Szigetvárból még sok lehet

Ősszel több város is hasonló helyzetbe kerülhet, mint az év elején csődbe jutott Szigetvár. A települések már most 200-250 milliárd forintos deficittel küzdenek. A hamarosan lejáró hitelek miatt a működésképtelen települések ketyegő bombáját hagyja maga után örökségül a távozó kabinet – derül ki a PricewaterhouseCoopers legfrissebb felméréséből.

Kaotikus állapotokat örököl az új kormány a helyhatóságok körül. Hozzávetőlegesen 200-250 milliárd forintos lyukat kell befoltozni őszig ahhoz, hogy a települések tömeges csődje elkerülhetővé váljék – hangzott el tegnap a PricewaterhouseCoopers (PwC) sajtótájékoztatóján, ahol a könyvvizsgáló mamutvállalat legújabb önkormányzati elemzését ismertették. Bunna Gyula igazgató szerint év végéig „még nagyon sok Szigetvár-jellegű csőd lesz, ha nem változtatnak sürgősen a súlyosan eladósodott városok helyzetén”. A tanácsadó cég szerint a kormányváltással kapcsolatos átadás-átvételre úgy kerül sor, hogy nem lehet tudni, mekkora vagyonnal rendelkeznek a települések, mennyi az adósságuk, illetve az egyéb kötelezettségvállalásuk. A PwC szerint ma sem a Magyar Államkincstár, sem a Pénzügyminisztérium, sem pedig az Állami Számvevőszék nem rendelkezik naprakész információkkal azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi négy évben eladósodott közel háromszáz város, illetve megye tartozása milyen szerkezetű, mikor jár le a viszszafizetés határideje, és van-e mögötte állami garanciavállalás. A könyvvizsgálók úgy becsülik, hogy legalább 1080 milliárd forintra rúghat a települések adóssága, ennek közel fele kötvénykibocsátásból származik; e papírok egy részénél a türelmi idő már idén lejár.
– A fizetésképtelenségi eljárások nem feltétlenül a tíz- vagy százmilliós háttéralkuk esetén, hanem a már jóval kisebb kintlevőségek esetében is elindulhatnak – fogalmazott a PwC igazgatója, aki szerint a bankok és a települések már most farkasszemet néznek egymással, az állami segítségben reménykedve. Bunna Gyula szerint a kötvénykibocsátásokhoz a 2006 óta tartó elvonások és a kötelező feladatok megszaporodása vezetett.
A hitelek felvételekor senki sem ellenőrizte az adott település anyagi helyzetét, pénzügyi törlesztőképességét, a fejlesztésekre felvett kölcsönök esetében pedig a hitelek folyósítói sokszor nem kértek megvalósíthatósági tanulmányokat. A PwC szerint a káosz legfőbb oka az, hogy a hitelintézetek lényegében nem tettek különbséget az egyes önkormányzatok között, és az elbíráláskor egybemosták a települések és az állam kötelezettségeit, holott a kettő közé nem lehet kitenni az egyenlőségjelet. Bunna Gyula szerint a kötvénykibocsátások hatására nem jutnak újabb banki forrásokhoz a városok, miközben a lejáró törlesztőrészletek miatt a napi kiadásokra sem jut elegendő pénz.