak is segítséget kellene nyújtania a gazdaság motorjainak beindításához. A Magyar Nemzeti Banknak (MNB) már régen lépnie kellett volna, sajnos későn és erőtlenül hozott meg döntéseket.
– Legutóbb a jegybank tevékenységét kettesre osztályozta egy ötös skálán. Nem volt ez egy túlságosan szigorú értékelés?
– Ez egy reális értékelés a már említett hibák miatt. Ez az „osztályzat” egyébként abból adódik, hogy az MNB az elmúlt időszak legnagyobb részében egyesre teljesített, ám voltak olyan pillanatok, főleg a legválságosabb hónapokban, amikor viszonylag értelmes döntések születtek. Eszközei közül a jegybank azonban lényegében csak egyet alkalmazott: a kamatpolitikát, azt is durván.
– Az új kommunikációs főtanácsadó, Braun Róbert alkalmazása miatt is kapott hideget-meleget az MNB, hiszen ő korábban Gyurcsány Ferenc stratégiai főtanácsadójaként is tevékenykedett.
– Simor András olyan munkatársakkal dolgozik együtt, amilyenekkel akar, a döntés az ő joga. Nem szerencsés azonban, hogy egy olyan ember került az MNB-hez fontos pozícióba, aki aktívan részt vett az elmúlt években az igazság eltitkolásában. Ezért Braun kinevezése nem erősíti a magyar jegybank függetlenségéről alkotott képet.
– A visegrádi országoknak további egymilliárd eurónyi támogatást ítélt meg minap az Európai Unió, mi ebből egy eurócentet sem kaptunk. Véleménye szerint mikor kerülhetünk a jövőben mi is a kedvezményezettek közé?
– A versenytársaink kiugróan jó teljesítményét értékelte Brüsszel, a mi fejlődésünk viszont az elmúlt években nemcsak a visegrádi országokétól, hanem az egész unióétól elmaradt. Nincs ezen mit csodálkozni, 2002-től egy ámokfutás indult el, s ennek az lett az eredménye, hogy a gazdaság növekedési képessége ma már bőven három százalék alá süllyedt. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő bónuszosztásból is kimaradhatunk.