Távmondatokban

Magas szintű árvízvédelmi készültségnél, rendkívüli helyzetben a magyar vízügy félkatonai szervezetként működik. Most, amikor több mint egy héten át eső áztatta az országot, egymásba ér az ár- és belvíz, embereket kell kiköltöztetni, javakat menteni, az ideiglenesen felálló szervezet, az Országos Műszaki Irányító Törzs hozza meg az összehangolt döntéseket. Megnéztük, hogyan működik.

Óriási kivetítőn speciális digitális Magyarország-térkép, a lila szín a rendkívüli árvízvédelmi készültséget, a piros a harmadfokút, a zöld a másodfokút, a sárga pedig az első fokút jelenti. Időnként emberek jelennek meg, a számítógépek monitorját nézve grafikonokat elemeznek, adatokat egyeztetnek, telefont kezelnek, s szaknyelven szólva távmondatokat (parancsokat) juttatnak el (e-mailban, faxon, telefonon) a területi vízügyi igazgatóságokhoz. Az ország számos pontján csaknem tízezer ember vesz részt az árvízi védekezésben. Ebben az irodában látják át, hol mekkora erő kivezénylésére, átcsoportosítására van szükség. A műszaki ügyelet irányításával a műszaki és ellátó szakcsoportok vezetői gondoskodnak a védekezéshez szükséges adatok összegyűjtéséről, feldolgozásáról és nyilvántartásáról, a döntés-előkészítő anyagok összeállításáról, a munkaerő, a gépek és szállítóeszközök biztosításáról, a pénzügyi ellátmányról. A különleges egységek, a repülőszolgálat, a robbantó-, a hírközlő és a búvárrészleg irányítása is innen történik.
– Minden idők legnagyobb vízszintjét elérő és meghaladó áradás van a Sajón, a Ronyván, a Bódván, a Hernádon, a Zagyván, a Tarnán és az Ipolyon. Rendkívüli készültségi fokozatot kellett bevezetni a Sajón és a Hernádon, a Zagyván, a Tarnán és a Takta folyón pedig harmadfokú a készültség – mondja Váradi József, az Országos Műszaki Irányító Törzs (OMIT) első számú vezetőhelyettese a döntéshozó szerv budapesti Márvány utcai központjában. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz tartozó Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság épületében vagyunk, amelynek Váradi József a főigazgatója. Mihelyt árvízveszély miatt feláll az irányító törzs, az ő elsődleges feladata lesz a védekezés irányítása. Az 1970-es évek óta ebben a szervezésben történik a védekezés és irányítás (egyébként a hollandiaihoz hasonlóan).
Hazánkban tizenkét területi vízügyi igazgatóság működik. Első fokú árvízvédelmi készültségnél az igazgatóságok területén fokozott figyelőszolgálatot tartanak a vízügyi szakemberek: lezárják a zsilipeket, ellenőrzéseket végeznek, folyamatosan elemzik a hidrológiai, vízjárási helyzetet. Másodfokú készültségnél – amikor a folyó már eléri a töltéseket – megerősítik a figyelőszolgálatot, növelik a védekezéshez készenlétben állók létszámát. Harmadfokú készültség esetén állandó járőrözést végeznek a töltéseken, készenlétbe helyezik a védelmi osztagokat, hogy elhárítsák a töltésen és a mentési oldalon előforduló jelenségek – szivárgások, csurgások, buzgárok – következményeit.
Harmadfokú készültség esetén működésbe lép a budapesti központi törzs, ügyeletet hoz létre, s egyre több szakcsoporttal dolgozik: műszakival, hidrológiaival, hidrometeorológiaival, töltésfeltáróval, vízellátásival, vízminőségivel, légi felderítésivel, hírközlésivel. A mentési tevékenységgel a katasztrófavédelem, a fertőtlenítésivel a tisztiorvosi szolgálat foglalkozik – tudtuk meg.
Az 1998-as, a 2000-es, valamint a 2001-es tiszai árvizek idején is a budapesti műszaki törzs hozta meg a stratégiai döntéseket, amelyeket a vidéki helyszíneken végrehajtottak a védekezésben részt vevő erők.
A szakemberek utánanéztek: nyolcvan évvel ezelőtt volt a mostanihoz hasonló hatalmas esőzés, tomboló viharral, valóságos ítéletidővel társulva. A számok nyelvén: 2006-ban egyszerre volt árvíz a Dunán és a Tiszán, s 3100 kilométer árvízvédelmi töltésen volt készültség; most a május közepe óta tartó esőzések következtében 1541 kilométeren van sok kisebb folyón. Mivel az utóbbi évtizedekben a nagyobb folyók töltéseit fejlesztették, a kisebbeken nem annyira jó a töltéskiépítettség, s az árvizek – mint látjuk, olvassuk a hírekben – óriási károkat okoznak.
