Toryk élen a hajrában

Csütörtökön zajlik le Nagy-Britanniában két-három emberöltő óta a legérdekesebb választás. A korteshadjáratnak már az különleges jelentőséget adott, hogy most először közvetítettek tévés vitasorozatot a három legfontosabb országos párt vezetői között. A viták színvonala egyenetlen volt, azzal a közös nevezővel, hogy egyik fél sem fejtette ki részletesen, hogy milyen sebészi beavatkozással akarja megoldani a nyakig eladósodott ország gazdasági problémáit.

Valójában a helyzet igazi érdekessége az, hogy a „harmadik” párt, a liberális demokraták mennyire előretörtek. Vezetőjük, Nick Clegg rokonszenves és jó fellépésű, fiatal politikus, ennyiben hasonlít David Cameronhoz, a toryk első emberéhez. Az első vita után úgy látszott, hogy sikerült maga mellé állítania a közvélemény többségét, amint azonban szereplésének újdonsága kopni kezdett, a mérleg nyelve megint a konzervatívok felé billent. A hét végi felmérések szerint a toryk vezetnek.
Gordon Brown, aki a Munkáspárt élén állt sorompóba, hogy további öt évig kormányozhasson, sosem volt igazán népszerű, most pedig határozottan népszerűtlen. Ehhez mintegy kegyelemdöfésként járult egy „banánhéj”. Szerdán, miután egy északi iparváros főutcáján barátságosan végighallgatta egy idős asszony véleményét arról, hogy a kormány semmit sem tesz a nyakló nélküli és jobbára illegális bevándorlás ellen, Brown, abban a hiszemben, hogy a zakójára tűzött mikrofont már kikapcsolták, durván nyilatkozott az egyébként hagyományosan a Munkáspártra szavazó hölgyről. A miniszterelnök elment a sértett nyugdíjashoz, töredelmesen bocsánatot kért tőle, de az nem volt hajlandó a vizit után a tévékamerák előtt kezet fogni vele, sőt még ki sem kísérte. A Munkáspárt további néhány százalékot veszített.
A választás igazi jelentőségét azonban nem az adja meg, hogy ki lesz a miniszterelnök – annál is kevésbé, mert általános vélemény szerint még az éllovas toryk is csak kisebbségi kormányt tudnak alakítani, ha ugyan tudnak. Ebben az esetben biztosra vehető, hogy hónapokon, legfeljebb egy éven belül új választást fognak tartani. Ami sokkal fontosabb: a következő hetekben dől el, hogy továbbra is a Munkáspárt vezeti-e a brit politikai spektrum baloldalát, vagy a vezetés három emberöltő után visszakerül a liberálisok kezébe.
Miután egyik fél sem számít abszolút többségre az új parlamentben, valószínű, hogy csak jövő pénteken, ha ugyan nem szombaton fogjuk megtudni, hogy ki az új miniszterelnök. De akármelyik lesz is a három közül, kísérteni fogja Mervyn King jóslata. A brit nemzeti bank igazgatója szerint az a párt, amelyik most alkot kormányt, negyed évszázadra elbúcsúzhat a hatalomtól, olyan népszerűtlen gazdasági és pénzügyi intézkedéseket kell majd hoznia, mégpedig azonnal. Lehet, hogy Cameron, Clegg és Brown az ország legrosszabb állásáért verseng egymással.