Titokszoba

Négyszázmillió tagjával a Facebook a világ legbefolyásosabb, ám nem a legdiszkrétebb virtuális szervezete, melynek adatvédelmi problémái miatt egyre több helyről hangzik fel a tiltakozás. Miközben mindenki maga dönt arról, belép-e egy internetes közösségbe, sőt arról is, mennyit árul el ott magáról, a többség nincs tisztában azzal, hogy a kitárulkozásnak lehetnek kellemetlen következményei is.

Az interneten elkövetett személyiségijog-sértésekre világszerte azok a szabályok vonatkoznak, mint a való világban. Vita tárgya, hogy ez elégséges-e, vagy szükség lenne „online személyiségi jogra”. Az Európai Unióban a 95/46/EK irányelv biztosítja, hogy az adatokat, mihelyt megszűnt kezelésük célja, haladéktalanul törölni kell. Az irányelv hatálya azonban elvileg csak az unió (és az Európai Gazdasági Térség) tagállamaira terjed ki, a legnagyobb internetes szolgáltatóknak azonban nem itt van a székhelyük. Az európai adatvédelmi biztosok közös munkacsoportja szerint ugyanakkor az irányelvnek adható olyan értelmezés, miszerint e harmadik országokban található szolgáltatók (például a Facebook) is kötelesek az európai felhasználókkal kapcsolatban ezeket a szabályokat betartani. Az álláspont azonban erősen vitatott, a megoldás várat magára. Az igazi problémát az jelenti, hogy közösségi oldalak kapcsán pontosan meg kellene határozni, hogy a felhasználói adatok közül melyeket lehet felhasználni más célokra, melyeket ismerhetik meg harmadik felek, illetve ezek kapcsán milyen adatkezelési felelősségi viszonyok érvényesülnek. A területek pontos szabályozása még hiányos.