– A vízügyi szakemberek a katasztrófavédelemmel, a honvédséggel s a rendőrséggel együttműködve dolgoznak azon, hogy csökkentsék az áradás hatásait, hogy biztonságba kerüljenek az emberek és javaik – hangsúlyozta a szakember. Az egységek megfeszített erőkkel dolgoztak az elmúlt napokban a Sajó, a Bódva és a Hernád védelmén, ahol több helyen is kritikus helyzet alakult ki. Egyszerre hat folyón, kisebb vízfolyáson van az eddigi legnagyobb árvízszintet meghaladó áradás. A védekezési munkálatokat az OMIT koordinálja.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kellett kiköltöztetni a legtöbb embert, hiszen ott szinte minden megáradt folyón minden idők legnagyobb víztömege folyik le. Baranyában Sásdon, Fejérben Bakonycsernyén, Hevesben Szajlán és Heréden, Pest megyében Szentendrén, Veszprém megyében Bakonybélen mentettek ki családokat az áradat elől.
– Minden reggel nyolc órakor húsz-harminc ember vesz részt az értekezleten, a vízügyesek mellett a kormányzati koordinációs bizottság, a katasztrófavédelmi igazgatóság és a honvédség képviselői. Az előző napi ügyeletvezető elmondja az utóbbi 24 óra történéseit, s felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldani, majd a hidrológiai szakértő a meteorológiai szolgálat előrejelzését s a várható vízállást ismerteti – tudom meg Szentiványi Árpád törzsvezető-helyettestől. Mindent tudniuk kell, ami a védekezés során történt. Például május 19-én azt, hogy Miskolcra kiszállítottak 200 ezer homokzsákot, 24 szivattyút, 500 esőkabátot, 350 csizmanadrágot, 4500 fáklyát, 7500 négyzetméter fóliát a töltések hullámverés elleni védelméhez. Már ekkor készenlétbe helyeztek 3750 kilogramm klórmeszet a várható fertőtlenítési munkák elősegítésére. Számon tartják azt is, hogy eközben a belvíz miatt az ország 278 belvízi szivattyútelepének fele üzemel.
A törzs tagjai azt is pontosan tudják, hogy előző nap munkába állt a polgári védelem víztisztítója, és 4700 liter vizet csomagolt, Krasznokvajdán, Szalonnán, Szuhogyon, Rakacán, Bajtakéken nem tudtak kinyitni a fiókgyógyszertárak, Sátoraljaújhelyen elpusztult 120 ezer csirke, ami fertőzésveszélyt jelenthet.
A szakember tájékoztatása szerint az élet által kikényszerített helyzetek kezelése a helyiek döntésén múlik, de a műszaki irányító törzs dönt a nagyobb hatású kérdésekben (töltés vagy út átvágása, falvak kitelepítése).
Közben az óriási kivetítőn megjelenik az M1-es autópályán keletkezett hatalmas üreget ábrázoló kép. Egy kolléga magyarázza:
– A Cuhai-Bakony-ér vize alámosta a pályát. A Bakonyból érkező kis patak vízhozama egyébként elférne akkora helyen, mint ez az asztal – mutat egy konyhaasztal nagyságú bútordarabra. – Most viszont legalább ezerszeres vízhozammal annyi hömpölyög le rajta, mint csendes időben a Tiszán!
Voltak olyan területek a Bakonyban és Dél-Baranyában, ahol két nap alatt 150 milliméter csapadék hullt le, ami az éves csapadék egynegyedét jelenti.
Előre is kell gondolkodniuk a szakembereknek: a kis folyók megáradt vize a Tiszába ömölve Tokaj alatt első, másodfokú árvízvédelmi készültséget követelő vízszintet eredményez majd, de újabb nagy bajokra a nagy folyókon szerencsére nem kell számítani.
Bár a híradások alapján azt gondolnánk, hogy a nehezén túl vannak a mostani katasztrófa által sújtott területek, apadáskor a töltés még nagyobb veszélynek van kitéve, mint magas vízálláskor. Magas vízállásnál a víz nem tud kiszivárogni az átázott töltésből, apadáskor viszont igen, s ha a töltésből kifolyó víz sok földet visz magával, töltésszakadás következhet be.
A törzs utasításai „távmondatos” rendszerben jutnak el a vízügyi igazgatóságokhoz. Az ügyeleten látom a Távmondat fejléces papírokat, utasításokat, napi jelentéseket. Egy monitoron rengeteg felirat fut, mindegyik egy-egy mappát rejt. „Védekezésierőforrás-nyilvántartás, Kiskörei-víztároló árvízi kiegyenlítésének gyorsítása, Helyi vízkár-elhárítási jelentés, Tározók állapota Fejér megyében, A Balaton helyzete.”
Ilyenkor kétóránként három, lapáttal felszerelt gátőr járja a maga tíz-tizenkét kilométeres töltésszakaszát. Hárman mennek egyszerre. Egyikük a gát víz felőli oldalát nézi, másikuk a mentési oldalt, a harmadik pedig a töltés aljánál figyeli a talajt, hogy nincs-e vízszivárgás. Ha problémát észlel, leszúr egy jelzőkarót, s ennek a ténye bekerül az információs rendszerbe. Erről a mozzanatról a napi jelentések alapján az OMIT is értesül.