Szélsők a középpontban

Hatgólos, 33-27-es vereséget szenvedett tegnap az MKB Veszprém Barcelonában, a férfi kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőjének első felvonásán, így jelentős hátrányból várja a szombati hazai visszavágót. A helyzet nem reménytelen, de a reményteljestől legalább ennyire messze van.

A további negyeddöntők programja: Hamburg–Ciudad Real 26-22, Rhein-Neckar Löwen– Kiel 28-29, Csehovszki Medvegyi– Montpellier szerdán. A visszavá-gókat a hét végén vívják, a kölni négyes döntőt május 29–30-án rendezik.

Hogy min és kin múlott? Egzakt felelet természetesen nem létezik, de részválaszok, részigazságok azért vannak. Az egyik, hogy a hazaiak kapujában Sarics éppen hattal több védést mutatott be, mint a veszprémiben Perics. A Barcelona 12 kontrája mindegyikét gólra váltotta, a magyaroknál ez az arány ötből három; ez már kilencgólnyi differencia. Számokban nem fejezhető ki pontosan, de döntő hatása volt a végkifejletre, hogy az MKB szokásos védekezési taktikája – középen tömörítik a falat, a szélsőket inkább beengedik, mert onnan Perics általában a ziccereket is fogja – ezúttal nem működött, mert a tizenhárom góllal brillírozó Juanin Garcia mellett a négygólos Tomas sem volt hajlandó hibázni. A vendégakcióknál ellenben csak a beállós, Szulics tűnt megingathatatlannak, ő hét kísérletéből hétszer talált be.
Mindezeket összegezve a hatgólos hátrány már nem is olyan elviselhetetlen. Különösen nem úgy, hogy a hajrában 32-24-re is megugrott a Barca, ám Perics ekkor még menteni a menthetőt alapon fogott ki két büntetőt, Terzics pedig időn túli hetesből alakította ki a végeredményt.
A legfontosabb kérdés mindamellett természetesen az, továbbjuthat-e Mocsai Lajos együttese. A válasz természetesen igen, de azonnal tegyük hozzá: roppant nehezen, a tökéletesség határát súroló játékkal. Amikor 2003 decemberében, a BL-nyolcaddöntőben a Barcelona ellen már sikerült e bravúr, akkor mínusz négyről indulva lett az összesítés végül plusz egy, „ide”, de biztatásként felidézhetjük a tavalyi, Ciudad Real elleni negyeddöntőt is. A spanyol élklub
29-24-re nyerte az első felvonást, és a visszavágó második félidejében a veszprémiek már hét góllal is vezettek. Más kérdés, hogy végül be kellett érniük 32-29-cel, így kiestek, de az a részeredmény is bizonyítja, hogy lehetetlen nincs, még ezen a szinten sem.
Kicsit túllépve a BL-en, és a válogatott szlovének elleni, júniusi világbajnoki selejtezőjét felidézve érdemes emlékezni a tegnapi mérkőzésnek arra a szakaszára, amikor a katalánok 12-9-re elhúztak, ekkor lépve el először három góllal. E pillanatban állt be Carlos Perez; passzív jelzésnél, tízméteres bombagóllal nyitott, két percen belül sikerült is kiegyenlíteni. A válogatottban ugyanez a feladat hárulna a 39 esztendős, kubai származású átlövőre: a mellékszereplők Oscar-díját kellene kiérdemelnie. Az ellenfél színeiben Nagy László inkább védekezésével és gólpasszaival tűnt ki, középtávoli lövései kevéssé jöttek össze, összességében igen zaklatottnak tűnt. Ami a válogatottal kapcsolatos dilemmáival is magyarázható, de ez legyen az ő gondja.
A miénk most inkább az: miként fordítható meg szombaton, Veszprémben a hatgólos barcelonai előny?