Extrém esetek: március elején az izraeli hadseregnek azért kellett lefújnia egyik palesztin hadműveletét, mert egy katona feltette a Facebookra az időpontot és a helyszínt. Május közepén egy fiatalember a franciaországi Nantes-ban egy tízezres, Facebook aperitifs néven szervezett, nagyszabású szabadtéri koktélpartiról hazafelé tartva lezuhant egy hídról, és meghalt. Az interneten szervezett partik rendszeresen tömeges ivászatba torkollanak, a hatóság tehetetlen, mert nem találja a szervezőket.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a Facebookhoz és a magyar iWiW-hez hasonló népszerű közösségi internetes oldalak (ahol a felhasználó saját magáról közöl több-kevesebb rendszereséggel információkat, és az oldalt szintén használó ismerőseit „bejelölve” kapcsolati hálóját is közzéteszi) élet és halál urai lehetnek. Nemcsak azért, mert tavaly egy japán tömeges öngyilkosságra hívta társait – utóbb azt mondta a rendőröknek, csak viccelt –, hanem mert nem számolunk azzal, hogy akár az életünk folyását is meghatározhatja egy jól vagy rosszul sikerült, egészen más célú adatközlésünk.
– Sokan azt hiszik, hogy különbség van aközött, hogy a neten adnak meg magukról adatot, mintha szóban teszik, pedig az utcán szembejövő ismeretleneknek sem szoktunk fényképeket mutogatni, vicceket mondani. Hogy ez a neten történik, valami hamis biztonságérzetet kelt az emberekben. Holott ez éppen sokkal kevésbé biztonságos – véli Hüttl Tivadar, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) adatvédelmi kérdésekkel foglalkozó munkatársa.
Valóban nem gondolunk arra, hogy az internet nem felejt. Kiválóan dokumentál is mindent, mely dokumentáció utóbb sok mindenre használható, sőt felhasználható. Nem véletlen, hogy a veszprémi Cozma-gyilkosság után a gyanúsítottak baráti köre riadt gyorsasággal törölte magát az internetes közösségi rendszerekből, tartva attól, hogy a rendőrség látókörébe kerül. A rendőrség ugyanis jól használhatja ezt az adatbázist, még ha szigorú törvényi előírások korlátozzák is ebben. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya arra vonatkozó kérdésünkre, hogy milyen gyakran használják ezt a civil „adatbázist”, némileg kitérő választ adott. Szívesebben inkább az adatgyűjtés törvényes módjait és az arra vonatkozó jogszabályokat ismertették.
– Az, hogy milyen adatokat kér le a rendőrség, az adott ügytől függ. Bolti lopásnál például elsődleges az üzleti kamera képének a beszerzése, mely bizonyítja a lopás tényét. Ekkor nem vizsgálja a rendőrség a gyanúsított baráti körét. Azonban interneten illegális adatok feltöltése vagy letöltése esetén már szélesebb körben vizsgálódik az eljáró szerv. Valószínűleg megnézik a gyanúsított internetforgalmát is – tért vissza végül a témára a szóvivői iroda munkatársa.
Ne legyünk persze naivak sem a hatósággal, sem másokkal kapcsolatban! A kíváncsiság nagy úr. Az amerikai cégek több mint kétharmada használja már munkaerő-toborzáskor a közösségi oldalakat, és igaz ez újabban az európai, így a magyar munkaerőpiacra is. Miközben tehát sokan abban a hitben élnek, hogy az általuk feltöltött képeket vagy üzeneteket csak a barátaik és ismerőseik láthatják, ha elővigyázatlanok, ezek máshol is megjelenhetnek, az új munkatársak felvételével foglalkozó alkalmazottak pedig gyakran a közösségi oldalakon létrehozott profil alapján alkotnak képet a jelentkezőről.
Olykor hamisat.
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) által végzett kutatás kimutatta, hogy az ismerősök alapján indirekt módon lehet téves személyiségprofilt is felállítani. Például ha kilencven százalékuk buddhistának vallja magát, a profilkészítő könnyen arra következtethet, hogy a vizsgált személy is buddhista. (A MIT meleg férfiakkal folytatta le ezt a kutatást.)
Hüttl Tivadar azt vallja, a közösségi internetes portál nem ördögtől való, csak meg kell tanulni bánni vele. A TASZ 2010. január 27-én az adatvédelem világnapja alkalmából hívta fel a figyelmet a Facebook-használat adatvédelmi veszélyeire, vagyis hogy a felhasználók rengeteg személyes információt tesznek közzé magukról anélkül, hogy tudnák, ahhoz nem csak az ismerőseik férhetnek hozzá. Képeket töltenek fel, világnézetről és ízlésvilágról árulkodó csoportokhoz, rajongói klubokhoz csatlakoznak. Különösen aggasztó, hogy fiatalkorúak olyan adatokat osztanak meg a tagokkal, amelyeket felnőtt fejjel esetleg megbánnak.
Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és vezetője 2009 decemberében jelentette ki, hogy az adatvédelem eddigi korszakának vége, a világ megváltozott, és az emberek nem várnak el szigorú „privacy” védelmet. Egyúttal a Facebook bejelentette, hogy megújítja az adatvédelmi beállításokat, ezzel lehetőséget adott a hozzáférési jogok korlátozására. Aki azonban nem szán erre időt és figyelmet, és egy gombnyomással elfogadja a fejlesztők által javasolt beállításokat, hozzájárul ahhoz, hogy illetéktelenek is hozzájussanak az adataihoz. Az információk bizonyos körének nyilvánosságát amúgy sincs lehetőség korlátozni. Ide tartozik a név, a profilkép, a barátok listája, a nem, a vállalt csoportok és közösségek listája, a tartózkodási hely. Aki tehát regisztrál, vállalja, hogy ezek az adatai négyszázmillió facebookos számára nyilvánosak. Sőt! A Google és a Facebook közötti megállapodás nyomán már a netezők teljes köre számára is. Ha beírunk egy nevet a Google-keresőbe, a Facebook-profil egy része megjelenik.
Idén januári hír, hogy ötvenezer barátság törlése után letiltotta a Facebook a webes „öngyilkosságban”, vagyis az ismerősök listájának kiürítésében, majd pedig a regisztráció törlésében segédkező oldalt, a Suicide Machine-t, ellehetetlenítve a felhasználók automatikus törlését. Áprilisban újabb felháborodáshullám indult el az internetes közösségi portál adatkezelési újításai miatt. Négy amerikai szenátor nyílt levélben sürgette, hogy a szolgáltató tegye lehetővé a magánadatoknak az eddiginél egyszerűbb megvédését. A legújabb változtatás lényege, hogy egy kattintással publikus, kereshető információvá válnak a tagok preferenciái, amelyeket addig csak ismerősei tudhattak. Lehet kínos is, ha valakinek a vallási meggyőződése vagy szexuális beállítódása nyilvánosságra kerül.
Hüttl Tivadar szerint sokan újabban azért lépnek ki a közösségi portálról, mert zavaros, mesterségesen túlbonyolított a Facebook adatvédelmi rendszere, és átláthatatlansága az emberekben félelmet kelt.
Mivel az emberek maguktól adják meg az adataikat, és a tájékoztató alapján elfogadják azok felhasználási körét, nincs lehetőség esetleges kárukért a jogorvoslatra, figyelmeztet a jogvédő, aki fontosnak tartja kiemelni, hogy minden gyengeségükkel együtt a közösségi oldalak jó dolgok.
Jóri András adatvédelmi biztostól arra a kérdésre, mennyire tudatosak a magyar internetfogyasztók, azt a választ kaptuk, hogy túlnyomó többségük sem a regisztrációkor, sem később nem olvassa el az adatvédelmi szabályzatokat, a felhasználási feltételeket, nem módosít az alapvető biztonsági beállításokon, és az esetleges következményekről is kevés információval rendelkezik. Ez azonban nem magyar jelenség. Mindebből később nemcsak számos probléma adódhat, de a problémás vagy jogsértő tartalom is letörölhetetlen, az elkövető pedig azonosíthatatlan marad. Az adatvédelmi biztos szerint a közösségi oldalak szolgáltatói sem tesznek meg mindent ennek megelőzésére. Gyakran hiányoznak vagy túl bonyolultak a biztonsági beállítások, az adatvédelmi szabályzatok pedig jogi nyelvezetük miatt nehezen értelmezhetőek. Mindezek miatt évről évre több panaszbeadvány érkezik az adatvédelmi biztosi hivatalba a közösségi oldalakkal kapcsolatos vélt vagy valós jogsértések miatt. Tipikus példa, hogy olyan képeket tesznek fel a közösségi oldalakra, amelyeket más környezetben, másik weboldalon nem szívesen látnának viszont. A képnek a felhasználó hozzájárulásától független közzététele jogsértés még akkor is, ha a közösségi oldalon elvileg bárki láthatja a képet. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a közösségi oldalak zárt rendszerek, az azokon található tartalmak, adatok csak ott nyilvánosak, az azokon található adattartalom nem közkincs, nem használható fel bárki által. Hogy mégis megtörténik, az nem internet-, hanem felhasználói hiba. Érdemes tehát alaposan körülnézni, mielőtt belépünk a titokszobába.