Szégyen – hörög Róma egyik fele. Tényleg szégyen – süti le a szemét a másik. Kivéve azt a pár ezer Lazio-drukkert, aki vasárnap éjjel a Stadio Olimpicóban személyesen szorított csapata vereségéért. Ha ugyanis a halványkékek pontot raboltak volna az Intertől, azzal a gyűlölt városi vetélytárs, az AS Roma elsőségét alapozzák meg. Ilyesmire azonban kísérlet sem történt; a milánóiak végigtámadták, majd -támadgatták a meccset, a túloldalon csak Muslera kapusnak nem mondhatták meg, miben mesterkednek, mert ő bravúrt bravúrra halmozott, csupán Samuel (46.) és T. Motta (70.) fejese előtt kapitulált. Ha a hazaiak elővigyázatlanságból megközelítették az ellenfél tizenhatosát, drukkereik pfujolni kezdtek, mire gyorsan észhez tértek a fiúk is lenn, a gyepen. Az idén harmatgyenge Lazio a sportszerűség látszatára ügyelve, csúszva-mászva is simán kikaphatott volna az Intertől, de így kétségtelenül látványosabb és bicskanyitogatóbb volt: nehogy már azt higgye bárki is, hogy ők nyerni akartak!
Giovanni Lopez másodedző, sajátos kifejezéssel és mentséggel élve, a stadionban uralkodó szürreális hangulattal magyarázta e „pókfocit”, az AS Roma klubigazgatója, Gian Paolo Montali persze ettől még elhűlten mondta: „Ilyet még sosem láttam, s azt hiszem, most még az Inter is szégyelli magát. Ma nemcsak a Lazio, hanem az egész labdarúgás veszített.” A dühödt második helyezettnek természetesen senki sem írta elő, hogy miután a 11. és a 34. forduló között őrizte veretlenségét, éppen a 35.-ben kapjon ki otthon a Sampdoriától, és a jelek szerint ekkor el is dőlt minden. A kétpontos előnyt élvező Inter ugyanis fogadja még a szürkécske Chievót, és vizitál a már kiesett Sienánál; aki a BL-ben elsülylyesztette a valószínű angol és spanyol bajnokot, az nem a Série A 19. helyezettjénél szenved hajótörést.
A historikus alkatú Roma-hívek még azt is felhánytorgatják, hogy ők bezzeg anno a Juventus legyőzésével segítették hozzá a Laziót első, 1974-es „scudettójához”, és e tényből azt a következtetést vonják le: ez a különbség a két csapat között. Mi, semlegesek pedig inkább azt: ez a különbség a két korszak között.
Ami az egyéb frontokat illeti: Angliában a vasárnapi záróetapot a Manchester United előtti egypontos fórral várja a Chelsea, így ha megveri a Wigant, bajnok. Németországban az utolsó, szombati kör előtt a Bayern München három ponttal és tizenhét góllal szakította le a Schalkét, már meg is ünnepelte az aranyérmet. Spanyolországban ma és holnap még csak a 36., azaz „hátulról harmadik” forduló következik, de ha kedden a 80 pontos Barcelona a Nou Campban legyőzné a Tenerifét, a 79 pontos Real Madrid viszont szerdán kikapna Mallorcán – a hazaiak a BL-selejtezőt érő negyedik helyre hajtanak –, a négy pont differencia már-már végeredménnyel érne fel. Ám ha marad a mostani követési távolság, akkor még bármi történhet, a Barca ugyanis a hét végén az FC Sevillánál vendégeskedik. A szomszédban, Portugáliában a Benfica vasárnap éjjel 3-1-re kikapott Portóban, így a három ponttal mögötte álló Braga elméletileg még behozhatja, de ehhez a lisszaboniaknak a hét végén saját stadionjukban kellene bukniuk a 11. Rio Avéval szemben. Franciaországban a listavezető Marseille múlt pénteken 0-0-ra ment az őt ötpontos hátrányból üldöző Auxerre pályáján, így a hátralévő három játéknapon temérdek ostobaság árán csúszhatna csak le a dobogó tetejéről. Hollandiában a Twente már megszerezte története első bajnoki címét, tegnapi lapzártánkkor Enschede város apraja-nagyja a De Grolsch Veste Stadion környékén pezsgőzött.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
